EP választás után: kötelező lesz az ellenzéki összefogás szeretett városunkban
Jobbára nettó matek következik, drága böngészők, és a számok bizony tovább erősítik, amit előbb tavaly az országgyűlési választás előtt, aztán legutóbb néhány hete a közelgő önkormányzati választás kapcsán állítottam; teljes ellenzéki összefogás esetén a Fidesz-hatalom megtörhető szeretett városunkban.
Mielőtt előkapom a kockás papírt és a rostirónt, lássunk néhány visszatekintő linket arról, mit is jelenthet, és – de pláne – milyen eredménnyel kecsegtet a teljes ellenzéki összefogás a tábor szervezettségét és aktivizálhatóságát tekintve egyfelől roppant erős, másrészt azonban némiképp erodálódott Fidesz-KDNP monolit tömbje (vö: a Párt) ellen.
Az témában írt első, 2018 tavaszán született nagyobb lélegzetű Castellum-dolgozat már felvetette, hogy csakis egységes ellenzéki szerepvállalással győzhető le a jelenlegi rezsim. Éppen a 2014-es választás eredményeiből indultam ki, amikor megállapítottam: az összefogással a fideszes jelölt esélyei minimálissá válnak – és innen betűhív idézet következik:
"... márpedig ezen a téren a helyzet szemernyit sem változott az elmúlt négy esztendőben; ha valamit, hát azt mindenképpen megmutatta Vásárhely példája, hogy az összefogás egyfelől reális esély a Fidesz-uralom megtörésére, másfelől az egyetlen esély ugyanerre."
A teljes cikket itt olvashatod!
"... az összefogás – esély; és CSAK az összefogás ad esélyt..." (katt!) >>
Az eredmény ismert, a Jobbik jelöltje, Pintér Tamás minimális előnnyel ugyan, de behúzta a körzetet – és az sem titok, hogy az istenadta nép igenis élt a "taktikai szavazás" fegyverével. Röviden: listán a neki szimpatikus alakulatra voskolt, de egyéniben eltakart szemmel is csont nélkül átszavazazott a legesélyesebb jelöltre.
Az akkori eredményről itt írtunk!
Narancs tengerben fekete sziget (katt!) >>
Az akkori helyzetelemzésben már megpendítettem, mintaadó diadal született – és ezt az állításomat fenntartottam az ellenzéki összefogás esélyeit taglaló (és nem titkoltan az összefogást sürgető/követelő), április közepén élesített dolgozatomban is. Amelynek két alaptényezőjét visszaigazolták a hét végi EP választás fő adatai.
Egyfelől szerencsére egyre többen látják – köztük olyanok is, akik alapjáraton támogatják a Fidesz országos törekvéseit –, hogy
"Dunaújváros beragadt, és nem kérdés, hogy a sikerpropaganda kvázi-folyamatos hurrázását nem számítva ebben a ciklusban már nem is lesz képes érdemi előrelépésre"
másrészt a csak protestáló ellenzéknek igen-igen kevés esélye lehet a pénzzel-paripával támogatott, lokális viszonylatban is hatékony propagandagépezetet működtető helyi hatalommal szemben; vagyis az ellenzéknek szóló üzenet is érvényes:
"Ha pusztán annyit mondtok, hogy ennyi volt, Csernának/Dorkotának/afideszesbagázsnak mennie kell, akkor buktok. Ha elmondjátok, mi következhet utána/utánuk, akkor és csak akkor van esélyetek."
Meg akkor, ha teljes, emellett tényleg minden tekintetben perfekt ellenzéki együttműködés születik. Lássuk, hogyan, és lássuk végre a számokat.
Az ellenzéki összefogásnak minden szegmensre és minden területre ki kell terjednie: egyrészt nem sokáig halogatható már, hogy kiálljanak és elmondják, ki lesz a demokratikus minimumot elfogadó össz-ellenzék egyetlen polgármester-jelöljte, másfelől minden körzetben egy ellenzéki jelöltnek kell szemben állnia a fideszes aspiránssal. Végül, de közel sem utolsósorban, el kelle kezdeni dolgozni azon, hogy ne csak a pártos szavazók törpe minoritását, de mindenkit megtaláljanak az élhetőbb várost célzó törekvéseikkel. Az elnyomott civil szférához, a sötétben bukdácsoló melóshoz, az utcára sötétedés után ki nem merészkedő szépkorúhoz, a kátyúk és a parkolási anomáliák miatt szentségelő autóshoz, a fiatal városlakóból fiatal pestivé/külföldivé lett polgártársunk szomorú szüleihez, vagyis minden, de tényleg minden elégedetlen városlakóhoz eljusson az egyszerű, de nagyszerű üzenet:
a Fidesz-uralom teljes összefogással legyőzhető szeretett városunkban.
A kotta több fontos elemét említettem a már idézett áprilisi összegzésben – itt a teljes cikk:
"... együtt csináljatok (velünk, nekünk) egy jó várost!" (katt) >>
Mindezek után lássuk végre a számokat: az önkormányzat hivatalos weboldalán, a dunaujvaros.hu felületén tételes tájékoztatást ad dr. Sürü Renáta jegyző, a Helyi Választási Iroda vezetője az EP választás eredményeiről – a számokat az NVI adatbázisa alapján már vasárnap késő este közöltem, de a következőkben az itt megjelent hivatalos végeredmény adatait használom.
A választási iroda vezetőjének tájékoztatása szerint, Dunaújvárosban 16 ezer 565 fő élt választójogával, amely így 44,2 százalékpontos részvételi arányt jelent.
A legtöbb voksot a Fidesz-KDNP gyűjtötte be – 6 ezer 683 szavazattal, ami 40,55 százalékos diadalt eredményezett. Erős mutató, kétség sem férhet hozzá, az arány kapcsán két észrevételt kell tenni. Az egyik, hogy a Fidesz roppant stabil bázisra számíthat, tartósan és megrendíthetetlenül 35 százalék fölötti arányt produkált az elmúlt választásokon, települési viszonylatban cca. 6 ezer 600/6 ezer 800 fős népességet képes maga mellé/mögé állítani. Nézzük a trendeket:
2014 (ogy.) – 35,90 százalék – I. hely
2014 (önk.) – 45,34 százalék (6 ezer 782 szavazat) – I. hely
2018 (ogy) – 40,05 százalék – II. hely
2019 (EP) – 40,55 százalék – (6 ezer 683 szavazat) I. hely
Két tényezőre érdemes figyelni: az egyik, hogy a 2014-es csúcshoz mérten 5 százalékpontot csökkent a hatalmi tömb népszerűsége (ez zuhanásnak ugyan nem nevezhető, de kivált annak fényében lehet mérvadó, hogy a 2018-as országgyűlési választáson 3 százalékponttal győzött a Jobbik jelöltje); a másik, hogy ugyan 2014-ben 35 százalék is elég volt a diadalhoz, 2018-ban már a 40 százalékpont körüli mutató is kevés volt ehhez.
2018 - a mintaadó diadal, számokban
Hogy lehet ez? Hát úgy, hogy ha deklaráltan nem is, de a választói döntések során mindenképpen működött a már említett/idézett ellenzéki összefogás alapja, vagyis a taktikai szavazás eszköze.
Mi az, hogy működött? Bejött!
Innentől a cél egyértelmű – teljes, minden Fidesz-ellenes erős mozgósítva a szavazatok össz-ellenzéki maximalizálására lesz szükség úgy a körzetekben, mint a polgármester-jelöltek viadalában.
2019 - kiindulási alap (Illusztráció: NVI)
Ezt támasztják alá az EP választás számai is – a szavazatvesztés nélküli összeadás természetesen necces dolog, de az értékek azt jelzik, hogy billenés nélküli, magabiztos ellenzéki győzelem születik, amennyiben megvalósul a teljes összefogás. Íme.
A DK 3 ezer 987 (24,19 százalék), a Jobbik 1 ezer 881 szavazatot gyűjtött (11,41), a Momentum 1 ezer 607 (9,75), az MSZP-Párbeszéd 1 ezer 87 vokssal szerepel a táblázatban (6,6). A Magyar Kétfarkú Kutya Párt 359 szavazata (2,18) beelőzte az LMP 273 találatát (1,66).
És ezen értékek összeadása varázslatos mutatókat eredményez:
9 ezer 194 voks, 55,79 százalékos arány.
Lássuk még egyszer a hatalmi térfél főszámait:
6 ezer 668 szavazat, 40,55 százalékos arány.
Hölgyek, urak, drága választók és aranyos politikusaink: ez bizony 15,24 százalékpontos, mindenképpen relevánsnak mondható különbség!
Különösen annak fényében tekinthetjük markánsnak a differenciát, hogy míg a dübrgő migránsozást, a mutatványnak valóban nem utolsó látványberuházások sikerpropagandáját ezerrel tolták a Párt oldalán, érdemi kampányról az ellenzéki térfélen nem nagyon beszélhetünk. Vagyis: ha a biztató mutatók és a teljes összefogás deklarált és hangsúlyozott ténye mellé okos, jól artikulált programmal és hatékony, szervezett, vidám és felszabadult kampánnyal rukkol ki az Élhető Város közössége, akkor igenis vége lehet a narancser uralomnak szeretett városunkban.
Egy óvatos figyelmeztetést azonban tennék, sőt rögtön kettőt: nagyon, hovatovább vészesen fogy az idő, és ha az ellenzéki politkai mező összes aktora hallgat, az növelheti az elbizonytalanodás kockázatát még az elégedetlen városlakók körében is. A másik, hogy a fenti matekpéldákat már biztos elvégezték a Fidesz bázisain is – és ne legyenek illúzióink, minden létezhető eszközt bevetnek majd, hogy októberre fordítsanak a számokon.
De a feladat adott – és a lehetőség is. Eljött az idő, élni kell vele.