Kamaszcsíny? Betegség? Átverés? Figyelemhiány? Felelőtlen játék? Sok-sok kérdés felmerül Nil videóblogjának legfrissebb darabja láttán – egy biztos: a rengeteg kérdőjel mellé fontos tanulságokkal is szolgál a történet. Ezért is teszem ki – de a tanulságok levonását jórészt már rátok bízom!
Egyszerre izgalmas és megdöbbentő – még a végén is kegyetlen fordulatot tartogató – történetet mesélt el videóblogjának friss posztjában Nil. Véletlenül talált be a sztori, megnéztem, és elsőként a közreadás-megosztás lehetőségét kértem a szerzőtől/főszereplőtől; azonnal igent mondott, úgyhogy nem is szaporítanám a szót: itt a vidi, nézzétek!
Nil kérdésemre a következő kommentárt fűzte az esethez:
– Azt a videó végén is elmondom, hogy nem vagyok szakember, nem tudok mindig mindenre azonnali segítséget, megoldást nyújtani. Viszont utólag is úgy érzem, kellett ez a videó, mert, ha mindenki azt látja, hogy én azonnal ugrok, lehet, hogy kontrollálhatatlanná vált volna a dolog egy idő után. Legyen intő példa annak, aki esetleg diákcsínyből szeretne ilyet – és persze a szülőknek is, hogy figyeljenek jobban a kamasz gyerekükre. És persze ezt se véletlenül írtam a videó után:
"Ha te, vagy valaki a környezetedben krízishelyzetben van, hívd mobilról is a 116-123 ingyenes lelki elsősegély számot!"
