Zászlóbontásunk óta a sok-sok biztatás és a visszajelzések nyomán egyértelműen tapintható támogató szeretet mellett négy témakörben érkeztek kérdések szerény műhelyünkhöz. Itt az ideje kettő közepesen hosszú és kettő mérsékelten rövid válasznak!

Miért pont castellum?

Őszinték leszünk, első felindultságunkban – és a tagadhatatlan/evidens érzelmi kötődés miatt – mindenképpen evidens utalással kívántunk élni a Dunaújváros Online hírújságra: 14 év az 14 év, aki mást mond, hazudik, eszemben/eszünkben sincs megtagadni a múltunkat, nem vagyunk mi munkásőrből lett öreg antidemokraták.
Viszont nem ment az online-vonal, nem vitt rá minket a lélek, túl friss a távozás sebe, ezt is kár, mi több, hülyeség volna tagadni. Kerestünk egy másik fogalmat, hosszan, ha tetszik, kínlódva, olyat, ami egyszerre mutat túl a korábbi küldetésen/célokon, ugyanakkor félreérthetetlenül jelzi, hol is vagyunk (itt).

Kontúros Castellum (A fotóért hála és köszönet: DRPS)

És beugrott a castellum: a szó egyfelől az egyik városrész – a Római – szinonimája, ergo egyenes utalás egy dicső településtörténeti időszakra, másrészt a szó jelentése (tábor) szép és sűrű jelentésbokorral bír. Innen már egyenes út vezet az “Egy a tábor, sok a zászló” mottóig, ráadásul ezer és egy jelentésréteg fejthető föl belőle: a tábortüzek közösségi alkalmaitól a sátortábor vadromantikáján át a tábori kis trakták poétikus/emelkedett frázisáig sok minden belefér. (Elvben persze még a szekértábor is, bár pont ez az a terület, amit nagyon, de nagyon el kívánunk kerülni.)
A név nyomán a feladat is adott: beköszöntő írásunkban már utaltunk rá, egy táborba kívánjuk csábítani/csalogatni mindazokat, akiknek elegük lett a politikai áramlatok dilijéből, a paranoid pártoskodásból, a megosztó, ön- és közveszélyes hatalmi attitűd helyett valami nagyon másra vágynak. Szabadságra. Nyílt közbeszédre. Vidámságra. Büszke lokálpatrióta öntudatra. Közösségi aktivitásokra. Hálózati alapú együttműködésre. Egy működő, élő, mosolygó, a véleményét, identitását, huzalmait és averzióit bátran fölvállaló egyénekből (vö. polgár, beh rég hallottuk ezt a szót, ugye?) álló csoportosulásra.
Egyetértesz? Lépj, állj, ülj a tábori körbe!

Hogyan segíthetsz?

Egyelőre (és ennek az egyelőrének még lesz jelentősége majd!) leginkább tartalmakkal. Küldj híreket, olyanokat, amik téged vagy a környezetedben élőket nagyon foglalkoztatnak. Két dolgot ígérhetünk.
1. Minden közérdeklődésre számot tartó témával foglalkozunk. Igen, az érzékeny tartalmakkal is. Nincs tabu.
2. Soha, senki nem tudja meg tőlünk, ki adta az ötletet vagy éppen ki szolgált fontos információkkal egy-egy téma kapcsán. Anyánk se. Senki. Az informátor védelme ugyanis nálunk: szentség. Ebből fakadóan: sérthetetlen.
Küldj képeket, videókat, témákat – az indulás utáni napokban is jöttek felajánlások, új blog- és tumblr-együttműködések körvonalai is felsejlettek már, fotós vonalon például egészen pazar együttműködések kontúrosodnak. Tervünk és álmunk a nyitott lap, ahová sokan és sokféle nézőpontból szolgáltatnak tartalmat – és e téren szemernyi túlzás nélkül állíthatjuk, hogy minden, de minden segítség számít.
Ahogy minden segítség számít, úgy minden megosztás is fontos: ha tetszik a Castellum.do tónusa, szabadsága, témakezelése, nyíltsága, ne tartsd meg magadnak az élményt. Szólj a barátaidnak, mesélj rólunk a boltban és a piacon, küldd tovább a cikkeinket a face-en, mi több, ajánld ismerőseidnek a Castellum.do face-oldalát. Időrabló feladat egyenként kattintgatni, de hidd el, megéri – minden új követő számít, minden friss böngészőnek örülünk!
Küldhetsz ide e-mailt és jelezhetsz a Castellum.do face-felületén is!

Miért éppen .do?

Az evidens választ már vázoltuk fentebb, nem tudunk, nem is akarunk teljesen lehasadni a saját magunk teremtette/alakította múltról. Az már tényleg csak ráadás, hogy a do végződésű domain nevek egy érdekes, izgalmas országot jelölnek.

Távol, és mégis közel (Fotó: Wikipédia)
Dominika a karibi térség egyik ékköve, Hispaniola sziget keleti részét foglalja el – történelmi érdekesség, hogy Kolumbusz már az első útján partra szállt a szigeten, sőt, a Santa Maria éppen ott futott zátonyra. Már-már vicces párhuzam, hogy a köztársaságot jelenleg 9,44 millió ember lakja.
Minden további duma helyett jöjjön egy sokatmondó zenei egyveleg!

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a londoni New Economic Foundation publikálta Világ Boldogság Index (HPI) adatai szerint Dominika 50,7 pontos értékkel 151 ország közül a 43. – a Mi Hazánk 37,4 ponttal mindössze 113. –, akkor nem is kell sokat magyarázni: Dominika elég frankó és vidám közeg.

Megszépítő messzeség (Fotó: Wikipédia)

Ilyen partokkal, ilyen pálmákkal pont jó lesz nekünk legalább arra, hogy néha-néha odapillantsunk.

Miért pont most?

Látszólag persze hülyeség – minősített álláspontok szerint öngyilkosság –, hogy alig két héttel az önkormányzati választások előtt belevágunk egy új történetbe, de szerintünk pont ez teszi izgalmassá a kísérletet. Szenzitív periódus, szent igaz, de ennek az izgalmas időszaknak éppen lehet erénye és előnye, hogy a közeg reagensebb az itt megjelenő tartalmakra. A közönség éppen úgy, mint a hatalmi tényezők – beleértve az eddig jobbára töketlenkedésükkel tüntető ellenzéki formációkat is.
És nekünk csak ez, a lap sikere számít – semmi, de tényleg semmi más.
Hogy is mondta a Mester az öltözőben? Minden téren a legfontosabb az időzítés – sporttábor, pár perc, nézzétek!

Hát ezért, hölgyeink és uraink, drága böngészők és aranyos mindenki: tartsanak, tartsatok továbbra is velünk – üdv a táborban!

Tóth Dávid – Öcaline