Miénkitta tér: az ellenállás csírája és első sarja
Oké, oké, nem kellett sokat bíbelődni a számolással, oké, oké, talán egy picivel korábbi lódulás meg egy raklappal több bátorság a távol maradók részéről még belefér – de több tucatnyi lelkes tiltakozó mégis kiállt szombaton szeretett városunkban egy élhetőbb városért, élhetőbb országért. Első nekifutás – webgaléria + egy önkényesen választott beszéd, betűhíven.
Először, de szinte száz százalék, hogy nem utoljára tiltakoztak a fővárosi megmozdulás-sorozathoz csatlakozó dunaújvárosiak a Városháza téren még szombaton. A bevezetőben emlegetett tényezők is bejátszottak a hasábjainkon előre is hírvert történetbe, de a hangulatra így sem lehetett panasz – aki pedig esetleg azzal jön, hogy milyen kevesen voltak a tiltakozók, annak szívesen idézném a réginél is még régebbi Magyar Nemzet mínuszos hírét 1988 márciusából, amikor arról számoltak be, hogy (ha jól emlékszem) az államrend megdöntésének vádjával négy fiatalt vettek őrizetbe a Kádár-rezsim végóráiban. Az egyiket O. Viktornak hívták, és érdekes várostörténeti adalék – egyúttal a Boda-Öcaline sejtés ékes igazolása –, hogy az első négybe is tudtunk delegálni egy dunaújvárosi polgártársat A. Miklós személyében. Ennyit a régi dicsőségtől; az alkalmi képtár alatt az utolsó képen szereplő szemtelenül fiatal Körösztös Gergő egyszerre markánsan szókimondó és sodró lendületű, nagyon őszinte és hiperkritikus beszédét publikáljuk. De előbb meséljenek a képek!
Még a szemük sem áll jól!
Háttérhatalmi törekvések!
A haldokló Európa előretolt bástyái!
Így olvasd Soros kottáját!
Nem merik felemelni a fejüket!
Felháborító színválasztás!
Dajdajoznak, ricsajoznak!
Motoros hordát is bevetnek, ha kell!
Gyíkemberbe oltott sorosbérencek, na!
Szép napot, sziasztok!
Mindenekelőtt azt szeretném kifejezni, mennyire jó, hogy itt vagyunk, és itt alatt most Dunaújvárost értem, mi alatt pedig azokat, akik látják, tudják, bőrükön érzik, mennyire nem jó ez így. Ilyenkor az jön, milyen kár, hogy ilyen körülmények között. Szerintem nem az. Nekünk, most ilyen körülmények között kell találkoznunk: némi pátosszal, némi kétségbeeséssel, némi szkepszissel, de eltökélve a változás mellett. Rövidre zárva; köszönjük, szervezők, köszönjük, Ábel.
Végzős gimnazista vagyok. Úgy állok itt, hogy tudom, néhány hónapon belül elhagyom a várost. És több száz fiatal fogja velem együtt elhagyni. Tanulni, dolgozni, élni fogunk más városokban és más országokban, de azt hiszem, nagyon kevesen fognak visszajönni, ha nem történik érdemi változás. De miért is jönnénk vissza? Egy ajándék Lokálért? Bújócskázni egyet a vaksötét utcán? Beülni a megpuccsolt színházba, vagy a fűtetlen moziba? Bizonytalan munkát vállalni a Vasműben, vagy ha történik valami baj, órákat várni, mire a kórház képes ellátást nyújtani?
Az igazság az, hogy Dunaújváros nem élhető város.
Az igazság az, hogy Dunaújváros pillanatnyilag egy dologban jeleskedik: hiba nélkül képezi le azt a rendszert, ami ma hangosan foglal állást az európai értékek, a tudás, a progresszió ellen, amit behálóz a korrupció, aminek retorikája a gyűlöletre épít, ami butít, pusztít, és nyomorba dönt. A Viadana kórus magára hagyása, dr. Borsós Beáta és Dobák Lívia méltatlan elküldése annak a színháznak az éléről, amit ők tettek fel Magyarország kulturális térképére, az utcalámpa-mutyi, az értéktelen propaganda: a Dunaújváros Infó, a hírlap (a sor majdnem folytatható lett a Lokállal is), tökéletes analógiát mutat a Nemzeti Együttműködés Rendszerének ámokfutásával: #CEU, #civil, #olimpia, #plakátkampány.
A felsorolás folytatható, az analógia világos, én egy dolgot emelnék még ki, #a magyar irodalom ellehetetlenítése, lásd kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., vagy a művészeti folyóiratok támogatásának önkénye, ami miatt most olyan fontos lapok, mint a Műút, vagy az Ex-Symposion, végveszélybe kerültek. A felsorolás folytatható, az analógia világos.
Az a helyzet, hogy baj van.
Aki kimondja, hazaáruló, pofont érdemel. Aki magában tartja, de méltó, polgári életre vágyik, és ebbe, mondjuk, nem fér bele egy város közvilágításának eljátszása, vagy egy egyetem bezáratása, az Soros-bérenc, liberális kutya, ergo hazaáruló, pofont érdemel. Azért nem jó nekünk itt, mert kapzsik vagyunk. Nem tisztelünk Istent, hazát, családot. Megmérgezett bennünket a liberális média, azért nem tudunk nyugton maradni a seggünkön. Forradalmat ugyanis csak egy bizonyos szervezet tudott csinálni: a Fiatal Demokraták Szövetsége – ami mára ledobta a fiatal és a demokrata jelzőket, mert kényelmetlenné váltak számára.
Ezeket most éppen mi vesszük magunkra.
Ezért az agresszió, annak bizonygatása, közvetlen, vagy közvetett módon, hogy nem vagyunk fontosak. Fogjuk be a pofánkat, menjünk el, ha nem tetszik. Úgy azonban, hogy nem vagyunk fontosak, nem is megyünk el. Azért megyünk el, hogy visszajöjjünk. Fontossá tesszük magunkat, mindenekelőtt szorgalommal, értékteremtéssel, hatni fogunk, alkotni, gyarapítani, festéket dobálni és jól érezni magunkat, mert az ilyen aljas, nyomorító hatalmakat csak így lehet meggyengíteni.
Egy bizonyos szubkultúrában él egy kifejezés: meg van hasadva. Az ésszerűséget levetkőző, összefüggéstelenül beszélő és cselekvő polgárra használják. Dunaújváros meg van hasadva. Magyarország meg van hasadva. A hasadt embert pedig kinevetik, majd mikor megunják, lefektetik, a többiek pedig élvezik tovább egymás társaságát, az értelmes beszélgetést.
Mert így: működik.
Itt tartunk most – folytatása következik; és mi: írjuk. Mert a Castelum meg így működik. Amíg csak lehet.
---------------------------------------------------
Öcaline a facebookon | E-mail a szerzőnek | Kövesd a Castellumot a facebookon!
Eleged van a médiadiktatúrából, a cenzúrázott hírekből, a szabad vélemény helyett pártutasítást végrehajtó orgánumokból? Működtesd te is a város egyetlen pártfüggetlen, kritikus hírújságját minden hónapban – csatlakozz a Castellum.do Közösségi Finanszírozás Programjához!
> Számlatulajdonos: Tóth Dávid
> Bankszámlaszám (K&H): 10402568-86755482-82721003
> A közlemény rovatba rögzítsétek: Castellum.do
A transzparencia jegyében műhelyünk minden hónapban nyilvánosságra hozza a támogatók számát és a támogatás mértékét – a műhelyt pénzzel segítő olvasóink kilétét természetesen eszünk ágában sincs felfedni, de azt, hogy hányan és mennyi támogatással járultak hozzá működésünkhöz, mindenképpen publikáljuk!
