ISD Dunaferr Zrt.: tényleg ennyire forró a helyzet!?

A Válasz.hu hasábjain immár egész sorozat foglalkozik az ISD Dunaferr Zrt. jelenével és fenyegetőnek tételezett (közel)jövőjével, a 444.hu ma reggeli híradása a cégcsoportot tulajdonló Vnyesekonombank siralmas anyagi állapotára fókuszál a világ vezető gazdasági hírügynökségének helyzetjelentése nyomán. Összeállításunkban bemutatjuk az említett tartalmakat, a végén kérdezünk is!

Mielőtt a téma – és a híradások – taglalásába fognék, hadd tisztázzak valamit: szerény álláspontom szerint szám szerint kettő olyan témakör létezik térségünkben, amelyekre kiemelt gonddal, minden pillanatban extra érzékenységgel kell ügyelni. Az egyik a Dunaferr helyzete, jelene, jövője, sorsa, stratégiája és működése (a másik a csápos kutak kérdésköre, de azt most hagyom). 

Ha pöfög, minden jó - és amíg pöfög, addig jó

Nagyon régen, még a privatizáció időszakában volt egy (illetve több) háttérbeszélgetésem egy fontos emberrel, nevet és pozíciót nem mondok, elég, ha most a Nagyon Tűzközeli Forrás (NTF) jelsorral említem. Elég sokat beszélgettünk, hogy mást ne mondjak, a privszerződést lezáró tájékoztatón az ő tanácsai nyomán merészeltem megkérdezni például, a részvények de jure miért a tulajdonba lépő konzorcium papíron legnévtelenebb/legtitokzatosabb szereplőjénél, a lichtensteini Kundaxnál landolnak. De most nem ez a fontos, hanem inkább az, hogy ő beszélgetéseink során 

foggal-körömmel ragaszkodott 

ahhoz az álláspontjához, hogy – bárki bármit állít, tesz, ígér városfejlesztés és stratégiaváltás témában – a térség szempontjából még évtizedekig lesz sorsdöntő a Dunaferr helyzete.

"Öcaline, nézz ki az ablakon, pöfög a kémény. Ha így pöfög tíz, tizenöt vagy húsz év múlva, minden jó. Ha nem így pöfög, semmi sem jó."

2004 elején jártunk, jó egy hónap múlva már tető alá is hozták a megállapodást, így utólag már elárulhatom, hogy a korabeli DO-cikk elején emlegetett megbízható forrás NTF volt – és további érdekes adalék, lehet, hogy a véletlen játéka, lehet, valami számomra is ismeretlen összefüggés, tényleg nem tudom, de az faktum, hogy hogy a 2004-ben született prognózis később a Dunferr imázsfilmjének címeként köszönt vissza: 

"Ha él a gyár, él a város" 

– itt láthatjátok is!

Márpedig ha a fenti tétel/cím igaz, akkor most elképzelhető, hogy tényleg nagy a baj – jóval nagyobb, mint amennyit az Orbán-rezsim propagandaminisztériuma és a helyi médiaszcéna khmm, hmm, hadd keressem a szót, na, mondjuk így, az Orbán-rezsim döntéseivel szemben megengedő képviselői sugallnak. 

Lássunk néhány fontos, nagydobra ugyan nem vert, de a cégcsoport – ergo a város – élete és működése szempontjából valóban elgondolkodtató tartalmat.

1. A Heti Válasz (Válasz.hu) május 26-án A vas és acél országa? címmel adott hírt a Dunaferr "katasztrofális anyagi helyzete" nyomán terhessé váló orosz-magyar kapcsolatokról. Az összeállítás szerint korábban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter magyarországi látogatásának tervezett témái között szerepelt egy kényes kérdés, az ISD Dunaferr nehéz gazdasági helyzetének konszolidálása, mivel a cég a ciprusi offshore tulajdonú, orosz érdekeltségű vállalat, a Steelhold Ltd. finanszírozója, az orosz Vnyesekonombank tulajdonában áll. A lap információi szerint Orbán Viktor kormányfő és Vlagyimir Putyin orosz elnök februári találkozóján ugyancsak téma volt a Dunaferr, ráadásul Szijjártó Péter is a "megoldandó feladatok" között említette a vállalat ügyét az orosz ipari miniszterrel folytatott tárgyalásain márciusban. Az összeállítás felemlíti a gyár és a város evidens kapcsolatát is, mondván, a Dunaferr nemcsak a magyarországi acélgyártás utolsó fellegvára – vagyis ha csődbe megy, hazánkban gyakorlatilag megszűnik a nehéziparnak ez az ágazata –, de becslések szerint hatezer (a beszállítócégeket figyelembe véve több mint tízezer) munkahely szűnne meg a városban (és térségében).

Minden ironikus felhang nélkül: hajrá kohász!

Betűhív idézet: "Így nemcsak a munka nélküli tömeg segélyezéséről kellene gondoskodni – nincs olyan nagyüzem a település vonzáskörzetében, amely ennyi embernek kenyeret tudna adni –, de 

a város működése is kárt szenvedne, 

hiszen iparűzési adó formájában a Dunaferr adja a hatvanéves ipari múltra visszatekintő település költségvetésének 20-25 százalékát."

A vas és acél országa? (katt) >>

2. Szintén a Heti Válasz (Válasz.hu) publikált egy újabb izgalmas összegzést tegnap, a Végveszély a Duna partján? című anyag egyik alaptézise szerint a Dunaferr nehéz anyagi helyzete magával ránthatja a cég beszállítóit is. Erre példával is szolgált a lap; az összegzés szerint mind a száz alkalmazottjától kénytelen megválni és a mangánérc bányászatát végleg abbahagyja az úrkúti Mangán Kft., a Dunaferr eddigi beszállítója. Az úrkúti mangánbánya az egykori Dunai Vasműnek annak születése pillanatától, azaz immár több mint hatvan éve szállít mangánércet az acélgyártáshoz – a bánya jövőre ünnepelte volna a 100. születésnapját, de az örömteli megemlékezés sajnos elmarad, írja a Válasz.hu.
Az összeállítás szerzője szerint az úrkúti bányabezárás lényegében indikátorként is értelmezhető – míg ugyanis a Magyarországon működő külföldi cégekkel kapcsolatban az az elvárás, hogy nyereséges legyen, ez után minél többet adózzon, ennek megfelelően több embert foglakoztasson, illetve munkát adjon magyar beszállítóknak és alvállalkozóknak, a Dunaferr ezen elvárásoknak egyre kevésbé tesz eleget. A mérlegadatok tanúsága szerint a cég 2014-es beszámolójában az eredmény rovatban 21 milliárd forintos hiány mutatkozik, a foglalkoztatotti állomány is jelentősen csökkent: "a 2013 őszén még hétezer embert foglalkoztató gyár mára több mint ezer munkavállalójától vált meg, jelenleg kevesebb mint hatezer embert foglalkoztat", írja a lap. A következtetések is elgondolkodtatók:
–  Az acélmű pénzügyileg katasztrofális helyzetének hatása elérte a beszállítókat is
– Az ezer munkavállaló leépítésével a Dunaferr mintegy 3,5 milliárd forintot spórolt, míg 2014-ben csak a pénzügyi műveletein 13 milliárdot bukott
Még egy tényező, amely közvetve ugyan már felbukkant Orbán Viktor közelmúltban történt vizitjének castellumos taglalásakor is – amikor azt fejtegettem, mennyire fontos, mit nem ígér a kampány finisében városunkba látogató miniszterelnök –, itt egy újabb , az általam említetteknél jóval fenyegetőbb példát említ a Heti Válasz szerzője: 
"Az, hogy a Dunaferr körül sűrűsödik a levegő, jól mutatja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök múlt hónap végén Dunaújvárosban tett látogatásakor sem kötött stratégiai megállapodást a Dunaferr-rel. Pedig a magyar kormány eddig a sokkal kevesebb embernek munkát adó, jóval kisebb cégekkel is ilyen szerződést kötött. Persze az ilyen megállapodásnak az egyik előfeltétele, hogy az adott vállalkozás ne legyen nyakig eladósodva. Az azonban még érdekesebb, hogy a kormányfő beszédében, amikor állami támogatással több milliárdos fejlesztéseket jelentett be, egy szóval sem említette a város meghatározó munkaadóját, a vasművet."

Lapra lap - végső soron az acélváros jövője a tét!

Az, hogy a nehézipari bázis a legnagyobb foglalkoztató az 50 ezer fős városban – és a körülbelül 100 ezres vonzáskörzetben is –, a fideszes kampányban egyszerűen nem volt tényező, igaz, a lap is felidézi, hogy a miniszterelnök közvetve üzent a Dunaferrnek a Dunaújvárossal kötött modern városok program szerződésének kapcsán: "Vannak olyan programpontok a szerződésben, amelyek az itteni gazdasági fejlesztés vagy a fejlődés felerősítéséhez szükségesek. Nagy ipari forradalom van a világban. Ha Dunaújváros ebben nem vesz részt, akkor azt is elveszíti, amije van."

Végveszély a Duna partján? (katt) >>

3. Sokkal közvetettebb, de mind közül a leginkább fenyegető hírekkel szolgált mai összeállításában a 444.hu portál – a hírújság Nagy bajban van Putyin kedvenc bankja, ami Paks 2-t is finanszírozza címmel közöl terjedelmes összegzést a világ egyik meghatározó gazdasági-üzleti hírügynöksége, a Bloomberg információira hivatkozva.  Ezek szerint a bank gigantikus – ráadásul a korábban becsültnél sokkal nagyobb –, mintegy

20 milliárd dolláros mentőcsomagra

szorul, pedig a hazai erős ember, vagyis Putyin 2015-ben már 6 milliárd dollárt pumpált át a bankhoz egy állami befektetési alapból. A kép minimum elkeserítő: a világ vezető gazdasági hírügynöksége úgy tudja, hogy a Vnyesekonombank gyakorlatilag már nem nyújt új hiteleket, ráadásul "legtöbb létező projektje finanszírozását is leállította". A Bloomberg értesülései szerint a Vnyesekonombank problémái egyfelől az orosz gazdaság általános problémáival magyarázhatók (a csökkenő olajár elvágta a bankot az olcsó költségvetési forrásoktól; a nyugati szankciók a nemzetközi pénzpiacoktól), másrészt viszont a pénzintézetnek súlyos veszteségeket kellett leírni rejtélyes ukrajnai befektetésein is:

"nem függetlenül Putyin politikai érdekeitől a 2000-es években nyolcmilliárd dollár értékben vásárolták be magukat kelet-ukrajnai vasipari cégekbe",

írja a 444.hu, így például a Donbassz megvásárlásába is, tehetjük hozzá azonnal. 
A helyzet tisztázásán persze ezúttal sem segít a maszatolás: szintén a híradásból tudjuk, hogy az említett acélpiaci akvizíciókat a Bloomberg tudomása szerint még feltárnia se sikerült a bank februárban kinevezett új vezetésének. "Az biztos, hogy több üzem is súlyos károkat szenvedett a háborúban, de a pontos veszteségeket még nem írta le a bank, nemhogy vevőt talált volna rájuk..."

Nagy bajban van Putyin kedvenc bankja (katt) >>

Egyesült izzó

Hogy a fentebb összegzett, mondjuk ki, elkeserítő tartalmak hogyan hatnak a dunaújvárosi cégcsoport jelenére és (közel)jövőjére, azt egyelőre még megjósolni sem merjük – de rettentően kíváncsiak vagyunk rá. Éppen ezért a Castellum.do az alábbi kérdésekkel fordult dr. Sevcsik Mónikához, az ISD Dunaferr Zrt. reorganizációs és management support és HR igazgatójához:

– Milyen pénzügyi kondíciók mentén üzemel jelenleg az ISD Dunaferr Zrt.?
– A sajtóban napvilágot látott híradásokból kirajzolódó válsághelyzet nyomán terveznek-e bérkorrekciót, illetve szerepel-e a tervekben a Kollektív Szerződés bármilyen változtatása? Ha igen, milyen változásokra készülhetnek a dunaferres munkavállalók?
– A sajtóban napvilágot látott híradásokból kirajzolódó válsághelyzet nyomán terveznek-e csoportos létszámleépítést, elbocsátásokat, további kiszervezéseket? Ha igen, hány főt és milyen ütemezésben?

Közös többszörös

Nagyon várjuk a válaszokat – amint befutnak, azonnal publikáljuk! Aztán majd elmerengünk azon, hogy miként reagál, reagálhat a városvezetés a vasgyári gondok esetleges kulminálására – bár illúzióink, őszintén szólva, nincsenek.

Hiszen mifelénk minden szép, minden jó, mindennel meg vannak és meg is lehetnek elégedve, ugyebár.

(Archív fotók: Dunaferr.hu; Németh Zsolt)

> Hírmix: katt ide a nap további híreiért!
> Ne maradj le semmiről, kövess minket a facebookon is! 
> Legyél te is a Castellum helyzetjelentője - vár a VéD!