Rejtélyes, az ember türelmét kétségtelenül jól megdolgozó, egész éjszakán át kitartó, szűnni nem akaró vijjogásra panaszkodtak Béke városrészi olvasóink közéleti helyzetjelentő felületünkön.

Mivel a Lajos király körút középső hétemeletes társasházában élek, így személyes érintettség okán még azelőtt a zaj forrása után eredtem, még mielőtt megjelentek volna az első olvasói jelzések a VéD-en a környékről. És rögtön van egy jó, meg ezzel együtt egy rossz hírem a szomszédságomban élőknek. 
 

• A jó hír: pillanatokon belül fény derül a rejtélyes zajforrásra. 
• A rossz pedig: cikkem még augusztusban is ugyanolyan aktuális lehet, mint most. 

Néhány napja késő este talán éppen ezt az anyagot karcoltam nektek, mikor szűnni nem akaró, hangos és erőteljes vijjogásra figyeltem fel. Még a szorgos klaviatúracsapkodást is félbehagytam azért, hogy lokalizáljam a zaj forrását. Először a Lajos király körút hétemeletes társasházainak szomszédságában lévő játszótérről, később pedig a közeli óvoda területéről hallottam az akkor még számomra is megmagyarázhatatlan forrásból eredő sípolásokat. 

Másnap késő éjszaka már a látogatottsági adatok kinyerésével, azok feldolgozásával és elemezésével szórakoztam annak érdekében, tudjam, milyen olvasói trendekhez érdemes igazítani hírújságunk alapvetően stabil lábakon álló, a folyamatosan változó böngészési attitűdök függvényében mégis rendre formálodó stratégiáját. A nyers számadatokkal való játszadozás önmagában azért elárulom, elég unalmas háttérmunka. Nem csoda hát, hogy az aktuális böngészői aktivitások feltérképezésekkor egy fokkal jobban érdekelt lettem felfedni a közelemben tanyázó rejtélyes hangoskodót.

Mindent összevetve nagyjából 3-4 percembe telt, mire konkrét, pláne releváns, megbízható forrásból származó infókhoz jutottam. Meg arra a következtetésre, hogy nem szerénytelenségem lesz az első firkász, aki arra keresi a választ: 

Mik ezek az idegesítő hangok? 

Merthogy Percnecker Dávid, a pecsma.hu újságírója 3 évvel ezelőtt élesítette a Mik ezek az idegesítő hangok? című szerzeményét. Amiből máris kibukik: nem csupán csak mi, dunaújvárosiak szenvedjük el a hangos, szűnni nem akaró sípolásokat esténként. 

Na de a kérdésre a konkrét válasz: éhes erdei fülesbagoly-fióka táplálékkérő jelzése. 

Pécsett csupán csak 6-8 bagolypár élhet, feltételezem, városunkban sem több. Annyi egészen bizonyos, egy a Lajos király körúti (és a Hengerész utcai) társasházak közelében vert sátrat. Pontosabban leltek otthonra. De nem fészkeltek. Vagyis nem úgy, ahogyan azt mi elsőre gondolnánk. Merthogy az erdei fülesbaglyoknak nem szokásuk fészkeket gründolni maguknak, jellemzően elhagyatott varjúfészkeket foglalnak be ugyanis. Papírforma szerint a hím határozza meg a területet, de a tojó választja ki az alkalmas fészket.

A szerelmes pár általában 4-6 utódot nevel fel. Ám a szülőknek koránt sincs könnyű dolguk a kicsikkel.

A fiókák ugyanis 3 hetesen, még röpképességük elérése előtt(!) elhagyják a családi bázist és ugrálva, szökdécselve a környékbeli fákra telepednek.

Mivel még önállóan képtelenek zsákmányt szerezni, evidensen a szüleik hathatós segítségére számítanak. És amikor elkezdenek megéhezni, akkor panaszos, síró hangon eleségkérő jelzéssel gyakorolnak nyomást a szülőkre. 

A fiókák élelemkérő jelzései olyan hangosak, hogy akár még 1 kilométerről is tisztán hallhatók. Nem véletlen. Szűnni nem akaró vijjogásuk ugyanis egy másik életbevágó funkciót is betölt: a helyzetmeghatározásukat. Ez azért különösen fontos, mert a kicsik ugye összevissza szétszóródnak 3 hetesen, és a felmenőknek tudniuk kell, kalandorainknak hova vigyék az eledelt. 

Az erdei fülesbaglyok étlapján egyébként jellemzően rágcsálók szerepelnek. Kedvenc kajájuk például a mezei pockok. Rájuk nyílt területeken csapnak le az éjszakai állatok. 

A fiókáról és a felnőtt példányról a képek a Wikipédiáról valók

Jobb, ha megbarátkozunk azzal a ténnyel: az erdei fülesbaglyok fiókái egész este kitartóan vijjoghatnak. A jó hír, ami egyben a már említett rossz is: egyszer majd ők is felnőnek, s nem kell majd az ízes falatokért hisztizniük és helyzetüket tűpontosan meghatározniuk. Ez az egyszer azonban nagyjából augusztus végére datálható - így konzekvensen vijjogásuk is ekkor érhet véget. Addig viszont kedves szomszédaim, egy kalappal! 

Ja, és majd' elfelejtettem: védett madarakról van szó, természetvédelmi értékük 50 ezer forintra rúg. Meg egyébként is, no para: bárcsak az éhes erdei fülesbagoly-fiókák táplálékkérő vijjogása lenne a legnagyobb gondunk. Bárcsak! 

Követlek a Facebookon | Küldök e-mailt | Olvasok még!
 

Szia, tudsz segíteni?

Szeretnénk minél többször minél karcosabb cikkeket írni, ám pénz nélkül nem megy. Ahhoz, hogy a város egyetlen pártfüggetlen, merészen kritikus hírportálja tovább borzolja a hatalmasságok kedélyeit, a közreműködésed immáron nélkülözhetetlen! Minden hónapban legalább 200-300 ezer forintot kellene előteremtenünk a közösség erejére támaszkodva a Castellum garantált működése érdekében. Segítesz?

+ Számlatulajdonos: Tóth Dávid
+ Bankszámlaszám (K&H): 10402568-86755482-82721003
+ IBAN számlaszám: HU58 1040 2568 8675 5482 8272 1003
+ Közlemény: Castellum.do

+ Támogatás mértéke: csak annyit utalj, amennyit megengedhetsz magadnak 
+ Támogatás ütemezése: optimális esetben havi jelleggel, folytonosan 

Nem kell aggódnod, műhelyünket pénzzel segítő olvasóink kilétét ugyanis eszünk ágában sincs felfedni! A transzparencia jegyében csupán csak annyit közlünk rendre errefelé, hogy egy adott hónapban hányan és mennyi támogatással biztosították működésünket.