Finisbe fordulnak a kampánygépezetek, esélyt lesünk mi is – néhány bekezdés erejéig mérlegre tesszük a fideszes elmúltnyolcévet, értékeljük a kampányokat is, egy picit médiahelyzetezünk, aztán megmondjuk, szerintünk mi lesz, és azt is, mi lenne a legjobb.
Kampányfronton jól kontúrosodó durvulást várunk az utolsó órákra, szerencsére a korábban már beígért online közvetítésig szinte biztosan ez lesz utolsó megnyilatkozásunk a témában (persze az is lehet, hogy nem, éjjeliőrt is láttunk nappal meghalni a Mi Hazánkban, ugye, üthet még ménkű a csalánba). Viszont néhány gondolatot fontos (lenne) megosztani a tisztelt – és immár napról napra szépen gyarapodó – olvasóTáborral. Lássuk.
Fidesz: 8 év, mérlegen a valóság
Kampányügyileg a Fidesz vastagon verte a teljes városi mezőnyt: a kritikákra nem válaszoltak, a fülük botját nem mozdították a kihívásokra, viszont ott voltak minden új aszfaltcsíknál, járdaszigetnél, ráadásul az elmúlt években sikerrel gyűrték maguk alá (szinte) a teljes városi nyilvánosságot, médiát.
A sikerpropagandát fókuszba állító munkálatokat professzionális stáb irányította és felügyelte, ráadásul pénz, nem utolsósorban jelentős mennyiségű közpénz is volt dögivel mindenre – ennek nyomán nyugodtan állíthatnánk, a médiafront nagyon is fontos hadszínterén esélytelenül vágott a választásoknak a hatalmi bázist mind balról, mind jobbról előzni kívánó ellenzék.
Éles kontrasztok (Csepreghy Gábor felvétele)
Egy aprócska gond azért akad: a biztos vezetés és a markáns/erős hátország birtokában a hatalmi bázis szép lassan elveszítette kapcsolatát a valósággal. Az, hogy a városvezetés, mindenekelőtt szegény Cserna Gábor eszköztárából sajnálatos módon hiányzott az asszertív attitűd, az elmúlt években folyamatosan gyengítette a város pozícióit. 2006 és 2010 között még mondhatták a fideszes fiúk, hogy akarnának ők, de a kormány visszahúz és a szocialista polgármester is ellenük dolgozik. Az elmúlt ciklusban viszont páratlan esélyt kaptak, kétharmados kormány- és masszív önkormányzati többség birtokában, a polgármesteri székben a helyi elnökkel úgy kellett volna a városnak hasítani, mint az önkormányzatiság történetében még soha. Ehhez mérten a valódi teljesítmény: elégtelen. Nem egyes: nulla fölé, de csak picivel. Volt itt ígéret logisztikai bázisról (semmi), jelentős infrastruktúra-fejlesztésekről (semmi), legutóbb augusztus 20-án ígért a város első embere több ezer fős állományt a munkaerőpiacra vezénylő nagyfoglalkoztatót heteken belül – eskü, hogy nagyon figyeltem, de a nagy bejelentés elmaradt. (Ha az a cég az, amelyre én gondolok, és amelynek a nevét jól ismert okból – titoktartás! – juszt sem írom ide, akkor sajnos annyit elárulok, hogy bár a fejlesztéseit a Mi Hazánkban képzeli a cég, de a versengő városok listáján Dunaújváros jelenleg csak harmadik. Kívánom, hogy az első legyen, de erre most – egy sajnálatos tavaszi tárgyalás nyomán – vajmi kevés az esély. Nem szoktam ilyet írni, de kivételesen nagyon örülnék, ha tévednék.)
Miközben a hatalmi bázis elmúlt négy évét szinte állandó torzsalkodásokkal, kemény intrikákkal és olykor követhetetlen klikkharcokkal, mi több, esetenként tragédiákkal írhatjuk le, a fent vázolt toporgás a hasonló középvárosok mezőnyében katasztrofális pozícióba taszította a geopolitika szempontból elsőrangú kilátásokkal bíró Dunaújvárost – a versenytársak a szó legszorosabb értelmében elsuhantak mellettünk. Pedig esély volt (lett volna), ráadásul olyan – szoci többségű – város is masszívan beelőzött például a sokszor hivatkozott EU-támogatások listáján, mint Szeged. Ami egyúttal viszonylag jó válasz arra a kimondva-kimondatlanul sugallt fenyegetésre is, miszerint az a város, amelyik nem méltóztat fideszes többséget produkálni vasárnap, jobb, ha gyorsan elkapálja magát.
Tény, ami tény – gyönyörű (Fotó: Németh Zsolt)
A jórészt az utolsó évre (mi több, a csúszások miatt a kampány utolsó napjaira) révbe ért fejlesztések – a Városháza tér látványos-szép együttese, a Római városrész rekonstrukciója és leginkább a valóban jelentős értékes/hasznos kórházbővítő beruházás – persze jelentős és számottevő fejlemények, ugyanakkor a nagy egészhez mérten csupán szépségtapaszok. (Ráadásul a téravató pompáját előbb egy vállalhatatlanul súlyos baki, majd egy vödörnyi lószar is gyengítette – de ez már tényleg csak mellékszál a nagy egészhaz mérten.)
Amelyek alól rendre előbukkan a hatékony érdekérvényesítés, korszerű és távlatos városvízió nélküli, jobbára tanácstalanul és eszköztelenül, ugyanakkor roppant gőgösen, minden épeszű kritikát ellenséges megnyilvánulásnak tételező vezető erő sajnálatosan ismerős arca.
Ellenzéki erők: nem nyerhetek, nem veszthetek
Mindezek ismeretében bátran kimondhatjuk: a Fidesz által fémjelzett hatalomnak buknia kell, nem kicsit, nagyon, nem kérdés. Ehhez mérten nem vagy alig-alig tapasztalhattunk az ellenzéki erők részéről hatékony és eleven, vagy pláne hangos kritikát. A balos erők kettéváltak – és egymás ekézésére is jelentékeny erőket emésztettek el –, ráadásul, még ha meg is születtek a korrekt és távlatos gondolatok arról, miként és milyen prioritások mentén, illetve ütemezéssel kellene/lehetne az eddigi tespedésből kirántani a várost, már nem maradt erő, energia, pénz ezt az üzenetet eljuttatni a választókhoz.
A valóság még ennél is ködösebb (Németh Zsolt felvétele)
Eltérő tervek és elképzelések mentén, de hasonló pályát futott a Jobbik is – matyóhímzéssel nem lehet választást nyerni, illetve ha igen, akkor már tényleg nagy a baj –, merthogy közös elem mind a balos, mind a jobber körökben, hogy rendre bajok akadtak a tervek artikulálásával. Félő, hogy már nem is marad: két nap nagy idő, de egyúttal vészesen közel is van, és mese nincs, vasárnap a szavazók ikszet tesznek majd egy-egy lapra – a mostani állás szerint pont nem oda, ahová az ellenzéki erők szeretnék.
Még leírni is kegyetlen, de szerintem nagyon igaz: ha marad a mostani felállás, az nem a jelenlegi többség érdeme, hanem a – hadd fogalmazzak egy grádiccsal finomabban annál, ahogy alapesetben tenném – az ellenzéki balfékség ékes bizonyítéka. A választást nem a Fidesz nyeri meg, hanem az ellenzék veszíti el. Persze ott az a fránya ha – még két napig.
Mi jöhet ezután?
A választási eredmények pontos ismeretéig persze kicsit korai, de talán nem teljesen fölösleges azon takuzni, mi is (lenne) a teendő az új önkormányzati ciklusban. Pár alapvetést ide is vésnék, a legteljesebb tisztelet hangján.
- Radikális váltásra lesz szükség, a pártpolitikai vonatkozású döntések primátusa helyett rendre a városérdek elsőbbségével.
- A pártos, ideológiai alapú megosztottság helyett szakmai megalapozottságú összefogás szükséges, az egyéni teljesítményre büszke, a közös sikerek okán boldog, a helyi értékeket és a közösségi összefogások erejét szorgalmazó, a szó legszorosabb értelmében kendőzetlenül és leplezetlenül a városnak drukkoló és csakis a városnak elkötelezett közreműködőkkel.
Távlatos tervekkel (Fotó: Németh Zsolt)
3. Ha a jelenlegi politikai mező szereplői nem tudnak, nem akarnak – akár hatalmi pozíciójuk gyengülésétől félve, akár merő tunyaságból vagy éppen beleunva a szélmalomharcba – részt venni ebben a nagy és közös építőjátékban, akkor már középtávon veszítenek. Itt a tét egy működő, fejlődő, a problémákra érzékeny és a korszerű megoldások iránt is reagens, vidám, sokszínű, sokarcú város megteremtése – ha ezt képtelenek belátni, akkor számolniuk kell azzal, hogy létrejön egy közösségi alapú, kreatív, a hálózati kultúra és az innováció eszköztárával vértezett, párbeszédre és win-win megoldásokra törő alternatív alakulat.
Még nem látni, milyen szervezeti keretek között, még nem tudhatni, kikből – de az igény már most tapintható. (Ha más nem, éppen a C.DO-projekt viszonylagos – de még a külső szemlélő számára is vitathatatlanul gyors és hangos – sikere példázza, hogy mindenre van esély és megoldás, csak akarni kell.)
“… akkor lesz rendszerváltozás, ha nem ideológiák, pártpolitikai szerveződések, hanem a közösségi értékek gyakorlati megvalósításának személyeiről tudunk majd szavazni” – írta tegnap a Castellum elindulásának időzítése kapcsán és a választási témákat boncolgatva egy barátom a face-en. Mélyen igaza volt: ha tetszik, távlatosan szemlélve éppen ez lesz a két nap múlva esedékes választás igazi tétje. Bárki is nyeri.
Kapcsolódó gyűjtemény:
Választás 2014 – a C.DO sorozata
Öcaline
