Napi Nókomment extra: Konkrét programot követelt októberben Gombos István!
Csodálatos találat pörög a Dunaújváros nevű facebook-csoportban, szeretett városunk humán alpolgármestere 1988. októberében a Dunai Vasmű igazgatóság VI. alapszervezetének ifjú párttitkáraként (tisztázzuk gyorsan: MSZMP) mondta meg a tutterfruttert a Dunaújvárosi Hírlap hasábjain. Pár mondat, eskü, hogy kommentár nélkül – berosszulsz, vagy majd segítek!
Így visszanézve az időtényezőt gyorsan rájövök, miért nem csaptam le azonnal ezt a magas labdát: éppen Kolozsvár felé tartottam, amikor élesedett a mutatvány – aztán eddig valahogy nem volt érkezésem hozzá, de szerencsére a Bodával beszélgettem róla a napokban, így amikor eszembe jutott, pillanatok alatt meg is lett a poszt. Egy ideig hosszú fejtegetést gondoltam, többek között arról, hogy milyen furcsa is, most éppen azok számára vagyok (nem egyedül, nagyon nem) jegyzett ellenség, akik közül többen a rendszerváltás előtti időszakban kurva kényelmes székeken ülve, párnázott ajtók mögött szorgoskodtak az akkori kommunista párt rendszerének szidolozásán; de aztán végül másképp döntöttem.
Csak idemásolok pár mondatot a Dunaújvárosi Hírlap 1988. október 4-én megjelent lapszámából – a leletért külön köszönet a Dunaújváros nevű facebook csoportnak, a gyűjtemény végén közvetlen linket is pattintok a posztra! Tehát a Gombos-féle mondatok – 1988-ban is a kőkeményen a Kommunista Kiáltvány szellemében!
Első kedvencem: a(z óvatos) kritikai él!
"Olyan alapszervezet választott meg titkárának, amely joggal várja el, hogy a megújulás, a változtatás érdemben is elkezdődjön végre. Komolyan veszik és vesszük a politika alakulását, alakítását, és ez konkrét kezdeményezéseinkben is lemérhető, tehát nem csak kritizálni tudunk. Ennek ellenére az elmúlt három hónap történései nem igazolták azokat az elvárásokat, amelyek arra mutatnának, hogy valóban a pártértekezlet szellemében folytatódik a munka."
Sto gyélaty? – kérdezem Leninnel! (Fiatal elvtársaknak: mi a teendő?)
"Konkrét válaszokat a kérdésekre, és nem közhelyeket, mert az ellentmondásokat az [sic!] nem tisztázza, csak rontja a hangulatot. (...) ... vegyék komolyan az alapszervezeti munkát és véleményeket az irányító pártszervezetek."
Közös döntés, közös felelősség – így gondolkodik egy ifjú kommunista!
"... felvetődött, legyen-e városi és megyei pártértekezlet. Mi komolyan gondoltuk, hogy kíváncsiak a véleményünkre, s mielőtt ez a felkészítő elkezdődött volna, a hét elején megbeszéltük az alapszervezet kommunistáival."
Önálló, felelős döntés? Ellenzéki (ma: sorosista szemkilövető náci) métely!
"Csak azt tudjuk a környezetünkben alkalmazni, amire elképzelés és vitaanyag van. Amíg ez nincs, a jövő beláthatatlan."
Hiába, na, változnak az idők! A kérdés: Mit tart az elkövetkezndő időszakban a legfontosabbnak az alapszervezet és a párt életében?
"Amit már említettem: a tennivalók konkrét megfogalmazását és a bizalom megerősítését . Vegyék figyelembe az alapszervezeteknél dolgozó kommunisták véleményét is a döntések meghozásakor."
A teljes posztot itt érheted el!
Amikor a kommunista fagyi visszanyal (katt) >>
És akinek még ez is kevés, annak a legteljesebb tisztelettel ajánlom a Berosszulás zenekar idevágó nótáját, tökéletes lesz végszó helyett!
Berosszulás: Haza és haladás (katt) >>
A tökéletes találatért T-nek ját hatalmas köszönet és munkásőrsapkás kalaplengetés! És persze: utólag is köszönjük a szép és tartalmas gondolatokat, alpolgármester úr!
