Választás 2019: de jó nekünk, nem száz, hanem ezer százalék, hogy közösségi tér lesz a Vasmű Klubból!

Öcaline • 2019. június 27. 18:02 • Közélet 0 0

Az örömhírt (illetve annak remek tervét) nem más, mint Gombos István Ferenczy Noémi-díjas ötvösművész, szeretett városunk humán ügyekért felelős alpolgármestere, a Barátság városrész körzetének képviselője jelentette be a Dunaújvárosi Hírlap (meg a DUOL) hasábjain. Jajj, dehogy schmittelte, csak pont most jutott eszébe!

A korosabb városlakók még emlékeznek rá, valaha nagy élet volt a Vasmű Klub épületében: a fénykorról persze már lekéstem, de jómagam több remek kiállításra, egy kiváló Másik János-Cseh Tamás, valamint egy egészen káprázatos Dresch-koncertre emlékszem, meg voltak ott klubok, körök, fiókkönyvtár, ráadásul évekig a szebb napokat látott Dunaújvárosi Televízió szerkesztősége is a falak között kapott helyet, biztos lehetne még sorolni. A mindmáig vasgyári tulajdonban lévő intézmény hosszú ideig az MMK városrészi bázisaként üzemelt, fényesen. Nos, ez a régmúlt. 

Aztán idővel jött a pusztulat, előbb a funkcióvesztés, aztán a lassú, kegyelettelen enyészet – ismerjük ezt, Dunaújvárosban élünk, a híres homorújárdák, a sötétbe boruló közterek és a túlárazott látványberuházások honában. A Vasmű Klub összes eseménye a messzi  (megszépítő) múlt emlékeként él, amíg akad, aki emlékezik. 

Eddig. Mosta azonban kiderült, hogy nem is száz, hanem egyenesen ezer százalék, hogy a régi idők nagy tanúiként megmaradt falak közé visszaköltözik a nagybetűs ÉLET.

Történt ugyanis, hogy a közelmúltban zászlót bontott ellenzéki tömörülés, a "Rajta, Újváros!" június 1-jén megjelent kiadványában napvilágot látott egy tervezet. Szántó Péter jegyzi (érdekes adalék, az MMK valahai vezetője), és arról szól, hogy a valamikor szebb napokat látott Vasmű Klub alakíttassék közösségi térré.  Oké, erre mondja az Egyszeri Választó, hogy az a szegény, aki még ígérni se bír, Orbán Viktor is elektromos buszokat álmodott a város útjaira, meg új ipari parkot, meg szállodát és múzeumot vetített a színes szélesvásznún, és mi lett belőle? Megmondom: abszolúte semmi , de tényleg, még egy icicpici valami se. Aki nem hiszi, olvassa el ezt, alig több mint három éve írtam, minden mondatát büszkén vállalom.

Orbán-vizit, utóhang: az ígéretes város (katt) >>

De hogy mindezek után mégis miért vagyok annyira, de annyira biztos abban, hogy a Vasmű Klub közösségi térré lesz, ha fene vacsorál fenét, akkor is!? Hát azért, mert nemcsak az ellenzéki tömörülés lapjában olvasható a remek ötlet. Hanem bizony Gombos István lásdmintfent is megpendítette a dolgot a hírlapban. Igaz, éveken át hagyta lepukkanni, de hopp, most hirtelen eszébe jutott, hogy hát milyen jó is volna egy helyre kis közösségi tér, barátságos (na értitek, Barátság-os!!!) kuckó a barátságos néniknek meg a bácsiknak, meg a fiatal kis- és nagycsaládos álompolgároknak, ahol hipp, közösségi, hopp, tér jöhetne létre, gondolom én, a közösségi aktivitások kiaknázását célzandó, vagy mi. Legyen pezsgés! Meg zsezsgés!

A két, egymásra kísértetiesen hasonlító ötlet születése között alig pár hét telt el – hadd fogalmazzak finoman: nem Gombos javára. De persze aki azt merészelné állítani, hogy a város humán ügyekért satöbbije koppint, schmittel, esetleg – anyaég, még leírni is szörnyű – lop, az nettó dübörgés-, fejlődés- és modernvárosellenes, továbbá nemzetrontó is, és az ilyes elemektől a Castellum képviseletében minden lehetséges eszközzel elhatárolódom! Várjunk, várjunk, "ötletet merít", na, ezt a frázist kerestem: ötletet merített. Mert szívügy. És mert - kétségkívül - gerinces. Továbbá ember. És valamint: humán. Meg még kép is, és viselő is! Képvisel ő, meg még, na, vice versa, viseli a képét, pupákok!

Örüljönk mindezeknek együtt, mert így a Vasmű Klub közösségi terének megvalósulása: faktum!

(A tízpontos találat M. érdeme, köszönöm szépen! Az archív fotók a József Attila Könyvtár online várostörténeti gyűjteményéből származnak!)

Kommentek