Ha elfogadjuk azt, hogy a politikus is voltaképpen csak egy termék, amelyet végső soron trükkösen el kell sózni az embereknek, mint a fagyasztószekrényeket az eszkimóknak, valamint hogy napjaink demokráciája tulajdonképpen a Monroe E. Price-féle lojalitások piaca, amelynek terepén gyártott imázsok küzdenek egymással, akkor nyugodt szívvel hívhatjuk segítségül az egyik legismertebb stratégiai elemzési módszert, a BCG-t. A BCG nem más, mint egy frappáns növekedési és részesedési mátrix. Ennek nyomán dönt például egy általános kereskedelmi tévécsatorna programigazgatója arról, mely műsorokat tart továbbra is a képernyőn, és mely kezdeményezéseket annullál a kínálatból. Vagy éppen leszerződtetett műsorvezetői közül kinek mit, mikor (például melyik time slotban) és mennyi műsort ad a jövőben.

A mátrixnak négy alapeleme van:

1. A sztárok.
Azok a termékek vagy szolgáltatások, amelyeknek a piaci részesedésük csakúgy, mint a növekedési potenciáljuk, magas. Az ebbe a kategóriába sorolt termékekkel és szolgáltatásokkal mindenképp érdemes komolyabban is foglalkozni.

2. A kérdőjelek.
Ide a még viszonylag új termékeket vagy szolgáltatásokat szokás sorolni, melyek piaci részesedése evidensen még alacsony, és profitot sem termel, ellenben ha a későbbiekben befutnak, óriásit kaszálhatunk velük. Tulajdonosként ezekbe a termékekbe/szolgáltatásokba vagy még több pénzt és energiát tolsz, vagy hagyod őket a fenébe.

3. A fejős tehenek.
Olyan profitábilis üzletágakat, termékeket és szolgáltatásokat értünk ezalatt, amelyek piaca már egyáltalán vagy csak minimális mértékben növekedhet, ám piaci részesedése ennek dacára is elég meggyőző. A fejős teheneket tehát célszerű tovább fejni.

4. A döglött kutyák.
Sereghajtóként titulálhatjuk azokat a termékeket vagy szolgáltatásokat, amelyek piaca egyáltalán vagy csak nagyon minimális szinten képes bővülni és a relatív piaci részesedése is igen aggasztó képet fest. A döglött kutyák lehetnek egykori fejős tehenek is akár. Esetleg olyanok, amelyek eleve nem tudtak kedvező helyzetbe kerülni. Ezeket a legtöbbször praktikusan visszahívják a piacról, ám van, amikor jól felfogott üzleti érdekből eredően mégis a maradása mellett határoznak a döntéshozók.

Amikor a BCG mátrixot a pártpolitikai színtér szereplőivel próbáljuk valamiféleképpen konvergálni, fontos megjegyeznünk, hogy a profit itt nem pénzt, hanem

• a közvélemény-kutatások vezetését,
• a támogatottságot,
• más szavakkal a reputációt,
• a lojalitás mértékét,
• a pozitív véleményt értjük.

Bár itt és most nem tekintem feladatomnak tűpontosan meghatározni, melyik párt és melyik jelölt hova pozicionálható a fenti ábrán, kötelességemnek érzem viszont a hezitáló, ám szavazni szándékozó tábortársaimnak egyfajta mankót nyújtani. Mivel a legfrissebb kutatási eredményekből hibátlanul kitűnt, nincsenek kevesen, így fussunk is neki!

A döglött kutyák, vagyis az esélytelenek

Aki ismeri Bruce I. Newman munkásságát, tudhatja, hogy a pártpolitika világában mocorgó alakulatok a kampányidőszakban alsó szintű (ún. grassroots) szervezeteket gründolnak, amelyeknek tagjai lakásról lakásra járnak, prospektusokat osztogatnak, kampánykitűzőket, tollakat, matricákat, hűtőmágneseket és nyakbavalókat ajándékoznak az embereknek. Adott esetben a közösségi média különböző platformjain agitálnak. Később aztán a jelöltek is autóba szállnak, a még ügyesebbek szereplők buszra, vonatra pattannak, s bejárják választókerületük zegét-zugát.

A képviselőjelöltek időben és kellőképpen rezonálnak a térség hangulatára, érdemben és hatásosan reflektálnak a folyamatosan változó közvéleményre. Nem ígérnek sokat, pláne nagyokat, ellenben markánsan állítanak valamit. Meggyőzően operálnak a metaforákkal, szépen mosolyognak és határozottságot sugallva jelennek meg a plakátokon. Továbbá minden médiamegjelenési lehetőséget praktikusan kihasználnak. Ha minden jól megy, egyikük magasan vezetni fogja a közvélemény-kutatásokat.

Ám ehhez számos dologgal kell egyszerre rendelkezniük a jelölteknek és az őket támogató formációknak. A viszonylag meghatározó méretű, jól mozgósítható önkéntes és aktivista kontingensen kívül például megfelelő tudású és erejű humánerőforrással kell diszponálniuk. Azaz remek kommunikációs és médiaszakembereket, kiváló stratégákat, bölcs tanácsadókat, tapasztalt beszédírókat, megbízható közvélemény-kutatókat, valamint különböző tudományágak szakértőit (például közgazdászokat, szociológusokat, pszichológusokat) kell a színfalak mögött tudniuk. Olyanokat, akik ügyesen becsomagolják a vallott nézeteket és a képviselt értékeket, vonzó programot állítanak össze, s ezzel együtt jól felépítik magát a jelöltet is. Ugyanakkor hiába a profi stáb a háttérben, mindez korántsem megy egyik percről a másikra. Így aztán nem csak képzett szakértőkre, meg fókuszcsoportos kutatásokra, de elegendő (például felkészülési) időre is szükségük van a voksokért ádáz harcot vívó együtteseknek.

Az elmúlt években több brandet (márkát) is piacra vezettem helyben; a DO kötelékében előbb a DOvideót (2012-2013), majd a Post.factory szatelitszájtot (2013-2014), végül pedig társalapítói minőségemben a Castellumot (2014-). Eddigi tapasztalataimra alapozva úgy saccolom, egy márka bejárattatása nagyjából 1 – 1,5 évet vesz igénybe Dunaújvárosban. Nem tudom, hogy ez nektek soknak számít-e vagy sem, az viszont tény, hogy – a Momentumot leszámítva – erre 4 kerek esztendője volt minden egyes szereplőnek.

Szóval egy hatásos kampányhoz elegendő idő és megfelelő csapat, azaz tudástőke kell. Ám a különböző orgánumokban megjelentetett PR-cikkek, hirdetések, reklámok, az embereknek ajándékozott tollak, matricák és hűtőmágnesek, valamint a szakemberek hadra fogása összességében nem egy olcsó móka. Éppen ezért csak a jelöltek egyénenként (egyéniben) 1 millió forintnyi támogatást kapnak az államtól. Azt ugyan nem állítom, hogy ez az 1 milliós keretösszeg elég lenne, azt azonban már igen, hogy okosan is elkölthető. (Ezt a forrást annak a jelöltnek kell majd visszatérítenie, aki a 2 százalékos támogatottsági értéket sem éri el április 8-án.)

A jelen pillanatban még bizonytalan szavazók a fentiek fényében az alábbi kérdésekre válaszolva nagyjából meghatározhatják, kik azok a jelöltek, akik a döglött kutya kategóriába sorolhatók, és ezzel párhuzamosan kik azok, akik a másik háromban foglalhatnak helyet:

• Kik azok a jelöltek, akiket nem tegnap húztak ki a kalapból?
   
• Akiket jól láthatóan ügyesen felépítettek a háttérben a szakemberek?
   
• Akiknek a nevéhez társítani is tudunk valamit?
   
• Akik tehát valódi politikai és/vagy közéleti tevékenységet folytattak már korábban is?
   
• Kik azok, akiknek kampánymunkája messzemenően túlmutat a Facebookon megosztott eszmefuttatásoktól, jobb esetben konstruktívnak tűnő gondolatok lenyomataitól, kevésbé szerencsés esetben az egybites véleménynyilvánításoktól? Esetleg a kamerák kereszttüzében történő szép, nemes, mégis átlátszó nőnapi virágosztástól? (Nőnap tudniillik nem négyévenként van.)

Ha ezekre a kérdésekre helyesen válaszolunk, automatikusan kizárjuk az inkompetenseket vagy azokat, akiket vélhetően csak az egymillió forintra rúgó támogatás bezsebelése motiválja.

A bizonytalan szavazóknak nincsen könnyű dolguk, hiszen Fejér megye 4-es választókerületében, azaz helyben összesen 15 jelölt méretteti meg magát az április nyolcadikai országgyűlési választásokon. Szóljatok ha tévedek, de úgy gondolom, a 15 fős mezőnyből a megengedőbbeknél öten, a kicsit szigorúbbaknál talán csak ketten vagy hárman maradtak talpon a fenti kérdések megválaszolását követően.

Hogy ki az a 2-3 vagy akármennyi jelölt, akiről a folytatásban egyáltalán még beszélhetünk, döntésetek el ti magatok!

A sztárok, a kérdőjelek és a fejős tehenek – egyszóval: az esélyesek

A 199 fős országgyűlés több mint feléről, azaz 106 képviselő személyéről helyi/térségi szinteken határozunk. Jelesül egy szereplőről Dunaújváros és térsége dönt. Mi, szavazópolgárok tulajdonképpen egy gondosan legyártott imázst, jól exponált jövőképet vagy éppen jövőképtelenséget, ha úgy tetszik, valamilyen terméket vásárolunk meg egyetlen tollvonással április nyolcadikán. Jótállás és garancia nincs – amit veszünk, azt kapjuk. Bizalmat szavazunk valakinek, s döntésünknek komoly ára lesz: mint egy rossz hitelt, 4 kerek éven át minden egyes nap törleszthetünk.

Hitelt sem jó kedvünkből veszünk fel, s a törlesztést sem széles mosollyal az arcunkon abszolváljuk. De ha már mindenképpen kell, azon vagyunk, hogy legalább a legkevésbé rossz konstrukciót válasszuk a kínálatból. (Igen, az emberek a választások alkalmával világszerte jellemzően rendre a legkevésbé rossz opció mellett határoznak.)

Így jutunk el máris a következő lépéshez, amikor is a kampány sztárjai, kérdőjelei és fejős teheneiből választanunk kell egyet, akire aztán ikszelünk egy nagyot a szavazófülkékben.

A bizalom voltaképpen egy hosszú távú befektetés

A már említett Bruce bácsi A politika tömegmarketingje – Demokrácia a gyártott imázsok korában című művében azt mondja, a politikusnak – feltéve, ha sikeres akar lenni –, ugyanúgy előre kell látnia a piaci igényeket és szükségleteket, mint a McDonald's-nak vagy éppen a Coca Colának.

Csak amíg az Electroluxnak egy konyhai robotgép értékesítése relatíve sima ügy a saját szája íze szerint hibátlanul megkomponált hirdetésekkel és reklámokkal, addig a politikai szereplők tetteiről, megnyilatkozásairól, ballépéseiről professzionális médiatartalmak hadai szólnak. A Scania új generációs vontatóit hiába látjuk gyakran az utakon, nem beszélnek róla az újságírók nap mint nap, ám a Fidesz prominenseit, az MSZP, a Párbeszéd, az LMP és a Momentum vagy éppen a Jobbik kulcsfiguráit lényegében óránként szedik ízekre zsurnaliszták százai. A különböző szereplők és ügyek kiemelése (priming), valamint keretezése és beállítása (framing) révén a választók magatartása tulajdonképpen folyamatosan, állandóan változik. Ebből fakadóan a politika világában minden sokkal képlékenyebb és dinamikusabb – a pártpolitikusok kredibilitása, reputációja, társadalmi megítélése és beágyazottsága tehát nagyban függ a csúnya, gonosz újságírók interpretálásaitól, artikulálásaitól.

Ezért aztán egy életrevaló politikusnak élesben, hivatalban nem elég az a teljesítmény, amit a kampányidőszakban nyújtani tudott. Vagyis hogy időben és kellőképpen rezonál a térség hangulatára, érdemben és hatásosan reflektál a folyamatosan változó közvéleményre, nem ígér sokat, pláne nagyokat, ellenben markánsan állít valamit.  Tudnia kell a közvéleményt formálnia, alakítania is értékvilágának és érdekeinek, netán hosszabb távú céljainak megfelelően.

A legtöbben a közvélemény-kutatások eredményeinek általában csak a legkiélezettebb helyzetekben, a legszenzitívebb időszakokban tulajdonítanak különösebb jelentőséget. Az ismertség, az elismertség, a támogatottság és a beágyazottság mértéke azonban a nap 24 órájában, a hét 7 és az év 365 napján kiváltképp meghatározó erejű. A választásokat behúzó politikusoknak döntéshozói minőségükben ugyanis egy rendkívül kompetitív környezetben kell helytállniuk. Hivatalban a  politikus ellenségeinek száma napról napra gyarapszik, döntéseinek pedig minden eddiginél nagyobb a súlya, következményeinek meg az ára. És egy fikarcnyit sem javít a helyzetén az, hogy levakarhatatlan kritikus újságírókkal, más értékrendszerű politikustársakkal, a legkülönfélébb érdekcsoportokkal, erőszakos lobbistákkal szemben is fel kell vennie a kesztyűt.

A közvélemény-kutatások mutatói nem pusztán csak nyertest és vesztest kreálnak a politikusokból. Társadalmi támogatottsága és megítélése automatikusan meghatározza az adott politikus szerepét, súlyát, pozícióját és szavainak erejét a tárgyalások során. Evidensen minél magasabbak a politikus népszerűségi, támogatottsági értékei, annál komolyabb és izmosabb tárgyalófélként kezelik őt a résztvevők.

Tehát lehet egy jelölt sikeres a kampányban, meg is nyerheti a választást végül, ám döntéshozóként csúfosan megbukhat a próbatételek során, ha nincs világos jövőképe, vonzó víziója és erős állítása a választók felé.

Summa summarum: keressük a kínálatból azt a jelöltet, akinek szavatossága nem az urnazárás időpontjában jár le!

Facebook | E-mail | Titkosított e-mail |
Cikkek | Twitter | HOF levelezési cím | 
 

BECSÜLETKASSZA »