Önkormányzati választás: mi lesz, mi lehet és mi ne legyen egy élhető, jó városban?

Alig ocsúdtam föl a dunaújvárosi választók tisztánlátását fényesen igazoló választási eredmény sokkjából, de ami kell, az kell: néhány gondolat erejéig visszanézek a kampányeseményekre – jesz, a Borkai-jelenségre is –, hogy aztán tényleg csak címszavakban összefoglaljam, mit is várok (sajtómunkásként és választóként) a győztes alakulattól. 

10-0, tíznull, b+, tíííz és nullaaa, sírok, kacagok, ordítok, suttogok vasárnap este, ilyen nincsen is, mert nincs és nem is lehet komolyabb KO-győzelem annál, amit a "Rajta, Újváros!" Egyesület aratott a 2019-es önkormányzati választáson az eddigi hatalmi centrum, a pénzzel és paripával támogatott, elképesztő médiatúlsúly birtokában lévő fideszes alakulat fölött. Van, lehet magyarázat ekkora, ilyen durva diadalra? 

Persze, naná, hogy igen – de előtte adok három linket! Az első a Castellumon még áprilisban megfogalmazott – nem azért, de több pontját tekintve most vasárnap fényesen igazolt – összegzés arról, milyen várost lehetne/kéne varázsolni a fidesznyik rombolást követő időszakban az önkormányzati választáson behúzott (akkor persze még csupán: lehetséges) győzelem után; a második az eredményeket summázó anyag, a harmadik pedig Pintér Tamás polgármester első, a Castellumnak adott interjújára visz. Legyen ez a beugró az elemzés előtt, tessék!

Együtt csináljatok (velünk, nekünk) egy jó várost! (katt) >> 
Söpréssel győzött az egyesült ellenzék Dunaújvárosban (katt) >>  
Exkluzív interjú Pintér Tamás polgármesterrel a Castellumon (katt) >> 

Tehát vissza az eredeti kérdésre: lehet magyarázat ekkora, ilyen durva diadalra? A válasz továbbra is egyértelmű, de szerintem több tényezős. Ami biztos: a helyi Fidesz (ideértve dr. Dorkota Lajos MEKH-elnököt is, aki az elmúlt ciklusokban őszinte és mély sajnálatomra kesztyűbábként mozgatta az érdemi döntésekre képtelen Cserna Gábort, akit egyébként emberileg rettentően sajnálok az elmúlt esztendők mentális mélyrepülése miatt), szóval a helyi Fidesz minden létezhető hibát elkövetett az elmúlt években, ami csak elkövethető. 

A legfontosabb – várostörténeti vonatkozásban egyértelműen bűnként tételezhető – ezek közül, hogy bár minden lehetőség adott volt hozzá, kormányzati háttér, EU-s lehetőségek, lehetne sorolni még, de nem, mégsem állították új pályára a várost. 

A szerződés szent, de az ígéretekből nem lett semmi (Fotó: Castellum-archív)

Nem lettek beruházások, nem létesült új logisztikai központ, nem települt ide a 2014-es kampányhajrában a televíziós nyilvánosság előtt is megígért 3500 főt foglalkoztató gyár, nem sikerült megállítani a népesség drámai fogyását és masszív elöregedését. Ment a duma, megbízhatóan pörgött a nagy vetítő, de nem történt semmi, vagy legalábbis semmi érdemleges. 
A ciklus során egészen durva mellényúlások is történtek – itt hadd említsem meg elsőként a közvilágítatlanság helyzetét, amelyről éveken át cikkeztünk e hasábokon is, és ha most az összes témába vágó mémet ide kéne pattintanom, lelógna a netről, az zicher. Meg volt egy kifejezetten brutális esemény, Gál Roland ügye óriásit robbant az országos nyilvánosságban is. Szintén e sorban említhető, hogy amihez hozzányúlt a helyi hatalom, azt sikerült fényesen elszúrni,  különösen a véghajrában. A kampányra időzített munkálatok során valahogy semmi sem klappolt, semmi sem működött, semmi sem készült el a megfelelő minőségben és a megfelelő időre.

Nevetünk, pedig írni kéne (kép: Dunai Mémgyár)

Csúszások, hibák, botlások sokasága – ha most csak a Vasmű út rekonstrukciójának elhúzódását vagy a földdel töltött medencét említem a Fabó Éva Sportuszoda előtt, körülbelül mindenki sejtheti, hogy mire is gondolok – és a sor persze ez esetben is tetszés szerint folytatható.  (Arra, hogy a földdel töltött medence képe Cserna Gábor óriásplakátjára is fölkerült, egyszerűen nem is találok se mentséget, se magyarázatot. Lehet, hogy a plakát tervét nem nézte meg senki? Van ilyen? Vagy nem volt fontos? Hetekkel azután, hogy a net népe ízekre szedte? Érthetetlen, védhetetlen, hatalmas öngól, komolyan.)

A lényeg: a szorgalmas, minőségelvű ténykedés helyett a görcsös kapkodás, a nemtörődömség, a hibák hibára halmozása jellemezte a Fidesz-hatalom utolsó időszakát szeretett városunkban. 

Két vidám mosoly, meg egy tétova, görcsös kiállás (Fotó: Cserna Gábor - facebook)

Egyre többen vették észre, érezték meg a bőrükön, hogy ez így nem oké, nem jó, nem előre visz. Szétszaladt a ménes, a bukás fideszes szempontból egyszerre volt fájó és törvényszerű. És ebben a kiélezett helyzetben következett még valami: az átlátszó és bornírt sikerpropaganda mellett teret nyertek a helyi gépezet (meg csatolt elemként az Újvárosi Vaklóság) kegyetlen, súlyos, védhetetlen hazugságai – amelyek első ránézésre emberileg szánalmas, szakmailag szégyenteljes mutatványnak, így utólag meg egyenesen kontraproduktív lépéssornak bizonyultak. Az olvasók, fogyasztók, böngészők (a VÁLASZTÓK!) hülyének lettek nézve – és ez bizony visszaütött a szavazófülkék magányában; büntettek. 
Itt kell tennem egy fontos kanyart: sokan, például, ahogy hallom, rögtönzött vasárnap esti értékelésében  még Dorkota doktor is, a Borkai-ügyet hozták fel a katasztrofális választási eredmény egyik fő okaként. Dorkota doktor sokszor tévedett már nagyot életében, nimbusza az elmúlt évek immár sorozatos vereségei nyomán vélhetően a Fidesz legfelsőbb köreiben is alaposan megkopott, mi több, szerény véleményem szerint kifelé áll a szekere rúdja az energiahivatalnál is, de ezúttal tökéletesen betalált: a kurvák, kokain, korrupció varázslatos hármasa még olyan választókorú népességhez is elért, amelyeket eddig legalábbis nem foglalkoztatott, hogy kilopják alóla a saját országát. Egy kis szakmai mellékszál: a számon tartott hét hírértéknövelő tényező közül hatot produkált (eskü, csak véletlenül írtam az első verzióban, hogy pordukált...) a győri polgármester unga-bunga partija, és az a tény, hogy az idevágó hangképes összegzések százezres nézettséget értek el a legnagyobb pornós oldalon, tovább erősítette az Ördög Ügyvédje törekvéseit, legyen bár ellenérdekelt üzleti kör vagy éppen az Anonymus csoport az álarc mögött. Ha nem is ez és csak ez a tényező döntött vasárnap, az biztos, hogy közrejátszott az eredmény alakulásában. Mély meggyőződésem, hogy az elkötelezett elenzéki választók voksai, valamint az elégedetlen városlakók szavazatai is elegendőek voltak a győzelemhez nálunk – de szerintem az is biztos, hogy a Borkai-ügy miatt büntető protest-szavazók járultak hozzá ahhoz, hogy ilyen mértékű (és helyenként: arányú) lett az össz-ellenzéki diadal. 

Vállt a vállnak vetve, együtt énekelve az Add ide a didit című nótát, már oppardon

(Az meg, hogy Győrben polgármester maradt, maradhatott Borkai, egy újabb, sokadik komoly mellényúlás Orbán Viktor részéről. Nem elég, hogy most megtiporták a Fidesz – és a Főnök – legyőzhetetlenségének mítoszát, hosszú távra is munícióval szolgálnak az erősödő, ráadásul több fontos városban/térségben immár otthonra is találó, ha minden igaz, villámgyorsan hálózattá/szövetséggé szerveződő ellenzéki hangoknak: lám, lám, még ez is kevés ahhoz, hogy valaki megbukjon Fideszisztánban. Mi kell még? De tényleg...)

De vissza végre a választási eredményhez, és vissza, vissza szeretett városunkhoz. A sikerhez kellett az összefogás is, a jól eltalált, többnyire pozitív előjelű kampány is,  a választók közvetlen megszólítása is: e téren a "Rajta, Újváros!" Egyesület töbnyire erős négyesre, helyenként és alkalmanként kifejezetten jelesre vizsgázott. Összehangolt, szép munka volt, a csapat megdolgozott a sikerért, nem vitás, nem is kérdés.

A nagy kérdés a brutális mérvű győzelem után inkább az, mit és hogyan tegyen az új többség, az új polgármester.  Lesz néhány konkrét tippem is, de inkább a metodika, a finomhangolások, a hozzáállás terén említenék fontos elemeket.

Tüntessék el a Városházáról a Fidesz-propaganda molinóját. Ez egy szimbolikus gesztus, nem is értem, mire várnak vele.
Javítsák ki a súlyos központozási/helyesírási hibát a győztes alakulat nevében – én következetesen helyesen használom a kezdetektől, vegyék át, tessék: "Rajta, Újváros!" Egyesület, ez a neve helyesen.
Pofonegyszerű, szent meggyőződésem szerint egy stopperóra és egy autó, valamint egy számológép segítségével néhány óra alatt lezavarható munka, hogy harmonizálják a közlekedési lámpákat. Nem egy metropolisz vagyunk, egyszerűen égő, hogy sem a Vasmű úton, sem a Szórádon, sem a Dózsa György úton, sem az Aranyvölgyi-Magyar út viszonylatban nem megoldott ez a kérdés. Aki torlódott már föl a Mekinél vagy a Béke városrészi körforgónál, vagy pöfögött 67 másodpercet üresbena Dózsa György úton, pontosan tudja, mire gondolok.

És így tovább, az apró lépések is előre visznek, a lényeg, hogy minden tényező tükrözze vissza az élhető város gondolatát, minden elem ehhez vigyen (esetenként csak picivel, de akkor is) közelebb.

Előttünk a város, mögöttünk a vasgyár (Archív fotó: Németh Zsolt)

Persze a nagy feladatok is adottak – át kell nézni a könyveket, górcső alá venni a város gazdálkodását, optimalizálni az intézményi működést, leülni tárgyalni mindenkivel,  akinek ötlete, terve, javaslata van arra, hogyan lehetne ez a város jobb, élhetőbb, prosperálóbb, mint eddig. Normalizálni  a zilált viszonyokat a nagyfoglalkoztatókkal, emellett olyan terveket gründolni, amelyek helyzetbe hozhatják a helyi kis- és középvállalkozókat, szolgáltatókat. Megerősíteni a közösségi élet színtereit és szereplőit, a kultúra és a sport, benne kiemelt hangsúllyal a diák- és tömegsport, a szabadidős tevékenységek, a rekreáció bázisait. Lehetőség szerint gondoskodni arról, hogy szeretett városunk külcsínét, tisztaságát tekintve is vonzó, derűs képet mutasson. Meg digitalizálni, meg zöldíteni, meg környezetbarátosítani, a sor itt is hosszan folytatható!

De a lényeg:  dolgozni.  Konkrét, átgondolt terveket gyártani, azokat hatékonyan, kőkeményen, precízen megvalósítani. Napról napra bizonyítani, hogy lám, lám, így is lehet, sőt, csak így érdemes.

Vannak persze egyéb kötelmek is – nézzük, mit tilos például? Politikai alapon, ideológiai síkon szelektálni, bosszút állni azokon, akik másképp látták/látják és másképp gondolták/gondolják. Döntsön csak a kvalitás, számítson kizárólag a szakmai tudás.  És tilos, szigorúan tilos a mutyi, az ilyen váltásokkor törvényszerűen feltűnő "régi barátok és üzlettársak" helyzetbe hozása. Mindezek érdekében lesz, lehet, lenne fontos az átlátható működés és a felelős döntések platformjainak önként vállalt megteremtése. A kampány hevében picit elsikkadt, most jó szívvel ajánlom újra az Átlátszó.hu, a K-Monitor és a Transparency International Magyarország közös szándékinyilatkozatát a nyomon követhető, ellenőrizhető önkormányzati működés megteremtése érdekében, tessék.

Ez A Minimum: közös felhívás (katt) >>

A "Rajta, Újváros!" Egyesület a helyi önkormányzatiság történetében példátlanul erős felhatalmazást kapott a választóktól. Az erős felhatalmazás ugyanakkor brutálisan intenzív választói érdeklődést is jelez, kegyetlenül komoly elvárásokkal. És ne legyen kétség: amennyiben az össz-ellenzéki alalulat méltatlan lesz a választói bizalomra, a választók éppen olyan  határozottsággal küldik a süllyesztőbe, mint most a korábbi vezetést, Cserna Gáborral és Dorkota doktorral az élen.

Így megy ez, ilyen egyszerű ez – a feladat adott, szinte napra pontosan fél éve, hogy leírtam: együtt csináljatok (velünk, nekünk) egy jó várost!

(Címlap- és nyitókép: Havel Gábor fotója)