Rockmaraton: totálmetál siker idén is – és nem kérdés, jöhet a folytatás!
A tavalyi "betelepülés" után idén már visszatérő vendégként foglalt hont városunk határában a Rockmaraton Fesztivál, és a rekord hosszúságú, immár 10 napon át tartó kavalkád ezúttal is fényesen igazolta életképességét. Rövid összegzés következik nem is egy, hanem rögtön két királyságos képtárral. Yeaaah!
Itt nem részletezendő okból a tervezettnél jóval-jóval kevesebb időt-energiát szánhattam a Rockmaraton Fesztiválra a Szalki-szigeten, ám a helyszíni szemle során, azt hiszem, megfejtettem legalább két fontos titkát. Az egyik, hogy a produkciók minőségénél jóval-jóval fontosabb az a miliő, hangulat, közeg, amit a fesztivál népe teremt. Ami, hadd ne kerteljek: kurva jó. Mosolyok. Vidámság. Mámor. Felszabadult röhögések. Barátságosság. Oké, nem az a patyolat tisztaság, de ahogy egy korábbi előhangban toltam, az Ökologistic Környezetvédelmi Alapítvány "zöldítő" programjának is hála bőven a vállalhatón belül maradó szemétmennyiség. (Aztán hadd idézzem Igor mester zivatarposztját, meg az egyik hozzászólást – Igor: "Eljött az igaz Armageddon, lefürdött mindenki..."; komment: "még a punkok is"! :DDDD) Szóval a buli igazán bejött, ebből eredően még az is jól érezhette magát, aki (mint én) nem tudja fejből felmondani a teljes Megadeth-korpuszt, tracklistástul, dalszövegestül. Apropó, Megadeth: a péntekre hírvert koncert elmaradása súlyos csapás volt, egyáltalán nem csodálkoznék, ha lenne folytatása az esetnek, az új név is találó, amit a nyelvi humorra oly fogékony korpázók adtak a bandának: B+adeth! :D
De vissza, vissza a pozitív tartományba: a Rockmaraton legnagyobb titka mégsem a bepörgető hangulat, hanem az a jelenség, hogy miközben a nagyszínpadokon jobbára (őszinte tisztelet a kivételnek) ezerszer hallott nagy nevek tolják ugyanazt ugyanúgy (néha igen magas, olykor viszont botrányosan alacsony minőségben), az igazi zene másutt keresendő. A sátrakban, bizony. Fiatal, kirobbanó energiától fűtött, megalkuvást egyáltalán nem ismerő/tűrő bandák egész sora tolt olyat, hogy – il conreto – leszakadt a fejem. Egy idő után rutinszerűen ment: az egyik sátorban véget ért valami nagyon erős punkrock füstölgés, átballagtam a másikba egy ír/kelta ízekkel habosított, nagyon íves, nagyon tömény finomságra, hogy aztán visszaballagva (két hosszúlépés szünettel) nagy biztonsággal kikössek valami eszelős rapcore dilibuliban. És nagy biztonsággal jósolható, hogy ez így ment napról napra – szóval jövőre ezt a menetet követem majd, eskü.
Szép volt, jó volt a Rockmaraton, várom a folytatás nagyon, és a korábbi ígérethez híven tolok még a summázat tetejébe egy képtárat, illetve mit egyet, rögtön kettőt is. A Castellum alkalmi Rockmaraton-fényrajzásza, Danó Dóri ugyanis azon túl, hogy király koncertes-bulista sorozatot produkált (ez lesz az első gyűjteményben) felfigyelt egy csodás jelenségre, aminek súlya-jelentősége mellett vénséges vén fasziként úgy elsiklottam, mint a pinty. Ezt írta a második válogatáshoz:
"Tavaly a hajnali Rockmaratont találtam ki magamnak témának, azt fotóztam, idén pedig csináltam egy Gyerekek a Rockmaratonon kollekciót! Szerintem szükséges a szemléletformálás, és ez sok emberre ráfér manapság, ezért készítettem pár fotót a szüleikkel lent bulizó gyerekekről azzal a nem titkolt céllal, hogy lássák az emberek, ez a fesztivál nem valami fertő, ahol csak sátánisták rohangálnak!"
Királyság, nem? Lessétek!
Koncertes-bulista webképtár
Gyerekek a Rockmaratonon
Mindezek fényében nem kérdés, hogy nemcsak jó helyet, remek terepet talált a fesztivál városunkban, de akár már most izmozhatunk arra, hogy jövőre újra nálunk landol a rőzserázók világbajnok nagy találkozója!
Addig is itt egy pár faszántos link - visszanézőknek kötelező!
Rockmaraton - hivatalos weblap (katt) >>
Rockmaraton - facebook (katt) >>
(Fotók: Danó Dóri)
> Hírmix: katt ide a nap további híreiért!
> Ne maradj le semmiről, kövess minket a facebookon is!
> Legyél te is a Castellum helyzetjelentője - vár a VéD!
