Kegyelet Bt. – Jövőkép a temetők és a sírkertek életében

Nagy megtiszteltetésben részesült a szakma részéről a közelmúltban Palkovics Katalin, a temetőt üzemeltető Kegyelet Bt. ügyvezetője: a Magyarországi Temetőfenntartók és Üzemeltetők Egyesületének titkárává választották. A felelősségteljes tisztség elnyerése után szinte azonnal hatalmas feladat hárult rá: társszervezőként vett részt a Debrecenben rendezett Temetők és sírkertek, a jelen és a jövő című szakkiállításon és konferencián. Interjú. (X)

– Az idén Debrecenben vendégeskedő esemény célja a szakma részéről az volt, hogy tevékenységével összhangban széles körű szakmai párbeszédet kezdeményezzen a temetkezési szakma helyzetéről, az elért eredményekről, a meglévő problémákról és a szakma jövőképéről. Mindezt hogyan látta megvalósulni – túl a konferencián?
– Valóban hasznos eszmecserék, tapasztalatcserék zajlottak, s ami számunkra a legfontosabb volt, hogy jelen volt rengeteg fenntartó önkormányzat. Azt tudni kell, hogy sok esetben az üzemeltetést is ők látják el. Úgy vélem nagyon élvezték a kiállítást és az előadásokat. Más képet kaptak, más szemszögből mutattak meg bizonyos dolgokat az előadók. Látták a munka igazi felelősségét. Számunkra is voltak újdonságok, hiszen a szakkiállítás részeként bemutatkoztak olyan gépek, eszközök, amik a parkfenntartásban, temetőgondozásban újdonságnak számítanak. Így mi is láthattuk, merre tudnánk fejleszteni, ha lehetőségünk lenne rá, hogy a mi temetőnk még szebbé váljon. Fontos volt, hogy megindult egy párbeszéd a szolgáltatók, az üzemeltetők és az önkormányzatok között, illetve mindez valós igényként merült fel. Kapcsolatokat kötöttünk, tapasztalatokat gyűjtöttünk.

Nagy feladat, nagy kihívás, nagy felelősség
– A szakmai kapcsolatokon túl milyen hozadéka volt még a tanácskozásnak?
– Fontos volt, hogy az érintettek első kézből kaphattak információkat a szférát érintő tervezett döntésekről. Az egyik előadásban például a mindenkit érintő temetkezési törvény lehetséges módosításairól volt szó. Ebben az egyik tervezett változás az lenne, hogy a szolgáltatóktól elveszik a halotti anyakönyveztetés bonyolítását. Én személy szerint ezt nem tartom jó dolognak. Úgy vélem, nem lehet baj, ha adott esetben a család válláról minél több terhet le tudunk venni – s ez a procedúra is ilyen. Egy másik példa: tervezik az eddig kötelezően törvényben foglalt vagyoni biztosíték, vagy céges biztosítás kötelező voltának megszüntetését. Ezt sem tartom szerencsésnek, hiszen ha bármelyik szolgáltató munkatársa egy temetés során – ne adj' isten! – kegyeletsértést követ el, milyen biztosítéka van a kártérítés megfizetésére? A mi cégünknek eddig is volt, ezután is lesz ilyen fajta biztosítéka, hiszen ez alapvető felelősségtudat kérdése – én legalábbis annak érzem.
– Váltsunk egy picit könnyedebb témára! Ugyanis a konferencia kapcsán a Magyarországi Temetőfenntartók és Üzemeltetők Országos Egyesülete először rendezte meg az Országos Sírásó Versenyt a debreceni Köztemetőben.
 – Hadd pontosítsak! A hír igaz, de bármennyire is furcsán hangzik, ez a mi szakmánkban nagyon komoly megméretés – tehát picit sem "könnyed téma". Igazság szerint a kegyeleti munka ezen végső fázisa rettentő testi és lelkierőt, ügyességet, és kitartást igényel – erről a szemlélődő civilek meg is győződhettek a helyszínen. A versenyzőknek egy 160 centiméter mélységű, 80 centiméter széles és 200 centiméter hosszú sírt kellett kiásniuk, majd második feladatként sírhantot kellett kialakítaniuk.

A sírgödröt nem csupán az ásás ideje, de az esztétikai szempontok érvényesítése, valamint nem utolsósorban a munkavédelmi előírások betartása, továbbá a precizitás szempontjából is értékeltük, csakúgy, mint a visszahantolás idejét, és minőségét. A vetélkedést, a kupát, és a sírásók Trencsénben rendezendő nemzetközi sírásóversenyén részvétel jogát egyébként egy debreceni kettős nyerte.
– Térjünk vissza egy gondolat erejéig a debreceni konferencia tapasztalataihoz: ha jól tudom, kemény kritikával illette a szociális temetés bevezetésének szándékát a szakmai testület. 
– Így igaz, az esemény legfontosabb eredménye éppen az volt szerintem, hogy tükröt tartott a törvényhozóknak, illetve sikerült lényegében egységesen megfogalmazni a szervezetünk álláspontját ebben a nagyon érzékeny témában. Vagyis nyíltan megmutatta, hogy a szociális temetés bevezetésének szándéka – a család ássa a sírt, öltözteti, temeti halottját – kivitelezhetetlen, ráadásul egyszerűen életveszélyes.

(A fent olvasható PR-tartalom eredeti formájában a Siker&Ember blogon látott napvilágot!)