Miután kedden reggel tizenhatan korlátozták szabadságát és a VéD felületén elborzadt néhány kifogásolható megnyilvánuláson, a keddi bűncselekmény leginkább érintettje kizárólag a Castellum hasábjain lép színre a szélesebb nyilvánosság előtt jóhiszeműen, a tisztánlátás jegyében. A végén még jogászkodunk is egy sort. Újabb Castellum-exkluzív a botrányos történések nyomában. 

Hírportálunk közéleti helyzetjelentő felületén kedden délelőtt kibukott: valami rendkívüli dolog helyszíne lett az egyik Martinovics utcai társasház. Pattanásig feszült szituról és egy csapatnyi egyenruhás bevetéséről értesülhettünk.

Egy olvasónk helyszíni felvétele

A net népe persze azonnal tudni szerette volna, mi történt. Előbb mindenki az alaphelyzet tisztázását követelte szerkesztőségünktől, majd miután nagyjából körvonalaztam hivatalos forrásból errefelé, miről van szó, nyomban megfogalmazódott az igény a történések miértjeinek és hogyanjának felderítésére is. Nem véletlen. 

Mindenkit minden érdekel 

Az ember alapvetően egy kíváncsi jószág. Egészen egyszerűen érdekel minket, mi történik körülöttünk vagy hogyan élnek mások. A pszichológusok azt mondják, a kíváncsiság nem más, mint az embernek a környező világ megismerésében formát öltő, a tudásvágyból fakadó intellektuális-pszichológiai jellemvonása. 
Tudni akarjuk, mi történt és azt is, miért. Meg miért úgy, ahogy. A szikár tények éppen ezért bár kétségtelenül fontosak, de a legkevésbé sem elegendőek. A dolgokat összefüggéseiben szeretnénk látni. 

Ez ugyan szép, s jó, ám van egy kis gond.
 

Az erdőtől a fát vagy a fákat az erdőben? 

Az alapvető probléma érzékeltetéséül kérlek, vegyél a kezedbe egy labdát. Megvan? Most számold össze, hányféle szemszögből láthatod a kezedben tartott lasztit. Ha minden eshetőséget figyelembe veszünk, akkor a helyes válasz ha nem is a végtelen, de legalább a nagyon, nagyon-nagyon sok. A Castellum keddi vezetőhírét a nagyon-nagyon sok közül pusztán egyetlen egyre hegyeztem (és hegyezhettem ki) akkor, jelesül – érintettség és elérhetőség okán – a rendőrség magyarázatára. Ezzel persze aztán senki sem volt túlságosan megelégedve, egyeseknél pedig konkrétan olaj volt a tűzre. Így elérkezettnek látom az időt, beszéljünk egy picit a rendőrség (és annak kommunikációs szekciójának) működési mechanizmusairól.  

Mindent csak a maga idejében 

Prekoncepciók ide, prekoncepciók oda, a rendőrség sajtószolgálatának hírportálunk hasábjain manifesztálódott közleménye tekinthető jelenleg az egyetlen hivatalos forrásból származó álláspontnak a történések kapcsán. A szóban forgó közleménnyel azonban valóban van baj, ráadásul rögtön kettő is:  

1. A rendőrség reflexiója még a legelemibb újságírói kérdéseket sem válaszolja meg, nemhogy a kíváncsiságtól felajzott olvasókét. 

2. A rendőrség kommunikációs munkatársai bármennyire is megértik az újságírók és azok olvasóinak igényeit, nem hivatottak többet mondani. 

Egy olvasónk helyszíni felvétele A rendőrök munkájára a szisztematikus építkezés a jellemző. Kedden reggel egy súlyos bűncselekményről szereztek tudomást, a helyszínre riasztott zsaruknak 2 feladatot kellett teljesíteniük szabályszerűen: 

1. megszüntetni a jogsértést 

2. és előállítani azokat, akik elkövették azt. 

Az ügy menete skandináv tempóban 

A jogsértés hogyanjára és miértjeire természetesen a kékek is erőteljesen keresik a válaszokat. A körülmények és a premisszák feltérképezése nagy vonalakban az érintettek hathatós bevonásával, az esetleges tanúk kihallgatásával, a történések lemodellezésével történik. A nyomozói munka egy meglehetősen összetett, komplex dolog, ami jelentős erőforrások bevonását és speciális tudást igényel. Bármennyire is hihetetlen a CSI és az NCIS series típusú sorozatokon szocializálódott érdeklődőknek, egy ügy általában nem 45 perc alatt oldódik meg. (Egy fokkal talán megértőbbek lehetnek a Bron/Broen c. dán-svéd serials típusú krimisorozat nézői.)  

Szóvivők a lagom szellemében 

Hiába övezi a zsaruk ügyét fokozott sajtó – és közérdeklődés, míg azt le nem zárják, nem igazán beszélhetnek róla. A szótlanságnak meglátásom szerint egyébként szintén két oka van: 

1. Adott esetben a folyamatban lévő nyomozói munkára lehet kedvezőtlen kihatással, ha többet mondanak annál, ami megengedhető. Pont annyit, pont akkor és pont úgy beszélnek, amennyit, amikor, amit kell/lehet. (Jó, oké, igaz, nem minden esetben önszántukból.) 

2. A zsaruk szóvivői referáló módon, csak és kizárólag támadhatatlan, vagyis kőkeményen megalapozott sziklaszilárd tényekkel operálhatnak. (Ezzel magyarázható a rendőrségi kommünikékre jellemző bikkfanyelv és tömörség is.) 

A Castellumon a fentebb vázoltakhoz mérten ugyan, de sebtében megjelentek hivatalos, biztos forrásból a szikár tények, ami azért valljuk be töredelmesen, klasszisokkal több volt a semminél és jóval értékesebbek a vadtalálgatásoknál. 

A keddi attak a leginkább érintett szemszögéből 

Az áldozatot egy hűséges olvasóm közreműködésével még aznap este felkutattam, vele napokon keresztül, hosszú órákon át beszélgettem. Megállapodásunk értelmében ugyan nem idézhetek tőle szó szerint, de néhány lényegesnek vélt tényezőt megkarcolhatok elbeszéléséből a tisztánlátás jegyében. 

A kép (ami egyben címlapképünk is) illusztráció csupán

Azt már nyomban a legelején leszögezem: a kezünkbe vett labdához hasonlóan a kedd reggeli történetnek is számtalan aspektusa létezik. Itt és most csupán arra vállalkozom, egy másikat, a másodikat vázolom fel 6 pontba szedve alább a történet leginkább érintettjének elbeszélése nyomán – íme: 
 

• A 18 éves lány bár életvitelszerűen az ominózus lakásban él, de alapvetően nem minősül szerződtetett bérlőnek. A lakásban hárman élnek, a lány a másik két ember közeli hozzátartozója - derül ki az áldozat elbeszéléséből. 
   
• A fentiek fényében nincs túl nagy rálátása a főbérlő és az albérlők közötti kapcsolatra, ebből fakadóan a lakás tulajdonosának dolgaira sem. Így nem tudja, a főbérlőnek van-e esetleges hiteltartozása vagy sem – és ezzel kapcsolatosan határozottan kikötötte: nem is szeretne nyilatkozni. 
   
• Amit egészen biztosan tud: a szerződtetett albérlők fedhetetlenek, legalábbis mindent időben fizettek. Tudomása szerint kedvezőtlen pénzügyi tényezők nincsenek a főbérlő–albérlő viszonylatában - legalábbis a lány elbeszélése alapján. 
   
• Aznap reggel egyetlen egy ember megjelenése volt előre leegyeztetett és ezzel együtt várható: a főbérlőé. Ő az előzetes egyeztetések szerint villanyóraállást jött rögzíteni. A lánynak a szervezettnek tűnő megmozdulásról tudomása sem volt - derül ki az érintett beszámolójából. 
   
• Ahogy néhány jól értesült kommentelő megpendítette: a főbérlővel együtt kopogtatott az ajtón a lakás új tulajdonosai is. A főbérlő szándékáról, tehát arról, hogy ingatlanát eladni kívánja, tudtak ugyan az albérlők, de hogy az akvizíciót követően költözni is kell, már nem - derült fény a lány elbeszéléséből. 
   
• A lány, mint minden reggel, aznap is munkahelyére igyekezett – időre. Ebből kikövetkeztethetjük: a lány tényleg nem számolt semmilyen különleges attrakcióval, egy esetleges azonnali költözéssel pláne nem. 

Az albérlők kiszolgáltatottabbak, mint gondolnánk 

Mint minden felkavaró eset, úgy a kedd reggeli is roppant fontos dolgokat vet fel. Például láthatóvá válnak a lakásbérlés fekete foltjai, amivel egy interpretatív hírportálnak minimum érdemes foglalkoznia.  

Dr. Nagy Viktor, dunaújvárosi kötödesekkel bíró alapjogvédelmi és menekültügyi szakértő olvasónk, aki többek között a körmendi menekülttábor menedékkérőit védő jogászaként vált ismertté és elismertté, a konkrét esettől elvonatkoztatva elárulta érdeklődésemre: 

- A legnagyobb baj, hogy sokan eltekintenek adóelkerülési célzattal a bérleti jogviszonyt alapvetően konstruáló bérleti szerződés megkötésétől – és ez mind a főbérlői, mind az albérlői jogérvényesítés legnagyobb gátja - nyomatékosítja dr. Nagy Viktor jogász. 
 

A lényeg: legyen valamilyen (akármilyen) dokumentum arról, az albérlő(k) és főbérlő(k) között fennáll a bérleti jogviszony, és ezzel együtt legyenek bizonyítékul szolgáló lenyomatok, átvételi elismervények vagy átutalási megbízások a pénzügyi tranzakciókról is. Ezek hiányában egy bérleti jogviszony fennállását nagyon nehéz bizonyítani.

Dr. Nagy Viktor, a Helsinki Bizottság menekültügyi szakértője, jogász

Ám van, amikor egy jól dokumentált bérleti jogviszony is kevésnek bizonyulhat. A lány elbeszélése nyomán megtudtuk: a főbérlő ingatlaneladási szándékáról ugyan tudtak az albérlők, ám arról, hogy az akvizíciót követően költözni is kell, már nem. Jogászunkkal ugyan erről a konkrét szálról releváns tények ismerete nélkül nem tudunk és nem is szándékozunk beszélni, a gondolattal azonban kedvünkre eljátszhatunk: albérlő vagy, s a főbérlőd egyszer csak megjelenik, s azt mondja, van 20 perced összecsomagolni, a lakást ugyanis eladta, az új tulajdonos pedig már a küszöböt tapossa. Azon kívül, hogy hosszú, pláne kínzó perceken keresztül szóhoz sem tudsz jutni, még érdemben sem nagyon tudsz mit tenni. Leginkább azért, mert: 

- Amennyiben az új tulajdonos az ingatlannyilvántartás alapján tehermentes szerzéssel minden kétséget kizáróan jóhiszeműen vásárolta meg a lakást, a játszma tulajdonképpen véget ért – arról nem beszélve, az új tulajdonos akarata ellenére élni egy ingatlanban finoman fogalmazva sem túl jó élmény. Innentől a lakók (albérlők) sora tulajdonképpen az új tulajdonos szándékának függvénye – meséli dr. Nagy Viktor jogász, majd mondanivalóját így folytatja: 

- A mai magyar jogrendszer a tilos önhatalommal szembeni birtokvédelem több formáját is ismeri, az önhatalmú birtokvédelmen át a települési jegyző hatáskörébe tartozó jegyzői birtokvédelmen keresztül a bírósági úton való peresített birtokvédelemig. Ezen jogvédelmi eszközcsokor minden birtokosnak kijár, akit birtokától jogalap nélkül megfosztanak vagy birtoklásában jogalap nélkül háborgatnak – tudatta lapunkkal a megkérdezett jogász. 

Az idézett törvényponthoz kapcsolódóan jogász szakértőnk megjegyzi: 
- Nem mellékes azonban, a birtokvédelemre szoruló jogalany pontosan milyen jogcímen birtokolja az adott ingatlant. Bérleti szerződés nélkül de jure nyilván nem bérlőként. Szívességi lakáshasználóként? Netán – és ne adj' Isten – rosszhiszemű birtokosként, azaz olyanként, aki tudja vagy tudnia kellene a körülményekből, hogy birtoklásához nincs jogcíme? – árnyalja a képet a megkérdezett jogász. 

- Az egyes kategóriákhoz eltérő jogérvényesítési lehetőségek tartoznak.
A konkrét eset részleteit nem ismerve nem bocsátkoznék fejtegetésekbe, de általánosságban az alábbiakra hívnám fel a figyelmet:
1) A lakásra érvényesen csak írásban lehet szerződést kötni.
2) Az összes szerződésre igaz az, hogy a feleknek a lényeges kérdésekben meg kell állapodniuk egymással. Az, hogy mik a lényeges kérdések, az minden esetben egyedi, ezért nem lehet mindent felsorolni.
3) Magánfelek között a szerződések tartalmát kölcsönös alku alapján határozzák meg a felek, azt írják a szerződésbe, ami mindkettőjüknek megfelelő és elfogadható.
4) A szerződést lehet határozott és határozatlan időre kötni. Ennek nagy jelentősége van a szerződés megszüntetésével (más szabályok vonatkoznak rájuk), sőt adott esetben a végrehajtási eljárásokban is.
5) A bérleti szerződés tartalmának meghatározásánál a magánfeleknek nagy szabadságuk van, vagyis úgy tudják alakítani a szerződéses vállalásaikat, ahogy nekik a leginkább megfelel. Ha valamiben nem állapodtak meg, akkor abban a kérdésben belép a Lakástörvény és a Ptk. szabályozása, önkormányzati lakások esetén pedig a lakásrendeletek szabályai – zárja gondolatát dr. Nagy Viktor jogász. 

Esetleges kilakoltatás ellen tiltakozni csak ésszel 

Nem, még mindig nem tudjuk, mi történt egészen pontosan a Római városrészben kedden reggel. Bár szólnak néhányan arról, hiteltartozás révén valószínűleg ütemezett kilakoltatásról is szólhat a történet, konkrét tények ismerete híján ebbe a legkevésbé sem szeretnénk belebonyolódni. A keddi attaktól továbbra is messzemenően elvonatkoztatva mégsem árt tisztázni, egy estleges kilakoltatás ellen tiltakozni csak ésszel érdemes, mintsem erővel: 

- Szögezzük le: én a jogkövető magatartásban hiszek, a társadalmi ellenállást csak egyfajta ultima ratioként tartom elfogadhatónak az országos közügyek esetében. Egy helyszínen megszervezett tiltakozóakció annyiban merülhet ki ilyen esetben, hogy ugyanúgy jelen lehetnek a tüntetők a lakás környékén, ahogyan te meg én. Nem cserélhetnek zárat az ajtóban, nem akadályozhatják meg a munkájukat végző kilakoltató emberek munkáját. Ha mégis, azt hatósági eljárás megzavarásának vagy hatósági személy munkájában való  akadályozásának nevezzük. Az pedig szankciókat von maga után – mondja dr. Nagy Viktor jogász.  

A szabad mozgás megakadályozása bűncselekmény,
évekig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő 

Nem, továbbra sem tudjuk, mi történt egészen pontosan kedden reggel a Római városrészben. Így a folytatásban is kiemelten hangsúlyozni kívánjuk, itt és most kizárólag a konkrét esettől elvonatkoztatva értekezünk. Annyit tudunk a tények nyelvén, kiváltképp hivatalos forrásból: 16 főt állítottak elő szabad mozgás korlátozása okán. 

A személyi szabadság megfosztásáról annyit érdemes tudni, egyáltalán nem jó móka – jól tükrözi ezt az ide vonatkozó közbevetett paragrafus is:
 

***

„194. § (1) Aki mást személyi szabadságától megfoszt, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a személyi szabadság megsértését
a) tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,
b) aljas indokból vagy célból,
c) a sértett sanyargatásával,
d) védekezésre képtelen személy sérelmére,
e) fegyveresen,
f) felfegyverkezve,
g) jelentős érdeksérelmet okozva vagy
h) hivatalos eljárás színlelésével
követik el.
(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett bűncselekmény a (2) bekezdés b) vagy c) pontja szerint is minősül.[1]”

***

Dr. Nagy Viktor, lapunknak nyilatkozó jogász hozzáteszi, a fentieket minden esetben a konkrét eset konkrét tényállási elemei árnyalják. A kedd reggeli eset kapcsán jelenleg is zajló nyomozás kétféleképp zárulhat: 

1. a nyomozás megszüntetésével, 

2. vagy az ügyészség fele továbbított vádemelési javaslattal. 

Akárhogy is végződik majd az ügy és akármi is történt kedden reggel a Martinovics utcai társasházban, a történet alapvetően két fontos tanulsággal szolgált mindannyiunknak: 
 

1. Mind az albérlők, mind a főbérlők érdeke, hogy következetes, jól átgondolt kontraktust húzzanak tető alá. 

2. Minden fél törekedjen érdemi párbeszédre – a bérlők és a bérbeadók egyaránt folyamatosan tájékoztassák egymást a dolgok alakulásáról! 

---------------------------------------------------

Dávid a facebookon | E-mail a szerzőnek | Kövesd a Castellumot a facebookon!

Eleged van a médiadiktatúrából, a cenzúrázott hírekből, a szabad vélemény helyett pártutasítást végrehajtó orgánumokból? Működtesd te is a város egyetlen pártfüggetlen, kritikus hírújságját minden hónapban – csatlakozz a Castellum.do Közösségi Finanszírozás Programjához! 

> Számlatulajdonos: Tóth Dávid 
> Bankszámlaszám (K&H): 10402568-86755482-82721003
> A közlemény rovatba rögzítsétek: Castellum.do 

A transzparencia jegyében műhelyünk minden hónapban nyilvánosságra hozza a támogatók számát és a támogatás mértékét – a műhelyt pénzzel segítő olvasóink kilétét természetesen eszünk ágában sincs felfedni, de azt, hogy hányan és mennyi támogatással járultak hozzá működésünkhöz, mindenképpen publikáljuk!