Választás 2018: az összefogás – esély; és CSAK az összefogás ad esélyt a Fidesz-uralom megtörésére!

Öcaline • 2018. március 6. 18:45 • Közélet 0 0

Alig egy hónap múlva választunk, és bár igazán még nem pörgött föl a kampány a Castellum.do hasábjain, összegezzük az eddigi tudnivalókat, meg tolunk hozzá egy lehetséges forgatókönyvet. A cél egyértelmű: a Fidesz-uralom megtörése – az eszközök terén meg egy tippünk van; össze kell fogni. Mindenkinek, mindenkivel. Volt már ilyen, drága böngészők és aranyos mindenki, meg legyen is, ha kérhetem. Tipptár.

A kampányt, tisztelettel jelentem, a Fidesz kezdte, méghozzá Orbán "Elsőfülkeforr" Viktor közelmúltban tett látogatásával. Sutyiban, tolvaj módra, lopódzva, csak nem azért nem linkelek egy idevágó dalt, mert nagy és merőben igaztalan támadási felületet adna nekünk, és ezektől, láttuk már, minden kitelik. Na jó, egyelőre még csak majdnem minden, de az út és az irány kétségtelen. A lényeg: Orbán jött, jó nagyokat mondott, aztán fű alatt el is hussant, a párt (Párt) meg itt maradt a lelkes és a hatalom megtartásában roppant módon érdekelt katonákkal.

 

Titokban érkezett Orbán Viktor... (katt!) >>

Viszont az élet nem állt meg; a közelmúltban már értekeztünk egy jót az ellenzéki összefogás erejéről, Dávid remekül összeszedett, a Hódmezővásárhelyen a Fidesznek adott koki és saller fényében fogant, elegánsan okadatolt véleményét elolvashatjátok a következő linken – íme:

Lehet-e TELJES ellenzéki összefogás Dunaújvárosban? (katt!) >>

Na, most ehhez mérten a sok-sok bólogatás mellett részben egy ellenvélemény jön. A kolléga azt írta, hogy el kell (és el lehet) engedni a 2018-as választást, most győz a Fidesz, aztán majd jövőre meg összefognak ellene, és leverik cölöpnek, vége lesz a Cserna Gábor (és depláne dr. Dorkota Lajos) nevével fémjelzett vészterhes időknek. Hát egyrészt nem lesz vége ezzel a hozzáállással, másfelől meg nem lenne szabad egy újabb évet hagyni kampányra, erősödésre, az ellenfél megfélemlítésére, betiprására, az eddigi komancs tempó folytatására vagy éppen fokozására. Nincs idő – és ez egyúttal azt is jelenti, hogy itt az idő: szerintem nem kell és nem is szabad hagyni simán győzni a Fideszt. Legalább szenvedjenek, mondhatnám cinikusan, ha már annyit szenvedtettek, de még ez sem elég. 

 

A Fidesz ugyanis egyéniben mifelénk egyértelműen: legyőzhető. 

Induljunk ki a 2014-es eredményekből – a taktikaiszavazas.hu adatai alapján. 

Fejér megye 4-es választókerület (Dunaújváros) - 2014-es eredmények

 

 

 

 

 

Jelöltek és szavazatarányok százalékban
 
Dr. Galambos Dénes - Fidesz-KDNP (35,9)
Magyar András Tamás - MSZP-Együtt-DK-PM-MLP (29,4)
Pintér Tamás - Jobbik (25,2)
Illéssy István – LMP (4,4)
 
Győztes: Fidesz-KDNP – 6,5 százalékkal.
 
Már itt is kitűnik, hogy egy TELJES ÖSSZEFOGÁSSAL Galambos doktor esélyei minimálissá válnak – márpedig ezen a téren a helyzet szemernyit sem változott az elmúlt négy esztendőben; ha valamit, hát azt mindenképpen megmutatta Vásárhely példája, hogy az összefogás egyfelől reális esély a Fidesz-uralom megtörésére, másfelől az egyetlen esély ugyanerre. (Aki meg azt mondja, hogy ez az egész egy lehetetlen hülyeség, az gondoljon vissza a Nemzeti Kerekasztal valóban történelmi és kétségkívül sorsfordító tettére – a komancsok kiűzetése lett a vége. A tét most sem kevesebb, sőt. Akkor egy megroppant hatalmi bázis küzdött a túlélésért, meg a lóvé elsíbolásáért. Most egy ereje teljében lévő, kőkemény érdekcsoportokkal megerősített, profin üzemelő propagandagépezettel megtámogatott rezsim ellen kell küzdeni. Nem könnyű. De nem is lehetetlen – éppen Hódmezővásárhely fényes példája igazolta ezt.)
 
A minta is adott – ráadásul nem is kell hozzá túl sok kevergés, machináció. A képlet pofonegyszerű: listán szavazz arra, akire a szíved diktálja, az egyéniben viszont pártpreferenciáktól függetlenül MINDENKÉPPEN a legesélyesebb ellenzéki jelölt nevére add a voksod! Mutatom!
 
De hogyan találhatod meg a legesélyesebb jelöltet? Hát úgy, hogy ha a jelöltállító pártoknak van egy szemernyi agyuk és morzsányi becsületük, majd segítenek neked. Ha meg nincs, akkor majd én. Ez sem túl bonyolult a feladat, az egyszerűség kedvéért pontokba szedem:

 

 

 

 

1. Találják meg a jelöltet a mostani felhozatalból!

Kiméretik, csináltatnak egy mini közvélemény-kutatást, mintegy megversenyeztetik a lehetséges jelölteket – és előre deklarálják, mi több, eskü alatt vállalják, hogy bármi lesz is, elfogadják a mérések eredményét helyben. Az eredmény ismeretében nincs és nem is lehet kecmec; az megy tovább, akit az istenadta nép beszavaz a feladatra. Erre adjunk a pártoknak mondjuk egy szűk hetet. Elégnek kell lennie, ha holnap belevágnak. Határidő: 2018. március 12., hétfő éjfél.

2. Az összefogás erejével

A kampány 13-án, kedden 0 órakor kezdődik – innentől a pártok, politikai szervezetek, helyi közösségek egységesen összefogásra szólítanak föl, együttes fellépésre buzdítanak mindenkit, lehetőleg azokat is, akik eddig ódzkodtak a politikai szerepvállalástól, megnyilvánulásoktól, a szavazástól; a "Nem Tudom" Párt megszólítása és megnyerése ugyanis innentől elementáris érdek és kötelesség. A módszert is elárulom: egyenesen, bátran és kőkeményen kell kérdezni, leginkább arról, hogy folytatódhat-e az országrontás, az egészségügy szétverése, az oktatás lezüllesztése, a helybetopi és a mindent átható semmittevés, a haverok és üzlettársak gátlástalan helyzetbe hozása minden szinten és minden fronton, a mutyizmus és korrupciógyanús történetek sora, a kontraszelekció és a buta pártkatonák rémuralma, ami a Fidesz-rezsim működését jellemezte az országban és szeretett városunkban. 

A válasz egyértelmű: nem, nem, nem folytatódhat – és az "Így nem mehet tovább!" kinyilvánítására ráadásul lesz is egy remek alkalom!

 

 

 

 

 

Igen, idus: március 15-én ünnepélyes keretek között ki lehet rukkolni az EGYETLEN ELLENZÉKI jelölt nevével, aztán jó hangosan azt mondani, hogy rabok tovább nem leszünk a Mi Hazánkban, meg felolvasni a 12 pontot; előre szólok, meglepően sok aktuális elem lesz közte, kezdve, hogy egy kicsit haza is beszéljek, a sajtó szabadságával.

 

 

 

 

3. Vissza az euurópai pályára!

A fennmaradó bő három hét meg pont elegendő lehet arra, hogy a kampányra szánt források, erők, energiák egyesítésével helyzetbe hozzák azt a jelöltet, aki legyőzheti, és ha a számok nem hazudnak, le is győzi a kormánypárti aspiránst. Hangosan, érthetően, tisztán és jól artikuláltan kell azt mondani, hogy ami van, az nem jó, amerre megyünk, az nem a jó irány. Azt, hogy nem lehet megetetni minket a hülyeséggel, azt, hogy szeretnénk visszatérni az európai pályára. 

3,5. Mit folytattok, az elsötétítést?

Amikorra idáig eljutunk, a túlfél már éppen elég ideges és zavart lesz. Eddig azt hitték, sima a siker – és most hibázni fognak, mert nem elég okosak és felkészültek az ilyes helyzetekre. Elszoktak a versenytől, a vitától, az értelmes megnyilatkozásoktól. Mantrában erősek. Önálló gondolatuk kevés. Senki nem kérdezte meg őket arról például, milyen pályát szánnak ennek a városnak, ennek a térségnek, ennek a pár tízezer embernek, aki még itt maradt. Az elmúlt esztendők fényében minimum gyanús, hogy válaszuk sincs erre – nincs tervük, nincs víziójuk. Folytatjuk! Mit? Az elsötétítést? Megyünk tovább! Hová, a fiatal generációk elüldözésének szakadékja felé? Nincs értelmes, vállalható válaszuk: helyette ígérgetnek majd, teljesületlen és teljesíthetetlen hantavári csodákkal kábítanak, aztán, ha az is kevés, akkor vagdalkozni fognak, meg mellébeszélni, meg migránsozni, árulózni, vádaskodni. És ezeken nagyon bátran és nagyon jót nevetünk majd.

Lásd, sokadszor, Hódmezővásárhely, ahol a végére már tényleg annyi nettó ökörséget beszéltek össze az ellenzéki jelöltről, hogy a vicclapok szintjén is majdnem kínos lett a dolog. De csak majdnem: az eredmény ismert. Drága nép, hülyének lettél nézve. Bizonyítsd be, hogy hatalmasat tévedtek, akik hülyének néztek. Továbbmegyek: bizonyítsd be, hogy azok a hülyék, akik hülyének néztek.

Mi lehet a kifutása ennek a történetnek? Biztos a siker? Közel sem. De meg kell próbálni, ebben az egyben száz százalékosan biztos vagyok.

Sejtésem persze van, de messze nem tudom biztosan, ki lesz, ki lehet a befutó az ellenzéki oldalon, és megtippelni sem merem, mekkora lesz a valós esélye nyerni. De az faktum, hogy csak így lehet. És abban is, hogy nem szabad várni; most értünk a falhoz, most kell áttörni rajta.

A város, az ország sorsa múlik az összefogáson. Ha ez neked kevés, maradj otthon. Ha viszont változtatni szeretnél, menj el és válassz: listán arra szavazz, aki a szívednek kedves; egyéniben pedig a legesélyesebb ellenzéki jelöltre – bárki legyen is az! És akkor a jelölted: győzhet. 

És ha sokan elhiszik, hogy győzhet, akkor győzni is fog, ez a legszebb az egészben.

(Fotók, illusztrációk: taktikaivalasztas.hu, SzeKa blog, Krulf)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kommentek