Lokálpatrióták: mesél a múlt a "bástyafalon" – csodát tett a graffitis rohambrigád (klippremierrel!)

Öcaline • 2018. augusztus 27. 18:57 • Közösség 0 80

A nagy közösségi felületek helyi vonatkozású oldalait már rommá bombázta, az országos nyilvánosságban is nagyot futott, nálam meg megkésett hurrááhurrá, de jobb későn, mint soha: emelem kalapom Joe és csapata munkássága előtt; négy fiatal nyolc nap alatt csodát tett a Római városrész szélén. És teli vannak ötletekkel!

Előbb csak pár képet kaptam a rövidke szabi alatt, aztán egy lelkes beszámolót, úgyhogy szépen lassan vertem a fejem a falba az elszúrt időzítés miatt, de mit tegyek, néha muszáj kikapcsolni, és arról már pont nem tehetek, hogy az InkSane Tetováló Stúdió két tagja, Joó László és Harsányi Zotmund Bence, és barátaik, a szintén tetováló Pacskó Dániel (aki egy másik dunaújvárosi üzletben dolgozik), valamint Boros István helyi művész éppen a kánikula csúcsára időzítette akcióját.

A történet első ránézésre pofonegyszerű, másodikra viszont elképesztő: négy pimaszul fiatal városlakó kapta magát, és hosszas előkészületek után előbb tiszta fehérre festette a Római városrész szélén lévő "bástyafal" összefirkált felületét, majd – és itt kap kalandos gellert a sztori – archív várostörténeti fotók nagyított másolataival díszítette azt. 

Klippremier máris itt!

Nyolc napig dolgoztak a dühöngő hőségben, a végeredmény csodálatos – és mielőtt a vallatásra térnék, meg is mutatom a program hangképes összegzését; máris itt a címben emlegetett klippremier, előre szólok, torokszorítóan gyönyörű, dagad a lokálpatrióta kebel; lessétek!

A végeredmény egyszerre tisztelgés a városalapítók emléke előtt és egy gigantikus street art telitalálat – gratulálok mindenkinek, akinek akárhogyan is, de köze volt hozzá!

"Régi álom vált valóra"

De honnan, hogyan jött az ötlet, és hogyan is valósult meg a Várostörténeti fal terve? Az égető kérdésekre Joó László Joe, az InkSane Colors egyik oszlopos tagja – és igen, a BeatKoho nevű, szintén ezer és egy várostörténeti vonatkozással operáló hip-hop rap zenekar alapító MC-je – válaszolt:
– Régi álom vált valóra, ezt az ötletünket már régen szerettük volna megvalósítani – most sikerült. A történet hátterében egy kiállítás terve húzódott, amit a Kortárs Művészeti Intézettel terveztünk, és reményeink szerint jövőre meg is valósulhat.  Lényegében ennek egyfajta "előlépeként" merült föl, hogy a várostörténet emlékeit megörökítjük – a képek kiválasztásához egyébként Bali Attila remek várostörténeti sorozata (a gyűjteményt a Castellum is sokszor méltatta, a több albumból álló teljes merítést itt éritek el – Öcaline) szolgáltatott alapot, és ha már az alapoknál tartunk, jól emlékszem, hogy először a négyesfogatunk egyik tagja, Boros István dobta meg az ötletet! Először a KMI állt az ügy mellé, aztán szépen sorban egyre többen: a közgyűlés és a városi főépítész is támogatta törekvéseinket, a tervezési szaktól a történet mellé állt a Modern Művészetért Közalapítvány, valamint az ÚjpArt Művészeti Egyesület is. A munkálatok döntő részét négyen végeztük, az ia már említett Boros István "Pöri", valamint Harsányi Zotmund Bence (Makk), Pacskó Dániel (Padaone) és jómagam nyolc napon át, lényegében megállás nélkül, tizenkét órákat tolva dolgoztunk a várfalon.

És közben az alkotás öröme mellett eszméletlen élményeink voltak: odajöttek az emberek, ajárókelők, kíváncsiskodtak, megköszönték, amit csinálunk. Felfigyeltek ránk, fotózták a még készülőben lévő munkákat – már akkor nagyon nagyot szólt ez a történet, amikor készült. Azóta is rengeteg pozitív visszajelzést kapunk – és persze én is csak azt mondhatom, hogy nagy köszönet jár mindenkinek, aki segített!

Hogyan? Tovább!

Egy ekkora durranás után óhatatlanul felvetődik a kérdés, lesz-e, lehet-e folytatás – Joe válasza óvatosan optimista:
– Rengeteg ötletünk lenne, hiszen tele a város izgalmas helyekkel, munkákért kiáltó nagy szürke felületekkel, de egyelőre még az első projekt fáradalmait pihenjük. Majd látjuk, hogy alakul, jelen állás szerint a most befejezett történet pozitív visszajelzései a folytatásra ösztönöznek minket – de hogy mikor és főleg mivel tudunk előrukkolni, az nagy kérdés. Az igények, a kereslet mellett a financiális források megteremtése is nehéz dió – de persze nagyon örülnénk, ha több tervünk is valóra válna!

Legyen így, legyen itt a végszó – nagy köszönet a csodáért, srácok! 

(Videó: InkSane; fotó: KMI facebook)

Kommentek