Meghív a főnököd ebédelni. Örömmel veszed a szíves invitálást, de kiderül, hogy nemcsak azt dönti ő el, hogy hol kajáljatok, de azt is megszabja, mit egyél. Ja, és te fizetsz. Ráadásul a főnök haverjai elteszik a túlárazott ebédpénz fölét is. Viszont a kaja meg, hát mondjuk már ki, szar. Modern város-e Dunaújváros, és ha igen, miért nem? Orbán Viktor nyomában.
A múlt keddről kétszer is elhalasztott miniszterelnöki vizit lényeges ígéreteit Dávid megkarcolta szinte még azonnal. Királyi pompa, zászlóerdő, készültség. A tapsoncok tapsoltak. A nyaloncok nyaltak. A védők védtek. Én meg szerda reggel óta halogatom, hogy végre összegezzem, miért is lett ezer sebből vérző kísérlet Orbán Viktor dunaújvárosi látogatását valami pozitív hozadékú történetként vetíteni. És megpíárolni, aztán eladni mindazoknak, akik (még) hisznek a csodákban, ígéretekben, és nem bántja a szemüket sem az egész várost eluraló sötétség (a kifejezés összes létezhető értelmében), sem a Főnök helyi barátainak és üzletfeleinek gáttalan és parttalan zsákmányszerzése.
Tábornok, éles bevetés előtt (Fotó: Hír24)
Nem könnyű a feladat, mert ugye nyakunkon a kampányfinis, amibe persze néhány fontos mellékmondat erejéig beszállt maga Pocak Vezénylő Tábornok is, hogyaszondja, "az itt élő emberek, és az itteni önkormányzat mindig tudhatja, hogyha a mi zászlónk van fönt, a Fidesz és a KDNP zászlaja van a magasban, akkor lehet számítani a kormányra". Meg aztán "nyilvánosan érdemes vállalnunk: komoly dolgokat csak együtt tudunk végrehajtani, önkormányzat és kormány". Hülye, aki nem érti: aki nem lép egyszerre (velünk), az nem kap rétest estére (tőlünk). Az, hogy egy, illetve két ilyen mondat egyszerre a demokratikus berendezkedés és az önkormányzatiság tökönszúrása, most tekintsünk el, kérem. A lényeg úgyis ez: ha nem vagy velem, ellenem vagy – ami egyébként egyfelől igazi diktatórikus lelemény (a város korábbi névadója fejlesztette tökélyre), másrészt a Mi Városunkban döntéshozói platformon már évek óta, na, hadd fogalmazzak megint nagyon finoman egy személyes tapasztalatot, szimpatikus vezérelv.
Ám szerény álláspontom szerint Orbán Viktor két fronton is súlyosan tévedett (hadd legyek megengedő, hadd ne feltételezzem, hogy csúsztatott, esetleg a képünkbe hazudott volna), még pontosabb talán, hogy Orbán Viktort két fronton is súlyosan megtévesztették (hadd legyek megengedő, és hadd ne feltételezzem, hogy csúsztattak, esetleg a képébe hazudtak volna).
Az egyik a Dunaújváros virágzó város mítosza. Hát nem, sajnos nem, miniszterelnök úr, már az előhangban jeleztem, most csak egyértelműsítem: ez a város nem épül, hanem leépül, nem fényeskedik, hanem sötétbe borult – előtte sem volt egy fenékig gyorsnaszád (emlékszünk még például a Kálmán András, meg még inkább a Szekeres György nevével fémjelzett szopórollerre, igaz, akkoriban én például a fideszbérencek díszített szendóját ettem a heti rendszerességgel szervezett komancsekéző sajtótájékoztatókon, hehe); ám a Fidesz uralgása alatti immár nettó másfél ciklusban nemhogy stagnált, de a jelentősebb mutatók (korfa és lakosságszám, beruházási és/vagy vállalkozói potenciál, befektetői bizalom és aktivitás) tekintetében sosem látott mélységekbe zuhant. Minimum gyanús ügyletek sora, kétes alakok a közgyűlési és bizottsági színtéren, legalábbis megkérdőjelezhető képességű, tudású és – hadd legyek megint diszkrét – silány emberi jellemzőkkel bíró akarnokok fontos döntéshozó pozícióban. Pártkatonák helyzetbe hozása itt, tomboló hülyeség ott, botrányos dolgok mindenütt, hadd ne soroljam, aki Castellumot olvas, kapásból tud mondani nem egyet, nem kettőt. Még nagyobb a baj, ha arra is felfigyelünk, hogy a valódi, kézzelfogható eredményekkel bíró fejlődés/fejlesztések helyett presztízsberuházások, vitatható érvényességű tervek kaptak zöld utat eddig is – és úgy gondolom, most körülbelül az az érvényes képlet, hogy amit el lehet baszni, azt el is basszák, kegyetlenül, visszavonhatatlanul, évekre-évtizedekre.
Üdítő kivétel (Archív fotó: kohaszkezi.hu/SzeKa blog)
(Érdekes, hogy e téren egy üdítő kivételt tudok: a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia immár kupagyőztes női kézilabda csapattá formálása – a háttérben a Fontos Emberekkel, meg azokkal, akik ugyan talán nem annyira fontosak, de képesek hozzátenni a történethez a szakmai munkát, a távlatos gondolkodást, az építő jelleget –, nos, mindez együtt körülbelül megmutatta, hol tarthatna a város, ha ezzel a modellel lépre színre minden számottevő területen. De hát nem lép, fájdalom.)
Kis-Magyarország, de tényleg.
A mese ugyanis arról szól, hogy ennek a városnak – ezzel a kormánnyal a háta mögött, fideszes polgármesterrel és masszív narancser közgyűlési többséggel – úgy kéne mennie fölfelé, mint egy gyorslift. Befektetők hada. Munkahelyek sokaságát hozó cégek. Távlatos programok, modernitás. Logisztika, újrahasznosítás, környezetvédelem és környezettudatosság, innováció, megújuló energiák. Chipek. És web, és közösségi médiaplatformok. Wi-fi. Meg együttműködések. Ab start hálózati alapú szerveződések a hierarchikus rendszerek helyett. Urambátyám-világ helyébe partnerség. Start-up. Kreatív energiák, kreatív emberek, jellem és szellem, ahogy az ősi bölcsesség is tanítja. Modernitás a gondolkodásban. Okos, átgondolt döntések. Hasznos forintok, amik fialnak, mert jó helyre mennek, jó dolgokra költődnek el. E helyett? Ha nem nyűglődés, akkor döglődés. Meg kozmetika. Píár. Presztízsberuházások. Szálloda a múzeumból, egy kurva plusz parkolóhely nélkül. Buszpályaudvar a világ végére. Logisztikai bázis autópálya-lehajtó, elérhető dunai kikötő, vasúti bekötés nélkül. Élményfürdő, sokadik nekifutásra is, meg a Zöld SZTK nyomortanyájának rendezése (Azt utóbbi kettőhöz: beh' szívesen megnézném az idevágó kontraktusokat. Melyiket kitől veszi vissza a város? Mennyiért? Ki fog a bizniszen? Mennyit?)
A háttér, emberek! (Fotó: Index)
Az ígéretek özönében azt se felejtsük el, ha kérhetem, hogy az is nagyon fontos tud ám lenni, mit nem ígért a kormányfő mifelénk. Senkinek sem hiányzik az oktatás terén bármi? Vagy olyan terv, elképzelés, program, ami révén újabb befektetők tűnhetnének föl, akik egyfelől új munkahelyek sokaságát teremtik, másrészt – okosan kihasználva az évtizedes tudást – új utakra irányítják, nota bene modernizálják szeretett városunkat? A kultúra frontjain – az egy szem múzeumi elképzelést leszámítva – akármi? Az egészségügy vonatkozásában valami? Vagy legalább valamicske? Tényleg elég lesz, ha csippentünk a szemünkkel, huncutul, kihúzzuk magunkat peckesen, és azt mondjuk középhangosan, itt van már a Kánaán, eljött a létezhető világok legjobbika? Jók vagyunk?!
Kötve hiszem. Úgy se. Semennyire se hiszem.
Viszont szívesen körbesétáltam volna este Orbán Viktorral a város utcáin. Nem vagy nem csak a Városháza téren, hanem a Rómain például, vagy a Békében. A Kertvárosban, vagy a kis Dózsán, ahol, ha nincs szerencséd, este kifosztanak, mert sötét van. Vagy a Vasmű úton, ahol egy átkelés a négy sávon sötétedés után még mindig elég rizikós.
A modern város – nekem – ott kezdődik, hogy két kattintással belenézhetek a könyvekbe, látom, hogy az adóforintjaimból mire és mennyit költöttek, és ha rákérdezek, ez vagy az a tétel miért annyi volt, amennyi, akkor arra szabatos választ kapok. Nem panasznap: a Castellum.do fennállása óta egyetlen nyilvánosan föltett kérdésre sem kaptunk választ a Városházától. Ebből, de csak ebből a szempontból a miniszterelnöki látogatás ígéretcunamija kifejezetten jól jött nekünk; már most látható, hogy korlátlan téma-utánpótlással szolgál a következő évekre. Az ígéretek városa, nosza, lássuk, mi valósul meg belőlük. Mi és hogyan, mennyiből, miért ennyiből. Évekre elegendő muníció, komolyan.
Van itt egy város, utat keres - ideje kezdeni vele valamit (Archív fotó: Németh Zsolt)
Van viszont egy másik nagy gond az Orbán-vizit során tett ígéretekkel. Jelesül az, hogy: ígéretek. A teljesülésük: egyelőre ábránd. Érdemes lenne egy röpke kérdéssorral végigszaladni a városokon, ahol már korábban, hónapokkal, esetenként közel egy évvel ezelőtt járt a kormányfő. Mi lett az ígéretekből itt? Mit kezdtek el ott? Mi teljesült emitt, s mi amott? Mire futotta, mennyi testesült a belengetett és bezengetett milliárdokból? Az a gyanúm, lennének meglepetések. Az ugyanis aligha véletlen, hogy a menetrenddel, ütemezéssel kapcsolatos újságírói kérdésre a tájékoztatón nem született szabatos válasz, így a pontos (év, hónap) határidőkkel kapcsolatban is csupán nyitott kérdések maradtak – maximum egy talányos "még ebben a ciklusban" meg "egy részük már idén elkezdődik" típusú hebegések.
Pedig az idő szorít, uraim. Fut, szalad. Telik. Múlik. El kellene kezdeni dolgozni, mert – úgy hiszem, erről sem tud, értesült Orbán Viktor – vészesen, tapinthatóan fogy a türelem a városban. Is.
> Hírmix: katt ide a nap további híreiért!
> Ne maradj le semmiről, kövess minket a facebookon is!
> Legyél te is a Castellum helyzetjelentője - vár a VéD!
