Hajtós, helyenként kifejezetten élvezetes meccs, meg nem adott szabályos gól ott, meg nem adott büntető(k) itt, ajtó-ablak ziccerek és remeklő kapusok mindenütt. Nagyon ritkán, de gól nélkül is előfordul értékes focimeccs – tudunk is egy jó példát, friss még.
A bevezetőben emlegetett összes jellemző tényezőt felvonultatta ugyanis a DPASE és a Honvéd találkozója a stadionban ma este. Már előzetesen is kemény, küzdelmes összecsapásra számíthattak a szurkolók az előrehozott tavaszi találkozón, hiszen a nyáron elvszenvedett 3-0 arányú vereség óta nagyot fordult a világ: a fővárosi alakulat lendületének íve már a múlté, miközben a hazai pályán a mai csatáig száz százalékos volt, és ezzel jelentősen elmozdult a holtpontról Dobos Barna alakulata. A kiélezett meccs a pocsék időben is sokakat csalt a lelátóra – és persze a DPASE drukkerei abban bíztak, hogy tovább tart a remek hazai széria, újabb győzelemmel ugyanis még tovább stabilizálhatta pozícióját csapatunk a tabellán, immár kikerülve a kieséssel fenyegetettek zónájából.
Ennek megfelelően kezdődött a meccs, mindkét kapu előtt alakultak ki jelentős helyzetek, de vagy a végjátékban rontottak a csatárok, vagy a védelmek zártak jól – és két remek kapusteljesítmény is jellemezte a játékot. Az első félidő nagy Hovéd-nyomással – és ennek megfelelő vendéghelyzetekkel kezdődött –, de ahogy bemelegedett a játékba, úgy alakított ki egyre több formás támadást együttesünk is: Petneházi ziccerénél már a nyugodtabb szurkerek is felugrottak a helyükről – de csatárunk Kemenest találta el a játékszerrel a 23. percben. Alig egy perc múlva joggal reklamáltak tizenegyest a dunaújvárosiak, ráadásul a következő támadást gólra váltotta Godov – szerencsére a játékvezető (tegyük a szívünkre a kezünket: tévesen) érvénytelenítette a vendégek találatát. Maradt izgalom a félidő utolsó harmadára is: előbb egy kimaradt dunaújvárosi ziccer, majd két veszélyes Honvéd-helyzet miatt foghatták okkal-joggal a fejüket a hazai drukkerek, illetve rebeghettek hálaimát a remeklő Nagy Gergely valóban kirobbanó kapusteljesítménye miatt.
A második játékrész komoly DPASE-helyzetek egész sorát hozta – Böőr és Petneházi mellett Zsótér és Csehi is meccsdöntő helyzetbe került –, de ez a meccs nem a gólzsák kiszakadásáról szólt. Ráadásul a félidő derekától lassan, de biztosan újra átvette az irányítást a vendégcsapat – a ziccerek viszont rendre kimaradtak, illetve folytatódott a kapusbravúrok sora. A végjáték is intenzív mezőnymunkával telt, mindkét gárda sokat tett a győztes találat kicsikarásáért – ám a vége 0-0 maradt; komoly, hajtós, élvezetes meccs végén az igazság győzött, nem vitás.
DPASE – Budapest Honvéd
0-0
