A Nagy Visszanéző-gyűjtemény: Közgyűlés: nagy a baj (2012)

Öcaline • 2017. április 5. 17:12 • Visszanéző 0 0

Aki esetleg az elmúlt éveit egy hermetikusan elzárt búvárharangban töltötte webes hozzáférés nélkül, az tegnap igen-igen elcsodálkozhatott, milyen szintre lépett a Lex CEU elfogadásával Orbán Viktor és köre: a Nemzetietlen Együttműködés-képtelenség Rendszertelensége azonban mély meggyőződésem szerint nem tegnap szökkent szárba – ezért nyitottam ki házi archívumom titkos fiókját. Itt egy dolgozat 2012 szeptemberéből – előkép, első nekifutás. (Ezeket az írásokat már sehol sem találjátok – de most itt vannak újra!)

(Mielőtt belevágok, egy icipici magyarázattal tartozom arról, miért is kellett előszedni a kapcsolódó word doksit, illetve miért is nem elég kitennem egy linket a Dunaújváros Online korabeli cikkére. Hát azért, drága böngészők és aranyos mindenki, mert ez a cikk már nincs, megsemmisült, a múltat végképp eltörölték gondos kommunista kezek. A DO begyűrődött a nagy önkormányzati médiabirodalomba, az archívum mint olyan, mindenestül elérhetetlenné vált – ez is mindennél pontosabb igazolása amúgy annak, miféle elszánt rémülettel viseltetik a jelenlegi komancs bagázs a független véleménnyel, a szabad gondolattal, és egyáltalán, a tőle akár csak szemernyit is különböző állásponttal szemben. A 2000-2014 közötti időszak "eltüntetése" nem más, mint a webes várostörténet felszámolása, egy sokszorosan díjazott, szakmai szempontból ma már elképzelhetetlenül magas presztízsű, az olvasók-böngészők által is elismert, megkockáztatom, példás történet szarba tiprása. Az már legyen személyes megjegyzés, magándüh, hogy ha valamit, hát ezt soha, de soha nem fogom megbocsátani Cserna Gábornak és bandájának. De most már tényleg jöjjön a lényeg – itt a Nagy Visszanéző-gyűjtemény első darabja!) 

2012.09.20.

Közgyűlés: nagy a baj

Szerintem: vagy speciálisan korai makuladegeneráció okozza, vagy az üldözéses téveszmék hatalmasodtak el a polgármesteren, de immár másodszor vádolta tudatos hazugsággal műhelyünket, ráadásul egy titkos összeesküvést is sugallva mellé a közgyűlésen. Nem hagyom.

Én is bajban vagyok, nem akartam belemászni, mi és hogyan is esett a Kortárs Művészeti Intézetben szombaton – a tegnapi közgyűlésen történtek viszont alapjaiban módosítottak az elhatározáson.

Beszámoló helyett

Hadd kezdjem azzal, hogy: sajnálom. Simán lehetett volna egy közgyűlési összegzés, volt példa korrekt ütésváltásra (a bal sarokban leginkább Szabó Zsolt képviselővel), formális határozatokra és fajsúlyos döntésekre egyaránt – egyet, a létesítménybérleti pályázatok zsebbevágó kérdését az örvendetes eredményekkel Spigott szakíró már összegezte is. http://dunaujvaros.com/hirek/2012/09/varoshaza_sporttamogatasrol_is_dontottek Normál mederben haladt minden, Cserna Gábor polgármester rend és mód szerint, a szokott tempóban vezette az ülést, tizenegyre végzünk, mormoltam egyáltalán nem titkolt örömmel, ha lesz időm, még ma összegzek, ha nem, hát holnap. (De ma se, holnap se: a részletek a hivatalos honlapon, sajnálom, tényleg.)
És akkor beütött a krach, egy ártatlannak tűnő pengeváltás végén a polgármester előbb a Dunaújvárosi Hírlapnak támadt, aztán (pláne!) a DO-t és személy szerint engem vádolt azzal, hogy tudatosan ferdítek, majd egy félmondattal azt sugallta, hogy bárkit (pontosabban valakit, nevet is mondott, nem értettem, ezt is sajnálom, utólag rákérdeztem a közgyűlési terem előtt, nem ismételte meg, epedve várom a szó szerinti jegyzőkönyvet, hátha abban szerepel a név) szóval valakit majd jól felhívok a Népszabadságnál, hogy elmeséljem neki, mi történt.
Hát nem. Legyinthetnék is, hogy a tisztánlátás adományát már nem bírja a városvezető, meg hogy az üldöztetéses téveszméknek is van/lehet határa, esetleg üssük el egy élccel ezt az egészet, mondjuk tegyük fel, hogy mindenben igaza van, hazudok/-unk, ferdítek/-ünk, itt minden csillog és villog, és épül és szépül, és működik és jó. Ez lenne az igaz? (Na ugye.)

Előképek

Viszont ezzel a pár mondattal mintegy előképként a nyilvánosság, jelesül a televíziós közvetítés meg a közgyűlési terem miatt joggal vélelmezhetően a széles nyilvánosság elé került egy korábbi, szombaton történt eset, nem én hoztam föl, de ha már így alakult, hát így alakult, mit tegyünk. Eskü, hogy nem akartam belőle ügyet kreálni, egy magas rangú állami tisztségviselő, nota bene államtitkári minőség is lehet fáradt szombat estére, lehet nem teljesen józan is, beszélhet ebből fakadóan nagy garral és szélesen gesztikulálva, emelt hangon bármit, amit a legteljesebb mértékben és csípőből visszautasítok ott a helyszínen, ez még akkor sem teljesen a nyilvánosság terepe. Mondjuk úgy, határeset, félúton a nyilvánosság terepe és a magánbeszélgetés között.  Ahol még azt is mondhatja dr. Dorkota Lajos megyei kormánymegbízott, hogy – mások mellett – engem kéne börtönbe zárni, nem a tyúktolvajokat, mert én a tudatos hazugságaimmal, a városról sugallt rossz és félrevezető képpel több kárt okozok, mint a tyúktolvajok. E veretes mondatokra lehet bólogatni, mint tette azt ugyanott, ugyanakkor a város első embere, nem muszáj felfognia se neki, se a kormánymegbízottnak, milyen veszélyes terepre tévedtek ezzel a mondattal, hogy ez nem a demokraták szava és tónusa, hanem a hatalmi tébolyé, és tekintsünk el színekről, formáktól, megnyilvánulási módoktól, ez tűrhetetlen. (Utoljára 1988 őszén, az első független szegedi orgánum megjelenésekor fenyegettek rendőrséggel és börtönnel, igaz, akkor már túl voltam egy röplap- és szamizdat-csempészésen Lengyelországból – 1984-ben –, meg egy sikeretlen beszervezési kísérleten a szegedi laktanyában 1987-ben, ehhez képest az már meg se kottyant. Igaz, ehhez képest viszont megmosolyogtató, hogy olyanok is oktatnak demokráciából, akik akkor jól párnázott pártirodák mélyén ücsörögtek, és hadd hangsúlyozzam, hogy most kivételesen nem dr. Dorkota Lajosra és/vagy Cserrna Gáborra gondolok.)
Vissza a tűrhetetlenre: én is csak azét tűrtem, mert – bocsánat, jóhiszeműen – azt hittem, hogy ez csak egy szombat esti borgőzös harsogás, nem jó, nem üdvös, de elnézhető, előfordult már velem is hasonló, nem jó, nem üdvös, de elnézhető.
Viszont mindezek után immár a közgyűlés nyilvánossága előtt lényegében elismételni a szombat esti láz szavait, na, az már túlment a jelen. És mielőtt még kiderül, hogy szombat este az ominózus összezördülés – ami amúgy nem az egyedüli volt a sorban aznap este tudtommal, de erről nem tudok, ergo nem is mondok semmi biztosat – után nem madzsongozni indultam a barátaimmal és a feleségemmel, nem is húztam be sok-sok szép játékot, nem is utáltak ezért a játszótársak, de nagyon, hanem bizony felhívtam azonnal valakit/bárkit a Népszabónál, hát most, nagyon gyorsan szólok: nem, nem, nem. A hazugság vádja: rágalom; a rágalom: hazugság.
És szintén nem szép elhallgatni a nyilvánosság előtt fontos, perdöntő tételeket, sértődötten nem nyilatkozni olyan tényezőkről, amelyek nemcsak érdeklik az olvasókat, böngészőket – köztük a Fidesz volt és/vagy leendő potenciális szavazóit is! –, de sanszos, hogy hatással vannak, lehetnek a mindennapjaikra, életükre, sorsukra is. Mondok egyet: azt, hogy dr. Dorkota Lajos a napokban találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel, és többek között a város foglalkoztatási helyzetéről tárgyalt az elmúlt hetek történéseinek tükrében, ne a közgyűlés egy mellékmondatából tudjuk már meg, könyörgöm.
Viszont több energiát nem akarok áldozni erre az ámokfutásra – ezért inkább kikeresem, ha tetszik, betűhív újraközlésre – azt a levelet, amelyet az első hasonló alkalom nyomán írtam ugyanitt Cserna Gábor polgármesternek. A teljes korpusz itt olvasható, a részlet meg ez:

"Tisztelt polgármester úr, kedves Gábor!

Tévedni tetszettél, amikor azt állítottad, hogy a Dunaújváros Online műhelye rosszindulatúan, ellenségesen, a város érdekeivel szemben szolgáltat tartalmat. Természetesen nem vagyunk, sosem voltunk és soha nem is leszünk tévedhetetlenek, de kínos gonddal ügyeltünk és ügyelünk arra, hogy az úgynevezett érzékeny információinkat (vagyis bármely olyan adatot, tényt, aminek nyilvánosságra kerülése érdeksérelemmel járhat) csakis ellenőrzött formában közöljünk. Az, hogy ellenőrzött információink esetenként érdeksérelemmel járnak, természetes dolog, a demokratikus sajtó fontos attribútuma. És egyúttal a demokrácia fontos pillére az a kontroll-szerep is, amely bizonyos jogosítványokat ad e szakma művelői kezébe. Nem véletlen, hogy az angolszász tradícióban a watchdog, vagyis az őrkutya kifejezéssel illetik a munkájukat következetesen végző oknyomozó újságírókat. Nem véletlen, hogy e szerepnek legalább az esélye benne foglaltatik a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényben, amelynek egy passzusát most idemásolom, mert fontos, megkerülhetetlenül fontos, hogy tudd és tudja mindenki, milyen alapvetések irányítják a mi munkánkat. Íme, a 19. paragrafus első bekezdése: 
"Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy (a továbbiakban együtt: szerv) a feladatkörébe tartozó ügyekben – így különösen az állami és önkormányzati költségvetésre és annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon kezelésére, a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerződésekre, a piaci szereplők, a magánszervezetek és -személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosítására vonatkozóan – köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását."
Nem véletlen továbbá, hogy a szabad sajtó – amelynek ünnepén jó évtizeddel ezelőtt még te magad is gyakori vendég voltál a Pintes Pince szabad asztalánál, emlékszel? – magyarországi alapdokumentuma, a márciusi ifjak 12 pontja közül az első (nem a második, nem az utolsó, az első!!!) így hangzik:

'Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.'

És sajnos azt sem tartom véletlennek, hogy ezen alapértéket az utóbbi időben rendre megkérdőjelezed olyan esetekben, amikor az téged vagy a pártodat, az általad és általatok képviselt hatalmat és/vagy annak gyakorlását veszi a sajtó górcső alá. És ez még mindig nem volna baj. Tévedni tetszettél, hát istenem, ilyenek vagyunk, emberek, esendők. A baj ott kezdődik, hogy a tévedést arroganciával, hatalmi gőggel és sértettséggel tetézted – őszinte és mély sajnálatomra nem először. Arra, hogy egy vitában nagy nyilvánosság előtt cinikusnak nevezz egy nálad idősebb hölgyet, köztiszteletben álló pedagógust, elismert értelmiségit, József Attila-díjas írót, akitől semmi sem áll távolabb a cinizmusnál, szerintem nincs mentség, ez, már megbocsáss, a macskajancsi-attitűd. Az, hogy előbb – joggal – kéred városvezetőként a képviselőket és a közgyűlési teremben ülőket csendre és a minimális fegyelmi normák betartására, ám ezt követően te magad vidáman trécselsz, miközben egy képviselő hozzád beszél, a nettó kettős mérce alkalmazása. Az, hogy te egy minden szempontból elhibázott és később visszavont döntés korabeli kritikáját a személyed elleni támadásnak veszed, miközben egy félmondattal kvázi lehülyézed egy képviselőtársad, megengedhetetlen. És végül az, hogy az óvatos figyelmeztetést és a (te is tudod, most mire gondolok) jó szándékú intelmet sandaságnak, minősített esetben politikai célú támadásnak veszed, nos, az: paranoia.
Hadd legyek annyira bizalmas most, hogy felidézem: először Almási Zsolt polgármesterrel volt komoly vitám a nyilvánosság előtt (táncosaink, Bálint Péter és Kovács Zoltán kategóriagyőzelme után a "Ki mit tud?"-on). Néhai dr. Kovács Pál polgármesterről sajnálatos és elhatalmasodó betegsége idején A Hírlap hasábjain szintén az én tollamból jelent meg – még fideszbérenc koromban persze – az a publicisztika, amelynek első mondata a tiszta beszéd jegyében így hangzott: "Dr. Kovács Pálnak mennie kell." Korrekt, de roppant távolságtartó viszonyban voltam utódjával, dr. Kálmán Andrással, akinek közvetlen hatalmi környezetében azonban folyamatosan voltak olyan személyiségek, akik nem egy pohár vízben, hanem egy H2O molekulában meg tudtak volna fojtani. És? Itt vagyok. És: ha valami váratlan és visszavonhatatlan nem következik be, itt leszek még egy ideig, igen, igen, még utánad is, tisztelt polgármester úr, kedves Gábor. (Pulzus 67, vérnyomás 110/68.)
Őszinte leszek: nem érdekelt, hogy egy-egy városvezető mennyire kedvel, esetleg viseltetik velem szemben izzó gyűlölettel. Most sem érdekel, nem szempont, egészen egyszerűen eltörpül az olvasói/böngészői visszajelzések tükrében. De városlakóként, felelős értelmiségiként és radikális lokálpatriótaként kikérem magamnak a feltételezést, miszerint bármikor is a város érdekeivel szemben írtam vagy tettem volna; bármit is. Én sem gondolok, én sem merészelek hasonlót feltételezni rólad."

2011. június 9-én publikáltam e sorokat, az álláspontom szemernyit sem változott. Viszont a fent vázoltak nyomán állítom: szerintem a helyzet sem javult szemernyit sem, sőt. Ezzel együtt természetesen tisztelettel várom az érintett, érintettek esetleges válaszát. Illúzióim nincsenek, de hiszek a csodákban. Ezért vagyok még mindig itt.

(Folytatjuk)

(Archív képünk Havel Gábor fotója)

 

---------------------------------------------------

 Öcaline a facebookon | E-mail a szerzőnek | Kövesd a Castellumot a facebookon!

Eleged van a médiadiktatúrából, a cenzúrázott hírekből, a szabad vélemény helyett pártutasítást végrehajtó orgánumokból? Működtesd te is a város egyetlen pártfüggetlen, kritikus hírújságját minden hónapban – csatlakozz a Castellum.do Közösségi Finanszírozás Programjához! 

> Számlatulajdonos: Tóth Dávid 
> Bankszámlaszám (K&H): 10402568-86755482-82721003
> A közlemény rovatba rögzítsétek: Castellum.do 

A transzparencia jegyében műhelyünk minden hónapban nyilvánosságra hozza a támogatók számát és a támogatás mértékét – a műhelyt pénzzel segítő olvasóink kilétét természetesen eszünk ágában sincs felfedni, de azt, hogy hányan és mennyi támogatással járultak hozzá működésünkhöz, mindenképpen publikáljuk!

Kommentek