A jövő városát építjük? A fényes propaganda és a szomorú valóság
Az önkormányzati önfény és a valóság riasztó ellentmondásaira fókuszál új összegzésében Fejes László – az iparkamara volt elnöke ezúttal a "jövő városa" szlogenhez kapcsolódó tényezőket veszi górcső alá; az eredmény, mit szépítsük, siralmas. Vendégposzt a hajtás után.
A jövő városát építjük?
Az utóbbi időben gyakran hallom, látom óriásplakáton, helyi kiadványokban, de még közintézmény falán is a fenti mondatot. Természetesen nem kérdőjellel, hanem felkiáltójellel. Reklám? Hirdetmény? Program? Csak a
propagandisztikus szándék
biztos! Pláne, hogy a témáról Cserna Gábor polgármester is nyilatkozott a Dunaújváros című közéleti hetilapjában – ki nem találnám, de pont A jövő Dunaújvárosát építjük! cím alatt.
A szándék nemes, valljuk be: az első és legfontosabb feladat annak meghatározása, hogy a jövőben milyen városban szeretnénk élni! Ennek ismeretében kell dönteni is; mit kell fejleszteni-építeni, a meglévőből mit kell fenntartani és mit megszüntetni.
Tenyeres pajtások (archív fotó)
Erre az első kísérlet a Modern Városok Program keretében történt (az idevágó első Castellum-értékelést itt olvashatjátok – Öcaline). Hangzatos tervek, merész álmok – óriási gondokkal tetézve. A fő problémát abban látom, hogy ez a program csak azok javaslatait tartalmazta, akik összeállították és megtárgyalták, ráadásul ezeket is csak ad-hoc jelleggel (a tervezetet érdemes lenne Orbán Viktor városvíziójaként értelmezni). Ez utóbbit mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy több programpont már nem él, mert nem volt reális. Még nagyobb gond, hogy a tervek-álmok köre mellől hiányzott a városlakók véleménye, javaslata. És bizony akadt a tervezettel még egy hatalmas gond: a felsorolt vágyálmok közül csak az tudott megvalósulni, amire volt pályázati lehetőség, majd az adott pályázat nyert is forrást.
Az első ábrándgyűjteményt városunk integrált fejlesztési stratégiai terve követte – hasonló rendszerszintű problémákkal! Ez a tervezet is csak azok javaslatait tartalmazza, akik összeállították és megtárgyalták, a képletből – kínos ismétlődés –
megint hiányzik a városlakók álláspontja
a fejlesztés irányáról és elemeiről. A másik alapprobléma, hogy a tervezet nyomán kidolgozott programokhoz hívhatja le a város a megítélt összegeket. Ez ugyan egy fokkal jobb a semminél, ám még közel sem nevezhető tökéletesnek: az például szerintem minimum aggályos, hogy a finanszírozásról nem a város dönt! A képlet ebből a szempontból egyszerű: helyben nincs forrás a tervek megvalósítására – nem úgy, mintha a saját költségvetésben állna az összeg rendelkezésre –, a legfajsúlyosabb tételt (a pénzügyeket) tekintve tehát a végső döntés nem az önkormányzaté! (Akkor kié, kérdezhetjük teljes joggal. A választ az olvasók fantáziájára bízom – de az tény, hogy ezzel a viszonylag egyszerű döntéssel nő az önkormányzatok kiszolgáltatottsága a mindenkori hatalom, vagyis a kormányzat felé.)
Az alapképlet megismerése után nézzünk néhány részletet!
A sportuszoda felújítását követően az élményfürdőhöz szálloda épül. Végre! Győzött a logika és a józan ész. Városunknak nem általános idegenforgalmi céllal szükséges szálloda – a jelenlegi vendégigényeket a kínálat alapvetően ki is elégíti. A fürdőkomplexum és a szálloda együtt lehetővé teszi a nemzet sportvárosa cél kiszélesítését az edzőtáborok városunkba hozatalával. (A múzeum helyén megvalósítandó szálloda indokolatlan és szakmailag hibás koncepció volt – szerencsére ezt már az "első kapavágás" előtt belátták.)
Valóban nagyszabású fejlesztésnek mutatkozik a Szabadstrand-Remix-Jacht kikötő, ugyanakkor a tervezet konkrét elemeit nem ismerjük, ezek hiányában nem ítélhető meg, mennyiben szolgálja a városlakók igényeit a beruházás. Egy fontos tétel azonban véleményem szerint nem hagyható figyelmen kívül:
a Szalki-sziget a Miénk,
ergo nem csak idegenforgalmi igényeket kell szolgálnia! Hajdan olyan népszerű volt, hogy nyári hétvégeken 2-3 ezer városlakó pihent és kapcsolódott ki ott. A jövőben?
A Településfejlesztési Operatív Program részeként elkészült egy bölcsöde, két óvoda és három iskola felújítása. Már a megnevezés is árulkodik, mert ezek nem fejlesztések hanem felújítások! És a többi intézmény milyen állapotban van? Akad, ahol 4-5 éve beázik a tető, további károkat okozva, esetenként a szó legszorosabb értelmében balesetveszélyes helyzetet teremtve. Hol a karbantartás? Azt már csak halkan említem, hol a Tervszerű Megelőző Karbantartás? De hadd említsek még egy fontos elemet: hol a karbantartások finanszírozását szolgáló költségvetési előirányzat?
2016 óta a helyzet változatlan
A beadott pályázatok tartalmazzák kerékpárút hálózat kiépítését, és néhány út burkolatának felújítását,valamint a vasútállomás környékén úthálózat és a csomópontok átépítését. (Ez utóbbi valóban nagyon indokolt!) Itt a hangsúly legyen a néhány szón – és a város többi útjai milyen állapotban vannak? Különösen a tömegközlekedéssel terhelt városi főforgalmi úthálózat. (A Vasmű utat 1980-ban újították fel utoljára – most milyen állapotban van?) További "slágertéma" lehet a parkolás helyzete! Ma már
nincs olyan városrészünk, ahol lehetne parkolni,
a helyzet kivált aggasztó a városközpontban, a piacnál, a közintézmények környékén. Vajon mi várja az autósokat a zöld rendelő helyére költöző Járási Hivatalnál, ahol már ma sincs elegendő parkoló? (Meg kellene barátkozni a parkolóházak, mélygarázsok gondolatával. Én a földalatti megoldásra szavazok! Drága? Tudom! De nem csökkentené a parkok, zöld területek arányát, mert arra a városlakónak nagy szüksége van!)
A pályázatokra beadott kulturális csomag mind indokolt – de már nagyon régen, nem kétsége, ezen a területen is nagyon nagy az elmaradás.
Térjünk vissza a fő tételhez: valóban a jövő városát építik?
A makacs tények másról árulkodnak:
1990 óta 16 ezer városlakó (csaknem a lélekszám harmada!) hagyta el városunkat. Alapvetően gazdasági okok miatt: munkahely, kereset, megélhetés. Ám sokak döntésében az is közrejátszott, hogy milyen városi környezetben élünk. Nekünk, maradóknak is lényeges, gyakran fájó élményeink vannak, legyen elég csak a közvilágítás valóban párját ritkítóan botrányos állapotát említeni!
Közhely,de igaz, hogy mindig a jövő városát építjük – éppen ezért nagyon nem mindegy, hogy milyet! A reklámízű, fényes propagandától nem lesz jobb – csak attól, ha a fejlesztések fontosságát és szükségességét közösen átgondoljuk, a régi értékeket pedig megfelelően fenntartjuk.
Azt gyorsan be kell látni, hogy még nem vagyunk egy modern város szintjén. Ezt bizonyítja, hogy az urbanisztikai szakemberek vizsgálata és tanulmánya szerint a városok között Dunaújváros már nem visszafejlődik, de még nem fejlődik a vizsgált mutatók alapján. A stagnálást viszont városlakóként visszalépésnek érzékeljük – hiszen míg toporgunk, más települések (hasonló, esetenként a miénknél rosszabb adottságokkal) szó szerint elhúznak mellettünk.
A feladat adott: határozzuk meg, hogy milyen városban szeretnénk a jövőben élni – és akiknek az a dolguk, tegyenek meg mindent a fejlődés érdekében, amit csak lehet.
A feladat adott – de hogy a képesség elégséges-e, az az elmúlt évek döntéseinek és eredményeinek, pontosabban eredménytelenségének ismeretében erősen kérdéses.
Fejes László
általános mérnök
(Illusztrációk: Castellum-archív)
