• A Fidesz legyőzhető.
   
• Feltéve, ha az összes meghatározó ellenzéki párt kivétel nélkül összefog.

Ezt a tanulságot vonták le többen a vasárnapi hódmezővásárhelyi választás meglepő eredményének fényében.

Az élmény friss, és kétségtelen, a február 25-i hódmezővásárhelyi polgármester-választás remek hivatkozási alapot teremtett a teljes összefogást szorgalmazóknak és egyúttal az is bebizonyosodott: sokat kritizált választási rendszer ide vagy oda, a Fidesz seperc alatt leváltható. (A konkrét okokról később.)

Borítékolhatóan óriási nyomás lesz az ellenzéken, hogy végre fogjanak össze. S a kooperáció melletti érv azért is nagyon erős ütőkártya, mert tény, mi való: Lázár János városában a Fidesz-KDNP-n kívül más eddig még sohasem tudott érdemben labdába rúgni. És ezúttal sem az ellenzék felé lejtett a pálya, mégis fölényesen diadalmaskodni tudott. (Talán szignifikáns, hogy a Fidesz mindenkit meglepve szokatlanul normális hangnemben megkarcolt kommünikével nyugtázta a hódmezővásárhelyi bukást.)

A hódmezővásárhelyi fideszes bukta egyenesági következménye lehet, hogy a dunaújvárosiak is immár egy szilárd érvvel felvértezve követelhetik a helyi ellenzéki politikusoktól azt, hogyha a vészesen közelgő 2018-as országgyűlési választásokon időhiányában már nem is, de a 2019-es önkormányzati választások alkalmával az ellenzéki szavazók együttesen mindenképpen egy, azaz 1 közös jelöltre szavazhassanak. Ezzel valójában azt szeretnék elérni, hogy a jelenlegi hatalmi többséggel szembeni kritikusok tábora ne tudjon fragmentálódni. Azaz a Fidesz-KDNP-t nem támogató voksok egy helyre koncentrálódjanak, ne pedig többfelé szóródjanak.
 

Ez az elvárás egyébként még a vasárnapi hódmezővásárhelyi fordulatot leszámítva is megállja a helyét. Első blikkre tényleg tök logikusnak tűnik ugyanis. Pláne azoknak, akik legalább felületesen ismerik a Közlegelők tragédiája című jelenséget.

A Közlegelők tragédiája voltaképpen a közjó és az önérdek konfliktusát hivatott egy remek példázatban tökéletesen kirajzolni.

• Adott egy közlegelő, amelyen 10 gazda 10 tehene legelészik önfeledten. Mindegyik tehén (és ebből eredően mindegyik gazda) 10 liter tejet tudhat magáénak. Ez a kiinduló helyzet vagy állapot.
   
• Egyikük gondol egy merészet, és úgy határoz, kicsap még egy tehenet a legelőre. Ekkor egy tehénnek már kevesebb fű, azaz táplálék jut, így aztán evidensen kevesebb tejet is ad. Számszerűen: 9 litert. Ám az a gazda, akinek két tehene lófrál a placcon, nem panaszkodhat, hiszen napi szinten 18 liternyi tejet könyvelhet el. Ez pedig pontosan nyolc egységgel több a kiindulási ponthoz viszonyítva.
   
• Nem kell túl sokat várni, hogy erre a furfangosságra egy másik farmer is rájöjjön, és arra sem, hogy ő is kicsapjon még egy tehenet a legelőre. Igen ám, csak ekkor már az elégtelen mennyiségű táplálék miatt a tehenek nem pusztán 10, de még 9 litert sem képesek adni. Minden tehén csak 8 liter tejet ad. A kéttehenes gazdáknak ugyanakkor még mindig nem lehet sok okuk a panaszkodásra, hiszen így is 6 liter többletet jegyezhetnek az eredeti állapothoz mérten, azaz összesen 16 literrel zárhatják a napokat ebben a felállásban.
   
• A buli akkor ér véget, ha már legalább hat gazdának van kint a legelőn két tehene. A számok nyelvén a kontingens: 6*2 + 4*1 = 16. Hogy valami nagyon nem kóser, jól jelzi, hogy ekkor már a kéttehenesek is kevesebb hozammal bírnak, mint amennyivel indultak.
   
• Para igazából akkor van, amikor már 8 gazda tart két tehenet a legelőn. Ekkor ugyanis már ők is csak mindössze 4 liter tejet kapnak az eredeti 10 helyett.

Készítette: Sandorh - MS Excel táblázatból készített grafikon a közlegelők tragédiája című WP-szócikkhez, illusztrációként.

A tanulság röviden összefoglalható: a közlegelő – mint erőforrás – csak addig működik optimálisan, amíg minden résztvevő konzekvensen betartja a konszenzuson alapuló szabályokat.

A szabályokat önérdekből felrúgó gazdákat a fenti példában dezertőröknek nevezzük. A választásokon autonóm, egymástól függetlenül induló pártszervezeteket a teljes ellenzéki összefogás hívei szintén dezertőröknek, nota bene csúnya és gonosz önérdekkövetőknek titulálja. És persze később okolja is majd a választások esetleges kudarcossága miatt.

A teljes összefogásban érdekelt szavazók tehát a Közlegelők tragédiájának ellentettjével, frappánsan az Inverz közlegelő néven ismert jelenséggel szimpatizálhatnak.

Az inverz közlegelő esetében ugyanis az egyének és/vagy a közösségek (itt és most: pártpolitikai szerveződések) úgy járulnak hozzá a közjóhoz, a társadalmi jóléthez, hogy saját erőfeszítéseikkel és erőforrásaikkal operálva deklaráltan lemondanak saját céljaikról, esetleg korábban tűpontosan megfogalmazott küldetésükről, tulajdonképpen a profitjukról. Summázva: a tőke (értsd: tudás, anyagi, kapcsolati, stb…) egyfajta redisztribúciójáról beszélhetünk. Inverz közlegelőkként szokás emlegetni a Linux operációs rendszert, illetve a Wikipédiát, valamint az OpenOffice-t is.

A teljes ellenzéki összefogás (inverz közlegelő) azonban csak abban az esetben működhet hatékonyan, ha

• a) a korábbiaknál jóval magasabb lesz a szavazás részvétel aránya,
• b) illetve akkor, ha a jellemzően a fiatal, Y és Z generációs apolitikusokat is sikerül rávenni, járuljanak az urnákhoz. Hát, hmmm. Ehhez kurva kevés lesz azt hangsúlyozni a túloldalon: a szavazás jogának gyakorlása nem lehetőség, hanem kötelesség.

Pedig Hódmezővásárhely megmutatta: a siker záloga az inaktív szavazók mozgosításának függvénye. (Ennek mindjárt újra nekifutunk.) Merthogy a Fidesz úgy bukott Hódmezővásárhelyen vasárnap, hogy a kormánypárt jelöltjére tulajdonképpen többen voksoltak, mint 2014-ben!

A Fidesz-KDNP rendkívül erős, szinte megingathatatlan támogatói bázisa mellett a politikából kiábrándult, a pártpolitikusoktól alapvetően kellő távolságot tartó ún. bizonytalanok népes tábora jelenti tehát a második erőt.

A Nézőpont friss kutatása (Forrás: kozvelemenykutatok.hu)

A Publicus friss kutatása (Forrás: kozvelemenykutatok.hu)

A Századvég friss kutatása (Forrás: kozvelemenykutatok.hu)

A Závecz Research friss kutatása (Forrás: kozvelemenykutatok.hu)

Ennek ellenére bármennyire is nehéz, be kell látnunk: egy teljes összefogás opciója nem olyan magától értetődő, és pláne nem olyan egyszerű játszma ez belülről, mint látszik vagy tűnhet kívülről.

A politikacsinálás – elméletileg – egy nagyon komoly szakma, kultiválói pedig jellemzően nem csupán csak egy vagy két évre terveznek.

A politika hatalmi játékként is definiálható, amelyekben stratégiai irányvonalak, taktikai döntések, épkézláb modellek és a nyilvános, valamint a személyes konformizmust megerősítő vagy megtörő, jól kieszelt, kreatív PR-kommunikációs műveletek, gondosan előkészített interpretációk hada játssza a főszerepet. Ebből a felfogásból kiindulva a politikusok tehát stratégák is lehetnek. És azt gondolnánk, ebből fakadóan mindig racionális alapon döntenek. A valóság azonban legalább egy árnyalatnyival bonyolultabb ennél: hiszen bármelyikünkkel előfordul iskolai végzettségünktől, társadalmi státuszunktól függetlenül, hogy bizony a józan eszünknek homlokegyenest ellentmondó döntéseket hozunk.

Hogy egy konkrét példával éljek: mind racionális megfontolásból, mind érzelmi indíttatásból akceptálható, ha egy - az összefogás koncepciójával egyébként affinis - párt, de akár egy mezei potenciális szavazó elhatárolódik a Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett DK-tól, esetleg hírhedt múltja okán a Jobbiktól, netán a megrögzött neoliberálisok a szocdem irányultságú, az avítt piaci fundamentalizmus helyett esélyteremtő államról beszélő Párbeszédtől és LMP-től.

Személy szerint úgy ítélem, az ellenzéki politikusok most az ún. fogolydilemma áldozatai. Így hát játszadozzunk újra!
 

• Adott két játékos és egy bankár.
   
• A játékosoknak 2-2 kártyájuk van: az egyik a kooperáló, a másik a defektáló kártya.
   
• Mindkét játékos az egyik kártyáját lefordítva a bankár elé teszi. (Így a játéktárs nem tudhatja, a másik a kettő közül melyik kártyát választotta.)
   
• Miután mindkét játékos kiterítette lapjait, a bankár felfordítja azokat, és a kártyáknak megfelelően perkál a résztvevőknek.

A kifizetési mátrix a következő:
 

• a) ha „A” játékos defektál és a „B” kooperál, az „A” 5 pontot kap, míg a „B” nulla pontot.
   
• b) ha mindketten kooperálnak, akkor 3-3 ponttal zárul a kör.
   
• c) ha mindketten defektálnak, akkor 1-1 ponthoz juthatnak.
   

Hétfőn a hajnali órákban a vasárnapi attrakció nyomán úgy határoztam, felkeresem a helyi ellenzéki formációk képviselőit, és a kooperáló/defektáló lapjaik kiteregetésére ösztönzöm őket.
 

• Az alapkérdésem így hangzott a helyi ellenzéki politikusokhoz:
  „A hódmezővásárhelyi időközi választás eredményének fényében támogatod-e az úgynevezett teljes összefogás koncepcióját a 2019-es dunaújvárosi önkormányzati választásokra vonatkozólag?”
  
  A kérdés eldöntendő volt, így a mellébeszélésnek túl sok teret és lehetőséget szándékosan nem biztosítottam.
  
   
• Ezt követően arra kértem a válaszadókat, érveljenek röviden a döntésük mellett.
  
   
• Természetesen azt is megkérdeztem a szóban forgó szervezetek képviselőitől, ha mindenkivel nem is,  melyik az az egy-két pártszervezet, amellyel fogcsikorgatva ugyan, de ha minden kötél szakad, mégis együttműködne 2019 őszén.
  
   
• Hogy emeljem a tétet, konkrét technikai megvalósításra irányuló kérdést is megfogalmaztam az ellenzékieknek. Mégpedig azt, hogy az esetleges kooperálást
  
  a) az egyéni választókerületek,
  b) esetleg csak a polgármester-jelölt szintjén képzelik el,
  c) vagy netán mindkét területen hajlandóak lennének-e 5 évre szóló érdekházasságot kötni a koalíciós partnerekkel.

A sajtómegkeresést hétfőn hajnali 4 óra 10 perc körül postáztam Facebookon
 

• Magyar Andrásnak, a helyi MSZP alelnökének;
• Szabó Zsolt önkormányzati képviselőnek, a Párbeszéd helyi alapemberének;
• Besztercei Zsolt DK-s önkormányzati képviselőnek;
• Pintér Tamás országgyűlési képviselőnek, a Jobbik helyi alapszervezetének elnökének;
• és Kaszó Róbertnek, a Momentum Fejér megye 4-es választókörzetének országgyűlési képviselő-jelöltjének.

Minden szereplő hétfőn 21 óráig reflektálhatott a Castellum.do hírportál megkeresésére.
 

Ám még mielőtt megtudnánk a nyilatkozó pártok válaszaiból, lesz-e, egyáltalán lehet-e TELJES ellenzéki összefogás Dunaújvárosban 2019-ben, térjünk vissza egy picit a fentebb vázolt fogolydilemmához.

A Yale Egyetem két pszichológusa, David Rand és Adam Bear arra a következtetésre jutott és ennek okán azt írták a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban megjelent tanulmányukban, hogy a külső körülményektől függetlenül, az evolúció mindig azoknak az ágenseknek kedvez, amelyek
 

• a) minden esetben ösztönösen defektálnak
   
• b) vagy annak ellenére, hogy ösztönösen inkább együttműködnek, képesek tudatosan defektálni, ha ezt kívánja az érdekük.

Ez jó hír lehet a teljes ellenzéki összefogást szorgalmazók és a közös indulással kapcsolatosan szkeptikus, de minimum kritikus olvasóim számára egyaránt. Hiszen

• az „a” következtetés következetesen ugye a teljes ellenzéki összefogás lehetőségét ignorálja,
   
• míg ezzel szemben a „b” potenciált lát benne azzal a feltétellel, ha adott helyzetben (például egy sikeres választást követően) lesz annyira tökös az együttműködés során saját érdekeit érvényesíteni kevésbé tudó (alapvetően nyertesként aposztrofálható) fél, hogy még időben kilép a frigyből – és persze a szakadást kellőképpen jól is artikulálja, felkészülve és ügyesen megalapozva ezzel a következő választásokra.

Erről azért fontos beszélnünk, mert – ahogyan azt Nassim Nicholas Taleb magyar hangjától kritikusától, Mérő László matematikustól és pszichológustól jól tudhatjuk – napjainkban már a legkevésbé sem az Átlagisztán törvényszerűségei, sokkal inkább az Extremisztán logikája mentén célszerű agyalnunk.
Magyarul: fogadjuk el, hogy a jövő kiszámíthatatlan, megjósolhatatlan. Ahelyett, hogy megpróbálnánk különböző elemzésekkel meg bűvésztrükkökkel nagy körvonalakban kirajzolni a jövőképet, készüljünk fel arra, hogy beüt a krach. Bármikor bármi megtörténhet. És ajvé, egy ilyen nem várt, előre nem prognosztizált esemény alapjaiban revideálhat minden korábbi elképzelést vagy sziklaszilárdnak hitt felállást.

A korábbi tapasztalatok nyomán a helyi színtér egyik legizmosabb szereplőjének, a Demokratikus Koalíciónak színeiben Besztercei Zsolt önkormányzati képviselő szólalt meg a teljes ellenzéki összefogás ötletére reagálva – betűhív közlés következik:
„A Demokratikus Koalíció mindig is a demokraták közös sikere mellett tette le a voksát, és ezért hajlandó volt meghozni a legnagyobb áldozatokat is, hiszen az április 8-ai országgyűlési választásokat illetően 60 választókerületben léptette vissza a saját jelöltjeit. Ekkora áldozatot a közös sikerért csak a DK hozott a demokratikus oldal pártjai közül és meggyőződésünk, hogy ez az a megoldás amely garantálja a sikert a Fidesz rémuralma ellen. Az hogy ezt milyen technikával sikerül megvalósítani teljesen sokad rangú kérdés jelenleg, hiszen minden magyar demokrata csak nyerhet egy ilyen közös ellenzéki fellépéssel. Az erről szóló egyeztetéseknek is el fog jönni a maga ideje, és akkor természetesen sor fog kerülni ezzel kapcsolatos megbeszélésekre is az együttműködésben résztvevő pártok képviselői között.”

Pintér Tamás, a korábbi adatokra alapozva helyben szintén erős alternatívaként aposztrofálható Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője, alapszervezeti elnöke szerint „akár Veszprémben, akár Tapolcán az időközi országgyűlési választásokon, akár most Hódmezővásárhelyen több ellenzéki jelölt volt, és az emberek mindig bölcsen tudták, hogy ki a legerősebb. Nem a pártok megegyezése fogja elhozni a kormányváltást, a pártoktól ilyet, úgy gondolom, nem érdemes várni. Az emberek összefogására van szükség, és az embereknek a józan, bölcs döntésére”.


Szabó Zsolt, az alapjövedelem ötletével kirukkoló Párbeszéd párt helyi frontembere és önkormányzati képviselője így summázta mondanivalóját a témával összefüggésben:
"A legfontosabb tanulság, ha van összefogás és van jó jelölt, akkor a Fidesz összeomlik – de önmagában sem egy jó jelölt, sem az összefogás nem elég. Helyben ismert és bizonyított jelölteknek van esélye a győzelemre. Szélesebbre kell nyitni az együttműködést az LMP, az Együtt, illetve a Momentum irányába is. Habár Márki-Zay Péter mögött a Jobbik is ott állt, a Jobbikkal továbbra sem szeretnének együttműködni. Először végezzük el a saját házi feladatunkat, legyen egy baloldali jelölt minden választókörzetben, a többit a választók bölcsességére bízzuk."

A momentumos Kaszó Róbert – elmondása szerint – sajtómegkeresésemet a szervezet sajtóosztályának továbbította. A Momemtum sajtóosztálya azonban sem az előzetesen megjelölt határidőre, sem cikkem élesítéséig nem küldte meg válaszát.

Magyar András, az MSZP helyi egységének alelnöke jelezte, fogadta küldeményemet, de egyben azt is hozzátette, erre a megkeresésre most nem ő, hanem Pintér Attila, az MSZP dunaújvárosi bázisának alapembere fog reflektálni. Pintér Attilától nem érkezett válaszküldemény sem az előzetesen megjelölt időpontig, sem cikkem publikálásáig.

Az LMP helyi képviselőinek álláspontjára is roppant kíváncsi lennék, ha lenne. Mármint nem véleményük, hanem képviseletük, helyben.

Következtetésképp:

• adaptálható tudáskészlettel és releváns modellekkel helyt lehet állni egy gyökeresen megváltozott, fenekestül felforgatott környezetben is.
• Az Extremisztán világában nem lehet közpes mértékűt reszkírozni. Vagy óriásit kockáztatunk, vagy semekkorát. 

DISZKLÉMER

A fenti cikkben foglaltak nem a Castellum.do hírportál egységes, szerkesztőségi álláspontját tükrözik a kérdéssel kapcsolatosan.

Facebook | E-mail | Titkosított e-mail |
Cikkek | Twitter | HOF levelezési cím | 
 

BECSÜLETKASSZA »