Napi Nókomment (70.): mesél a múlt - meg a jelen is, sajnos, sajnos

Első ránézésre csak egy újabb remekmű Hoczer Tibor parádés településtörténeti sorozatából, de aztán észrevesszük a kék óriásplakátot piciben, és új töltetet kap a montázs. Mesél a múlt - de sokat mond a jelen is; Magyar Hazánk, 2017., és nem, nem, dehogy látjuk még a rémálom végét.

A mellékelt montázst Holczer Tibor készítette és posztolta az általam rajongásig imádott Időkapu sorozatba, azonnal behúz, milyen jó megint lelkendezem, aztán (meglehet, a szerző szándékával pont ellentésetesen) arcul csap az aktuálpolitikai vonatkozás.

Lássuk csak.

A Magyar út régen és ma egy képen, jobbra a hajdani pentelei életkép, a fókuszban a szépen tartott utca a nyírt fákkal, meg a rátarti parasztpolgárok sora, rend a lelke mindennek; a múlt, amire okkal és joggal vagyunk, lehetünk büszkék.

Balra meg, nos, balra a templom alatt az a kék borzalom, a kormányzati hazugsággyár sorosozós izéje (vagy: izéja?), óriásplakát piciben, a jelenünk, a mindennapjaink a mindennapjainkat igazgató fortélyos félelemmel, feszüléssel, bajsággal. 

Akkor: béke.

Most: háború.

És dehogy látni még a végét, barátaim.

(A remek képért Holczer Tibornak jár a hatalmas hála és gigant pacsi! Sorozatunk nyitó posztját a felhívással ide pattintottuk! A teljes merítést itt érheted el, de vigyázz, továbbra is jobbnál jobb falatokat találsz a Viccesen Szomorú Város menüből! És persze ezúttal sem maradhat el a diszkrét nógatás: ha te is aktívan támogatnád, hogy folytatódjon a sorozat, küldj nekünk ide szép vagy csúnya, mulatságos, elgondolkodtató vagy elrettentő képet a város közterein tapasztalt jelenségekről! Várjuk, toljuk!)