Újabb gumiabroncsgyár létesül az országban – igaz, sajnos nem Dunaújváros térségének gazdasági szerepe nő az ominózus beruházással. De legalább nemcsak városunk határán fekvő gyáróriásnak jelent nehézséget a megfelelő humánerőforrás-kontingens biztosítása. A helyi dél-koreai komplexum indiai versenytársa által felkért fejvadász cég stábja konkrétan vért izzad a munkavállalók behálózásáért. 

Hogy mennyire drasztikus a hazai munkaerőhiány, az hibátlanul kiolvasható az alábbi nyilatkozat minden egyes szavából:
„A klasszikus álláshirdetéseket rég elfelejtettük, most már inkább
lasszóval fogjuk vagy horgászbottal pecázgatjuk ki az embereket,
s pávatáncot járunk, hogy ide tudjuk csábítani őket” - mondta ezt egy
a Népszabadságnak kitálaló és az indiai befektető által megbízott fejvadász cég munkatársa, aki a legnagyobb felkészültségével is a lehetetlennel küzd ádáz harcot az ország egy távolabbi pontján, Borsodban: a munkaerő-toborzással. 

Utóbbival nem árt, ha kollégáival együtt igyekszik, merthogy januártól már a termelést is megkezdené az indiai tulajdonos a jelenleg is épülő gyöngyöshalászi komplexumában. A beruházás értéke egyébként 146 milliárd forintnak felel meg, s ezzel ezer új munkahelyet teremtenek, pontosabban: teremtenének hamarosan – derül ki a Népszabadság idézett tudósításából.

Határtalan toborzás 

A lapnak nyilatkozó fejvadász módszereit is elmesélte: közösségi oldalakon keresi a potenciális munkaerőt, végzettségük alapján. A keresőmotorba begépeli az adott pozíciót, majd az adatbázis kidob egy tucatnyi találatot. Ezt követően kivétel nélkül mindegyikőjüket felkeresi ajánlatával. Ha a most épülő üzem térségéből nem talál valamilyen pozícióra elegendő embert, más megyékben, más régiókban próbálkozik. 

Hűségpénz és fejpénz 

A fejvadász azt is elárulta a Népszabadságnak, hogy leginkább a mérnökök behálózása jelent óriási fejtörést számára: a speciális felkészültségű, magasan kvalifikált szakemberek jobb esetben az ország nyugati részében telepedtek le, rosszabb esetben pedig már régen külföldön élik mindennapjaikat. A szakemberek hiánya égbekiáltó, éppen ezért minden eszközt bevetnek annak érdekében, hogy aki még mozdítható és elérhető a munkaerő piacán, azt meg is szerezzék. Ilyen például a hűségpénz. Minden a cégnél eltöltött hónap után egy kerek éven át havi 10-20 ezer forintot kap a frissen munkába állt mérnök. Ez konzekvensen 120 – 240 ezer forintnyi pluszjuttatást jelent. Ha pedig valaki beajánlja ismerősét valamilyen pozícióba, és persze az illető be is tölti az adott állást, akkor úgynevezett ajánló fejpénzt kap a már alkalmazásban lévő dolgozó – szintén bónuszként. 

A béremelés lehet a megoldás  

Egyes szakértői vélemények szerint két alternatívával kísérletezhet még az indiai cég: 

• vagy béreket emelnek, 
• vagy külföldről hoznak tömegével olcsóbb munkaerőt. 

Ami még a pénznél is fontosabb 

Azt már csak szerénytelenségem teszi hozzá még véletlenül sem mellékes tényezőként: nem elég pusztán a munkaadóknak a kontraktus szignózásáig eljutni  a munkavállalókkal, de azt is el kell érni, őket produktív, értékes és hosszabb távon is lojális munkatársakként tudhassák. Ennek kulcsa pedig a megbecsülés. 

Tévhit és abszolút hibás felfogás, miszerint a megbecsülés csupán csak a hó végi gázsiban fejeződhet ki. Persze napjaink Magyarországán a pénz sem éppen utolsó szempont, de minimum ugyanilyen fontosságú egy munkatárs folytonos elismerése, a dolgozók konstruktív véleményeinek befogadása, a szabadon megfogalmazott kritikák mérlegelése, az együttműködést hangsúlyozó, partnerségen alapuló, valamint érdemi párbeszédre törekvő vállalati kultúra megléte - vagyis a minden tekintetben megfelelő környezet biztosítása, fenntartása.

A cél nem más, minthogy a munkavállaló egy stabil, biztos pontként tekintsen munkahelyére – ezzel együtt pedig éppúgy részese legyen a vállalat sikereiben, mint a társaság bármely igazgatósági tagja vagy részvényese. 

Alapvető paradigmaváltásra van tehát szükség a vállalatok menedzsmentjei részéről – mármint szigorúan csak szerintem.