Meglehetősen bizonytalan az úgynevezett stagnáló szocialista iparvárosok, köztük Dunaújváros jövője – állítja Ferencz Zoltán, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének szociológusa. Ha nem tudjuk itthon tartani a fiatal, magasan iskolázott, jól képzett munkaerőt, városunk mehet a levesbe. Ám még az sem kizárt, a költözni vágyó fővárosiak mentenek meg minket. Útkeresés. 

Hogyan, merre és milyen motivációk vezérelte mozgolódunk mi magyarok országhatárainkon belül? Ezt a kérdést vizsgálta, vagyis a magyar népességmozgásra fókuszált a VS.hu Versus néven futó vita- és véleményrovata. A témában elsőként Ferencz Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének szociológusa fejtette ki szakmai álláspontját. Értekezésében rávilágított a fővárosi, valamint az '50-es évektől épülő új, szocialista iparvárosok, így szeretett városunk jelenkori helyzetére is.

Mint majd kiderül, lehetne ugyan ennél rosszabb is a szitu, ennek ellenére egy percig sem tétlenkedhetünk: Dunaújváros most bár stagnál, de a jövőben vagy teljesen leszakad vagy sikeresen felzárkózik a fejlett (új) városok közé. Óriási tehát a tét, s a labda a mindenkori városvezetés térfelén pattog. A mindent eldöntő kérdés:

tud-e, és ha igen, hogyan képes vonzóvá válni a fiatal értelmiségiek körében Dunaújváros? 

A többség költözne - ha tudna,
rögvest  

A vágy és megvalósíthatóság között azonban olyan jelentős szakadék húzódik, mint a KDNP és a józan ész közt: főként a 18-39 év közöttiek körében nincs elég erőforrás a költözésre, így hát a döntő többségük marad ott, ahol éppen (túl)élni próbálkozik – derül ki Ferencz Zoltán írásából. A magyar népességmozgást gátoló tényezők között az alacsony jövedelmet és a munkanélküliséget szokás emlegetni. 

Forrás: VS.hu / Versus / 2016.10.18. - 05:24

Bár nincsenek pontos számadatok, mégis könnyen megállapíthatjuk: a népességvándorlás legfőbb motívuma a külföldre történő emigrálás. Súlyos következményekkel járó komoly probléma ez – mégis tekintsünk el ettől itt és most. Helyette nézzük, milyen hazai trendek alakíthatják a magyar nagyvárosok lehetőségeit; többek között szeretett városunk jövőképét. 

Vissza a fővárosba vagy
el onnan minél távolabb 

A szuburbanizáció vadhajtása mérséklődni látszik, s a városi lét ismételten megerősödő érték lett. Ennek fényében többen, főként a fiatal értelmiségiek elkezdtek visszaköltözni az agglomerációból a fővárosba – mondja Ferencz Zoltán szociológus és erősíti meg Schuschmann Júlia, az MTA Regionális Kutatások Intézetének munkatársa szintén a VS hasábjain. De nem volt ez mindig így és most sem olyan egyértelmű tendencia a nagyvárosi létforma melletti elköteleződés. 

Kétségtelen, a fővárosiak körében kezdetben a szuburbanizáció folyamata dominált: aki tehette, kiköltözött a fővárost körülölelő falvakba és kisvárosokba. Ennek eredményeként mára lényegében megteltek a fővárossal szomszédos települések – a budai oldalon már nyugodtan kitehető a "Megtelt!" tábla Ferencz Zoltán szociológus szerint. Éppen ezért a tehetősebbek még távolabbi helyekre települnek, s onnan ingáznak a fővárosba. És ez az jelenség, ami számunkra is érdekes lehet. 

Dunaújvárost a főváros vonzása
mentheti meg? 

A főváros népességmozgása ma már nem egyirányú: miközben egyre többen térnek vissza a budapesti kerületekbe, vannak, akik egyre inkább távolodnak a fővárostól és ezzel együtt a zsúfolttá vált környező településektől is – újabb agglomerációs gyűrűt rajzolva Budapest körül. Ez óriási potenciált jelenthet nekünk, dunaújvárosiaknak is. Feltéve persze, ha elég korán észhez kapunk és felismerjük a szóban forgó változásokat, igényeket: Budapest expanzióba, vagyis terjeszkedésbe lendült agglomerációs övezetébe ugyanis szeretett városunk is simán beférkőzhet, méghozzá nem is akárhogy – mármint szigorúan csak szerintem.

Castellum-grafika (A kép kattintásra nagyobb lesz!)

Előnyt jelenthet városunk számára a főváros közelségén túl Budapest viszonylag jónak mondható elérése (autópályán és/vagy a tömegközlekedési opciók révén). Rengeteg az üresen álló lakás, az árak viszonylag alacsonyak – legalábbis fővárosi mércével mérve. Amennyiben a helyi városvezetés kiharcolja a MÁV-csoportnál, hogy járatait sűrítse Dunaújváros és Budapest viszonylatban kiváltképp a reggeli és a délutáni csúcsidőszakban, valamint azt is eléri, az utolsó szerelvénye ne 20 óra 55 perckor induljon a Déli pályaudvarról, máris jobban állhat a szénánk.
Érdemes lenne átgondolni továbbá a helyi városvezetésnek – szintén szerénytelenségem szerint - az önkormányzati ingatlanok bérbeadásának lehetőségét a fővárosba ingázó nagycsaládosok számára.

A szóban forgó családok főkeresői számára Dunaújváros ugyan csak alvóvárosként funkcionálna, ám gyermekeik számára ennél már jóval többet jelentene: itt tanulnának, itt szórakoznának és nem mellesleg: itt szórnák el a szüleik fővárosi jövedelmeiből származó zsebpénzüket. Tulajdonképpen mindenki jól járna: a bővülő kereslet nagyobb kínálatot eredményez – örülne ennek kis- és középvállalkozó egyaránt.  
Nagyjából ugyanazt művelnénk mi dunaújvárosiak a Budapesthez kötődőkkel, mint a soproniak vagy éppen a szombathelyiek az Ausztriában dolgozó magyarokkal, illetve a kifizetődőbb szolgáltatások miatt a határ menti magyar városokban euróval megtömött bukszájukat lelkesen nyitogató osztrákokkal. Nincs új a nap alatt - az alapelgondolás sem új keletű. 

Dunaújváros ma stagnál,
de holnap? 

Hogy miért is lenne jó nekünk, dunaújvárosiaknak remek válasszal szolgálni a fővároshoz kötődő polgártársaink jelenkori népességmozgolódási igényeire? A lapnak nyilatkozó szociológus szerint Budapesten kívül mindenhol a szuburbanizáció folyamata figyelhető meg a legfrissebb kutatásokból, de még ennél is van rosszabb: a Magyar Tudományos Akadémia szakembere ugyanis nem véletlenül emelte ki külön értekezésében az új, vagyis az 50-es évektől épülő szocialista iparvárosokat:

„A népesség mai elvándorlása, a népesség csökkenése a posztszocialista új városok egyik komoly, más városokhoz képest is súlyosabb problémája.” 

Hatványozottan igaz ez az úgynevezett stagnáló és a leszakadó új városok esetében. Dunaújváros a stagnáló szocialista iparvárosok közé tartozik a szakember elmondása alapján, ami legalább annyira jó hír, mint rossz.

Magyarország új városaira jellemző: 2010 után drasztikusan csökkent a népességük - sokan visszaköltöztek szülőfalvaikba, többen pedig a gazdaságilag jóval fejlettebb, így még ígéretesebb és több lehetőséggel kecsegtető nagyvárosokban kezdtek új életet. (Még többen pedig külföldön.) 

A tudásra érdemes építkeznünk 

A szociológus megjegyzi: az MTA által vizsgált szocialista iparvárosok bármennyire meglepő, a mai napig munkásvárosoknak nevezhetők.

Igaz, a górcső alá vett városok magasabban kvalifikált szellemi tábora évről évre gyarapodik, arányai még így sem érik el a magyar nagyvárosok értékeit. Nem meglepő hát, hogy Ferencz Zoltán egyszerre szól a szocialista iparvárosok 1989/90-es rendszerváltoztatást követő tönkremeneteléről, leszakadásáról és újjáéledéséről, újradefiniálásáról.

A szakember értekezése nyomán kitűnik: a stagnáló és a leszakadó új városok túlélésének záloga a fejlett új városokra is jellemző kedvező társadalmi szerkezet kialakítása: 
 

• feltétel az új városok populációjának minél magasabb iskolai képzettsége
  
   
• a szellemi munkát végzők többsége
  
   
• a fiatal munkaerő megléte
  
   
• egyszerre javallott a hazai és a külföldi tőke számára kedvező körülményeket biztosítani
  
   
• a különböző összeszerelő üzemek létesítése helyett a magas hozzáadott értékű munkát igénylő munkahelyekre érdemes koncentrálni – ezt picit átfordítva Fidesz-nyelvre: az orbáni "munkaalapú társadalom" helyett a tudásalapú társadalom megteremtése kell, hogy legyen a cél – igazodva a jelenkori piaci igényekhez  

Utóbbi két pont azt is takarja: a helyi felsőoktatási intézményből kikerülő, többlet-felkészültséggel bíró gépészmérnökök, mérnökinformatikusok, műszaki menedzserek helyben is olyan munkalehetőségekhez jussanak, ahol tudásukat, innovatív szellemüket szabadon bontogathatják, nem utoilsósorban megbecsült humánerőforrásként, megfelelő környezetben. Ehhez persze le kell számolnunk azzal a neoliberális felfogással, miszerint az olcsó munkaerő mágnesként vonzza a külföldi tőkét – nyomatékosítja előadásaiban rendre Pogátsa Zoltán, az újbaloldali erőbázisok ismert és elismert, a skandináv modellt agitáló alternatív közgazdász. De szintén a tudás (vagyis a többlet-felkészültség) fontosságát hangsúlyozza Róna Péter közgazdász is az LMP háttérbázisa, az Ökopolisz Alapítvány „Mi határozza meg a gazdasági teljesítményt?” kérdést körüljáró vitájának keretében. 

A cél: felzárkózni a fejlett
új városokhoz 

A szociológus a 89/90-es rendszerváltozás valódi veszteseinek tekinti Kazincbarcikát és Komlót. A stagnálók közé sorolja városunk mellett Ajkát, Oroszlányt, Tatabányát és Várpalotát. Pozitív példaként, vagyis fejlett új városként említi a közeli Százhalombattát, a szintén közeli Paksot és a távolabbi Tiszaújvárost. 

Castellum-grafika (A kép kattintásra nagyobb lesz!)

A leszakadó szocialista várostérségek
gazdaságát meghatározó állami vállalatok leépültek - megszűntek vagy jobb esetben kisebb cégekké alakulva vegetálnak. Mind a hazai, mind a külföldi tőke messze elkerüli ezeket a térséget; a még ott élő fiatal, piacképes népesség elköltözik a szerény kitörési/vállalkozási lehetőségek végett. 

A stagnáló városok
lakosságának iskolai végzettsége viszonylag kedvező, ám a továbblépés irányai és főként forrásai bizonytalanok. Súlyosbító tényező az erős függés is: főként a világgazdaságnak való rendkívüli kiszolgáltatottság a perdöntő - mondja a szakember. 

A fejlett új várostérségi csoport
iskolapéldaként jegyzett tagjai földrajzi és gazdasági adottságaik révén könnyen alkalmazkodtak/alkalmazkodnak a megváltozó körülményekhez. Ebben a helyi társadalmi sajátosságok is segítették őket: az iskolázott, jól képzett, egyben fiatal munkaerőből eddig sem volt és most sincs hiány. 

Összefoglalva: Dunaújváros és térsége a stagnáló várostérségek csoportjába tartozik a Magyar Tudományos Akadémia Szociológia Intézetének kutatásai nyomán. Hogy melyik kategóriába sorolják majd városunkat a szakemberek 10 év múlva, annak függvénye, milyen irányt választunk - már ma. Vagyis: miképpen definiáljuk újra magunkat és hogyan tudunk vonzóvá válni a fiatal, magasan iskolázott, jól képezett, piacképes munkaerő számára. Tetszik vagy sem: Dunaújváros ma egy súlyosan elöregedő város - és bár nem készültek felmérések, minden bizonnyal sokan elhagynák a térséget, ha tehetnék. Többen - amint lehetőségük adódik rá - valószínűleg hamarosan el is hagyják, ha nem lesz már miért maradni.  

(A cikk a VS.hu "Ha megtehetné, elköltözne jelenlegi lakóhelyéről?" című vitája nyomán készült. Az infografikák a Castellum.do munkái, míg a városképeket Németh Zsolt készítette.)  

>A szerző a facebookon > A Castellum a facebookon

> A Vészhelyzet a facebookon 

Bónusz: végül álljon itt városunk legfrissebb, napokban élesített hivatalos imázsfilmje.
A hangképes alkotást az önkormányzat tette közzé. A kockák megmutatják, mit is gondol a jelenlegi városvezetés a városról.