Baj is van, de gép is van – viszont kéne egy hely!

Egyszerű történet, kedves olvasók és aranyos mindenki: súlyos fogyatékkal él egy hatvanas úriember az Ady Endre utcában. Van neki egy kis kocsija, ami megkönnyítené a bevásárlást, ügyintézést. Viszont kéne egy hely parkoltatni, tölteni. Nagyon. Segítsetek!

40 perc "totyogás" a piac, egy teljes délelőtt is elmehet egy közepes bevásárlással kombinált ügyintézéssel, kimerítő, gyilkos kihívás – minden egyszerűbb volna Sümegi Zoltán számára, ha közelében volna és bármikor bevethető lenne az elektromos kerekesszéke.

Tornászból műszaki szaki

Az idén hatvan éves, súlyos fogyatékkal – de annál nagyobb életszeretettel – élő férfi Ady Endre utcai lakásában eleveníti föl a Castellum.do érdeklődésére a múltat.

Betegen is vidám, életigenlő

Sztálinvárosban született, igazi lokálpatrióta annak ellenére, hogy évtizedeken át Győrben élt:
– Az általános iskolát a Móriczban jártam, utána villanyszerelőként végeztem. Elsőben még a Münnichben kezdtünk, másodiktól már az akkor átadott mostani Bánkiban, akkori nevén ll. sz. Gimnázium és Ipari Szakközép Iskolában. Rendszeresen sportoltam, hat éves koromtól tornászként tíz éven át (egyik edzője néhai Nyulasi Sándor, e sorok szerzőjének édesapja volt – Öcaline), aztán átcsábultam röplabdázni. Tanulmányaim javát Győrben, már nősülés után végeztem: erősáramú automatika szakos technikus lettem, majd műszaki szakon kereskedelmi főiskolát végeztem – ez utóbbit levelezőn. 1991-ben, a válásom után lányommal visszajöttünk Dunaújvárosba – ő is a Bánkiban végzett. Azóta itt élek, tornászból lett műszaki szaki – és már egy jó évtizede súlyos beteg.

Támad a baj

Sümegi Zoltán 2003 elején három hónapon belül két agyi infarktuson esett át – a második maradandó bajjal járt: a férfi jobb oldala lebénult, emellett a beszéde is nagyon leromlott. Sokáig tartó kezelésekkel, gyógytornákkal valamelyest javult ugyan a helyzet, de így is 100 százalékos rokkant lettem. 

Csak viccel a támadó gesztussal (családi fotó)

A baj nem jár egyedül: a stroke-ok miatt folyamatosan szédül, 2010-ben ebből fakadóan súlyos baleset érte; 4,5 m magasból háttal esett egy téglára. Akkor Békéscsabáról helikopterrel vitték a szegedi idegsebészetre, három csigolyája, négy bordája tört el:
– Röviden, 4 platina pánttal, valamint 2 rúddal tákolták össze a gerincemet. A gerincvelőben olyan idegsérülések is vannak, amitől mindkét lábam deréktól lefelé állandó görcsben van, zsibbad, és remeg, ha ráállok, megyek. Súlyos mozgásszervi fogyatékos is lettem – ezért jár az elektromos kerekesszék. Az eszköz nélkül is erőltetem, hogy ellássam magam, de rettentő kínok között totyogok a kerekes járókerettel.

Közel a közeli segítség?

A férfi rendelkezik elektromos székkel, de nem tudja használni – és itt úszik be a képbe a segítség reménybeli lehetősége.

Az eszköz - bevetésre készen! (Sümegi Zoltán felvétele)

Sümegi Zoltán több intézményben is próbálkozott, segítséget ígért neki Cserna Gábor polgármester is, de egyelőre a megoldás várat magára – hátha majd most. Arra a kérdésre, milyen téren kér és/vagy vár segítséget, szintén egyszerű választ kaptunk:
– Itt az eszköz, de nem tudom használni, mert a közelben képtelen vagyok olyan tárolóhelyet találni a széknek, ahol biztonságban van, és ráadásul szükség esetén a töltés is megoldható. A fogyasztása annyi, mint ez nagyobb laptopé, egy feltöltéssel 30-40 kilométert is megtehetnék, vagyis hetekre elegendő volna. Most tőlem olyan távol tároljuk, ameddig a magam erejéből nem tudok elmenni, ráadásul teljesen lemerült az aksija, mert ott nincs 230 voltos dugalj. A megoldás az lenne, ha találnék itt, az Ady Endre utca környékén egy helyet, ahol leparkoltathatnám, alkalomadtán feltölteném a gépet. Hatalmas könnyebbség lenne, imádok piacra járni, vásárolni – ezzel a kis kocsival valóban teljesebbé válna az életem.

Ideáltipikus helyzet: székben könnyebb (archív családi fotó)

Mindezek után már csak egy mondat: aki tud segíteni, szóljon, de azonnal;  jelentkezni e-mail formájában lehet a Castellum.do központi címén, de írhattok kommentet, illetve jelezhettek műhelyünk face-felületén is – bárhol, bárhogy, csak mielőbb találjunk hosszú távra is megnyugtató megoldást!
Előre is köszönjük, táborlakók!