Útdíjmizéria: kinek jó, ki blokádol, ki szív?

Dávid • 2015. január 6. 18:37 • Közélet 0 49

Összeállításunk előbb arra a fogós kérdésre keresi a választ, nagyobb formátumban megismétlődhet-e a taxisblokádhoz hasonló útlezárás országszerte – a válasz egyelőre az "igen" felé billen –, másfelől egy picit elmerengünk azon, hogy az általános átverés mellett ki szív igazán a duplán fizetős Pentele híddal, illetve van, lehet-e megoldás az ügy békés és hatékony rendezésére? Több válaszunk is lesz.

Sokan elképzelhetetlennek tartják az egykori taxisblokád megismétlődését; ha valaha a történelem megismételheti önmagát, akkor az most lehet, idén, a platformfüggetlenül sokakat alaposan zsebbevágó útdíjak bevezetése nyomán. 

 

Kinek jó, kinek nem?

Kezdjük egy alapvetéssel: a megyei matricarendszer ugyan most több sebből vérzik, de alapvetően nem egy elhibázott konstrukció: okosan és átgondoltan bevezetve akár áldásos is lehetett volna mindazoknak, akik általában egy adott útszakaszon – mondjuk az év nagy részében 2-3 megyét érintve, de rendszeresen – használják a sztrádákat. Becsengetek 10-15 rugót, le a gond, ha másfelé visz az út néha-néha, akkor veszek egy 10 napost, ennyi, két 10 napossal és 3 megyematricával számolva fogtam a bolton 20 rugót, és sztrádán tolom egész évben.
A történet ott bicsaklott nagyot, hogy a rendszert a szokott magyaros lendülettel – becsukott szemmel, fejjel a falnak – vezették be. Ráadásul szokás szerint az egész szívást áttolták a végfelhasználókra (fogyasztókra, közlekedőkre), akik körében ez az egész ramazuri újabb sarcként csapódott le – a kormányzati balfaszkodások és mellélövések miatt persze nem is alaptalanul. 
Olyan nincs, hogy más miatt megborul a zavartalan ügymenet (mert nem lehet kapni, az online rendszer behal), de én fizetek akár egy petákot is – ez jogtalan. Rablás.
Olyan nincs, hogy egy városi elkerülő – nevezzük M0-nak vagy csak a kecsói kitérőnek (M5), a sort tetszés szerint lehetne folytatni – fizetős, ez vállalhatatlan ökörség, hiszen az elkerülők éppen azért épültek meg, hogy a (bel)városok forgalmát tehermentesítsék. 
Aki visszatereli a forgalmat a városok közútjaira, az bárhogy veri a mellét, népe és nemzete ellensége, hiszen a forgalom növekedésével nő a környezetterhelés és a balesetveszély – itt és most megmondom, nem kell sokáig várni az első emberéleteket követelő tragédiáig, ez bele lett kódolva a rendszerbe; az aktív vulkáni kráterben sem szabad fapapucsban sétálni. 
És olyan sincs, hogy egy újonnan épült híd – ami csak papíron egy gyorsforgalmi szakasz, hiszen se előtte, se utána nincs út – díjköteles legyen: a Pentele híd ügyével részletesen foglalkoztunk már itt és itt, de még visszatérünk rá, de jöjjenek előbb a bájos tények.

A taxisblokád anno: lehetséges előkép? A taxisblokád anno: lehetséges előkép?

Sarcharc

A nagy közösségi hálón már napvilágot is látott a tervezett esemény, jelesül egy országos útblokád terve, deklaráltan válaszul az újabb csúnyán elhibázott és átgondolatlan kormányzati döntésre: március 1-jén kezdődik, és a végét nem látja senki – ugyanis a résztvevők egészen addig demonstrálnak az utakon, míg nem születik érdemi konszenzus útdíj-ügyben (vagy amíg le nem mond a kormány). 
A felháborodás persze jogos, hiszen amíg a köztelevízióban civilként aposztrofált színészek méltatják az új kormányzati sarcot, addig emberek ezrei, százezrei járnak pórul így vagy úgy. 
Az országos volumenű útlezárások főszervezője egyébként az a Büki Zoltán, aki tavasszal még az Együtt-PM zászlóshajóján Nógrád megye 2. választókerületének elnöke volt. Az országos méretet öltő akció kezdeményezője az Origónak elárulta, a kései időpont nem hiábavaló, hiszen számtalan dolgot meg kell még megoldani a sikeres lebonyolítás érdekében a rendőrségi engedélyeztetésektől kezdve egészen az élelmiszer-ellátásig, a mobil illemhelyek kihelyezéséig. 
Portálunk érdeklődésre Balázs Zoltán és Varga Éva, az országos akciókhoz csatlakozó helyi demonstrációk szervezői elárulták, ezúttal is felmerült a blokádhoz csatlakozás gondolata – jelenleg tervezési fázisban tartanak, de elég nagy az esély arra, hogy végül társulnak a tiltakozáshoz.
Nem kell nagy jóstehetség hozzá: ha lesz blokád nálunk, akkor annak az egyik meghatározó helyszíne a Pentele híd lesz.

Kerül, amibe kerül - csúcsrajáratott ostobaság Kerül, amibe kerül - csúcsrajáratott ostobaság

Ki szív a hídsarccal?

Mindebben azért vagyunk ennyire biztosak, mert mint említettük, még csak nem is kell messzire szaladni a pofonért: a Pentele hídon pár nappal ezelőtt még ingyenesen átkellhettünk kényünkre és kedvünkre, ugyanez a móka napjainkban csak két megyematrcia megvásárlásával, vagyis 10 ezer forint kipengetése után lehetséges.
Itt az ideje, hogy megválaszoljuk, ki szív igazán a hídsarccal.
Leginkább a Bács-Kiskun megye nyugati felén, a Duna túlpartján élők. Nekik a legközelebbi nagyváros Dunaújváros, itt vannak a nagyáruházak és a munkahelyek, de jure is a Szent Pantaleon Kórház ellátási körzetéhez tartoznak, a gyerekeik ide járnak középiskolába – számukra a híd a helyi szolgáltatások és infrastruktúra elemein túl szó szerint a legfontosabb tényező eddigi komfortjuk fenntartásához. Amikor egy kormánytényező morgott valami megnyugtatót arról, hogy felülvizsgálják a rendszert, és szó lehet a "monopolutak" újbóli díjmentessé tételéről, akkor elsőnek ez ugrott be – a Pentele hídnál monopolabb monopolút nem is létezik, nem is létezhet egy túlparti polgártársunk részére. 
Arról most nem is szólva, hogy míg egy dunaújvárosi, térségi közlekedő ugyan sírva, és értetlenül kicsöngeti a 10 rugós díjtételt, legalább az a tudat nyugtathatja, hogy a híd innenső oldalán legalább van egy sztráda (az M6-os), amit aztán használhat a megyehatárig módosan, addig az apostagi Pista bácsinak a túlfélen még 50 kilométert kell autózni (Kecskemétig, az egyébként borzalmas állapotú 52-esen), hogy újra Bács-Kiskun megyei matricaköteles szakaszt találjon – vagyis vele nagy eséllyel tényleg csak erre a rövidke szakaszra (annak is csak a felére) vetették meg azt a kurva vinyettát.
Persze azok is rosszul jártak, akiknek az innenső oldalról kell átjárniuk rendszeresen bármiért is a túlfélre – a számuk sejthetően kevesebb, de ez tipikusan olyan tényező, hogy itt már az egy is sok, az meg plusz szívás, hogy a második 5 ezres tétel után nekik is 50 kilométert kell autózni egy újabb matricás szakaszért Bács-Kiskun megyében – vagyis itt is megáll a világcsúcs-gyanús átbaszás esete. 
A város és a városi/térségi népesség is veszít a hídsarccal – kevesebben jönnek a boltokba és az iskolákba, kevesebben veszik igénybe a szolgáltatásokat és fogyasztják a kulturális termékeket nálunk, így, bár ebbe ugyan nem szokás belegondolni (városvezetői részről pláne) egyszerűen csökken a város vonzereje azzal, hogy a híd (legalább részbeni) kiesésével egy fontos ponton sérül városunk csomópont-jellege. Sokat és sokféleképpen hivatkoztunk és hivatkoztak a város híd-szerepére – na, ez látszik elúszni most, sajnos, sajnos.
Végül van még egy, számosságában nem túl jelentős, de mégis fontos vesztes csoportja a matricamizériának: a híd fizetős voltát cáfoló, a tervekről nem tudó vagy azokról félreinformált, jellemzően a jelenlegi kormánytöbbséghez tartozó politikai tényezők csapata. Dr. Galambos Dénes országgyűlési képviselő vagy a túlpart szenátora, Font Sándor eddig nem hallatta a hangját, mint ahogy a december derekán tett (téves) prognózisa után eddig megkímélte a korrekciótól a nyilvánosságot Cserna Gábor polgármester is, és sajnos arról sem tudunk, hogy valamelyik érintett túlparti polgármester hangosan verte volna a tamtamot, tiltakozva a hídsarc ellen. 
Pedig megtehetnék ám, nemcsak külön-külön, de együtt is. 

Büszkén ível, a nevét is tőlünk/rólunk kapta - és annyi lesz a szerepének (Fotó: Michel János) Büszkén ível, a nevét is tőlünk/rólunk kapta - és annyi lesz a szerepének (Fotó: Michel János)

Van megoldás?

Még nincs, de lehet.
Nem szoktunk szerény javaslatokkal élni feléjük, most kivételt teszünk: a fent említett hatalmi tényezők mihamarabb üljenek le egy asztalhoz, tárgyaljanak egymással, alakítsanak ki közös (a Dunán és a megyehatárokon átívelő) álláspontot. Nyomatékosítsák számokkal és tényekkel a fent idézett "monopolút" érvet, magyarázzák el a kormánytényezőknek higgadtan és okosan, hogy miért volt orbitális ökörség a döntés, miért tarthatatlan és vállalhatatlan a választóik számára ez a hercehurca, miért és mennyivel lenne jobb egy ingyenesen használható híd – most és mindörökké, az M8-as sztráda megépülése után is. Mert ez nem egy út, hanem egy híd, azért.
Mindeközben, de legkésőbb a közös álláspont megszületésekor végre-végre szakítsanak a hallgatás/sunnyogás nemtelen hagyományával, és a nyilvánosság erejét is használva álljanak ki az érdekeinkért – ami kivételesen egybeesik az ő érdekeikkel is, hiszen ennek a játszmának eddig ők is vesztesei.
Mert ha blokádig fajul a dolog márciusra, és addig nem sikerül megnyugtatóan rendezni az ügyet, a Pentele híd fontos csomópont lesz, ez nem kérdés. 
Majd ne mondják, hogy nem szóltunk időben.

21.40: Update - közös kérés az államtitkárhoz!

Így váljon valóra minden álmunk: a duol.hu nemrég - cikkünk publikálása után - élesedett "matricás" összeállítása szerint dr. Galambos Dénes és Font Sándor levélben fordult Fónagy János államtitkárhoz a Pentele híd díjmentessé tétele érdekében. A két országgyűlési képviselő a híd ingyenességét szeretné elérni. Kíváncsian várjuk a fejleményeket!

Tóth Dávid – Öcaline

 

 

Kommentek