Március 15. az emlékműnél: "Tavasz készül, szabadság...!"

Öcaline • 2017. március 15. 17:42 • Közélet 0 0

Szép ünnepi programmal emlékeztek városunkban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseire – a városi rendezvényre szerdán délelőtt várták az ünneplőket a '48-as emlékműnél, majd Rosti Pál sírjánál, az ihletett pillanatokat még Cserna Gábor polgármester aktuálpolitikai szólamokkal terhes ünnepi beszéde sem tudta porig rombolni. Csak majdnem.

Ahogy évre év március idusán, ma is ünnepi megemlékezésre várták a dunaújvárosiakat az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján: a városi ünnepség helyszíne ezúttal is a forradalmi emlékmű volt, ahol délelőtt 10 órakor a Himnusz közös eléneklésével kezdődött az eseménysorozat.
Nemzeti imádságunk után a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes felnőtt és ifjúsági csoportjának ünnepi műsora következett.

A korabeli versekkel és dalokkal, napló- és memoárrészletekkel színesített, remekül szerkesztett és szép-súlyos pillanatok nyomán megérdemelt köztapsokkal jutalmazott összeállításban a Szőke Genovéva és Suplicz Mihály vezette csapat tagjai mellett narrátorként ifj. Pálfalvi János és Gasparik Gábor; gitáron Balla Bence, énekesként Pere Nikolett működött közre. (A Suplicz Mihály rendezte emlékműsor pillanatait az összeállításunk végén látható, az összeállításból vett idézetekkel súlyosbított webgaléria eleveníti föl.)   
Az ünnepi műsort követően Cserna Gábor, Dunaújváros polgármestere mondott ünnepi beszédet, március 15-ét előbb a magyar lélek újjászületésének pillanataként, majd a szabadság és a nemzet születése páros csillagaként tételezve. Volt egy pillanat, amikor azt éreztem, a polgármester nyíltan szembemegy saját kormánya felfogásával – ott még csak szolidan figyelmeztetett, hogy "munkából élni becsület és tisztesség dolga", igazán ott durrant el a beépített hantamérőm, amikor a város első embere kifejtette, hogy "minden magyar felelős minden magyarért".

De aztán következett az "Európa nem szabad" gondolatsor a jól kitervelt akcióval (háttérhatalom, ugyebár), migránsozással és örökös harckészültséggel súlyosbítva, amikor megnyugodtam, okker csokker, Cserna nem tért le a Nemzetietlen Együttműködés-képtelenség Rendszerének széles ösvényéről.

Ex-történelemtanári minőségében ugyanazt a szakmailag szégyenteljes, emberileg szánni való hazugsággyári lózunggyűjteményt hallhattuk innentől, amit eddig is megszokhatott bárki, aki a Mi Hazánkban az elmúlt évek során egy kicsit is nyomon követte a Pártközpont ukázait. Új elem volt ugyanakkor az ünnepi emlékbeszédben – vagy legalábbis eddig nem szerepelt ennyire hangsúlyosan a polgármesteri eszköztárban –, hogy a város első embere is követte a Mindig Igazat Mondó Főnök beszédmódját abban az értelemben,

miszerint attól lesz valami hangsúlyos (vagyis igaz), ha kétszer mondja, ismétlem, kétszer mondja.

Itt hívnám föl a figyelmet arra a jelenségre is, hogy polgármesterünk a beszéd ideje alatt kiszakadt a tér-idő kontinuumból. Hiszen amennyiben igaz lett volna az az állítása, hogy Európában nem szabad azt mondani, amit éppen mondott, akkor e szavak kimondásának pillanatában Cserna Gábor nem lehetett Európában (ami szeretett városunkra nézve is siralmas konklúzió, ugyebár). A másik eshetőség egy intenzionális logikai példázattal írható le; ha egy korzikaitól hallod, hogy "minden korzikai hazudik", akkor a formális szabályok szerint nem tudhatod eldönteni, igaz-e vagy hamis az állítás. De azt még én sem merem feltételezni, hogy a város első emberének szavai nem állták ki a valóság királyvizének próbáját, így marad az első opció, Cserna Gábor a szövegmondás eredendően szépnek és felemelőnek tételezett pillanataira Európán kívül találta magát. 

A "Hajrá, Dunaújváros!" fordulatnál leplezetlenül kacagtam.

A hivatalos városi ünnepség végén a város vezetői, a pártok és a társadalmi szervezetek, valamint a városi intézmények vezetői helyezték el az emlékezés koszorúit, a Szózat közös eléneklése után maroknyi ünneplő tartott Rosti Pál sírjához. Itt aztán kicsiny, de annál bensőségesebb megemlékezéssel tisztelegtek a résztvevők a nemzetőrből lett jeles tudós, ősfényképész, akadémikus csodás pályája és valóban történelmi teljesítménye előtt. Szép volt, megint, köszönet érte! 

"Rámteszik az apró szemű láncot/ Kedves babám, ne tarts hozzám számot..."

"Reménytelen időben, záporozó esőben"

"Tavasz készül, szabadság...!"

"Rabok tovább nem leszünk"

"Már szívemben él a szabadság mámora"

"... örököse apáink vitéz bátorságának..."

"Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója"

"Lelkünk mélyén kél a visszhang"

Bensőséges tisztelgés Rosti Pál sírjánál Bensőséges tisztelgés Rosti Pál sírjánál

"... hogy megváltozzon minden!"

---------------------------------------------------

 Öcaline a facebookon | E-mail a szerzőnek | Kövesd a Castellumot a facebookon!

Eleged van a médiadiktatúrából, a cenzúrázott hírekből, a szabad vélemény helyett pártutasítást végrehajtó orgánumokból? Működtesd te is a város egyetlen pártfüggetlen, kritikus hírújságját minden hónapban – csatlakozz a Castellum.do Közösségi Finanszírozás Programjához! 

> Számlatulajdonos: Tóth Dávid 
> Bankszámlaszám (K&H): 10402568-86755482-82721003
> A közlemény rovatba rögzítsétek: Castellum.do 

A transzparencia jegyében műhelyünk minden hónapban nyilvánosságra hozza a támogatók számát és a támogatás mértékét – a műhelyt pénzzel segítő olvasóink kilétét természetesen eszünk ágában sincs felfedni, de azt, hogy hányan és mennyi támogatással járultak hozzá működésünkhöz, mindenképpen publikáljuk!

 

Kommentek