WTF | Y: kiábrándultak a politikából a fiatalok

Dávid • 2016. április 5. 17:07 • Közélet 0 28

És alapvetően reményvesztettek is saját jövőjükkel kapcsolatosan. Óriási a baj; siralmas képet fest a magyar fiatalok jövőképéről a Millenial Dialogue nemzetközi kutatásának eredményei, pláne azok konzekvenciái. Jelentős a kontraszt fiatal és fiatal között még Kelet-Közép-Európában is.  A lesújtó következtetésekért nem feltétlenül a vizsgált nemzedék okolható: gond lehet a politikai elitalakulatokkal, a tájékozottsággal, és az oktatással is. 

Amennyiben a helyzet nem változik kedves böngészők és aranyos mindenki, elég borús jövőnek nézhetünk elébe. Komoly intőjel például: a Fideszből kiábránduló, a hagyományos politikai formációkat alapvetően ignoráló Y-generáció számára a Jobbik jelentheti a releváns alternatívát a palettából. De még mielőtt belecsapnánk a közepébe, nézzük, mi fán terem egyáltalán az ominózus kutatás, s a felmérés során górcső alá vett nemzedék – jelesül az Y-generáció. 

 

Az Y-generáció az új média önmegvalósító gyermekei 

A nemzedék tagjairól általánosságban elmondható: 

 

> 1980 és 2000 között születtek. 

 

> Otthonosan mozognak a digitális világban,
a weben. 

Digitális identitásuk és „valódi” identitásuk között például nincs akkora különbség, mint a tőlük idősebb korosztályok esetében. Alapvetően kiváló digitális írástudók az idősebb nemzedékek képviselőivel ellentétben, aminek nyomán jelentős ún. digitális szakadék – ebből fakadóan pedig konfliktus - mutatkozik meg az idősebb korosztályokkal szemben még annak ellenére is, hogy az új médiába való belépési küszöb meglehetősen alacsony, ára pedig rendkívül olcsónak számít.  

 

> A technológiai innovációk rendezik életüket. 

A fiatalok gondolkodásmódját, kapcsolati viszonyrendszerüket, preferált színtereiket, attitűdjeiket és elvárásaikat a technológia alakítja. (Marshall McLuhan, technológiai determinizmus.) 

> Önmegvalósítók, kreatívak, innovatívak.   

Nem végeznek olyan munkát még jó pénzért sem, amit nem kedvelnek, ellenben saját érdeklődésünknek és felkészültségüknek megfelelő területen túlzás nélkül forr bennük az alkotóvágy. Karrieristák, de nem a szó hétköznapi és általános értelmezésében – voltaképpen önmegvalósítanak. A Facebook-alapító, Mark Zuckerberg életútja kitűnő példa lehet erre. 

 

> Elérhetetlenek a hagyományos
politikai szerveződések számára. 

Az Y-generáció képviselő ignorálják a hagyományos politikai formációkat, ám ennek ellenére lelkes résztvevői a közéletnek. Utóbbi jobbára különböző civilszervezetek égisze alatt önkénteskedés formájában mutatkozik meg. A politika iránt azonban kevésbé bizonyulnak fogékonynak, amit azért sem érdemes figyelmen kívül hagyni, mert a nemzedéket alkotók (15-34 évesek) már a fogyasztói társadalom legfőbb alakítóinak, vagyis húzórétegének tekinthető. Tradicionális politikai szereplő lojalitást már nem igazán várhat tőlük – kiváltképp hazai viszonylatban. Ezzel máris megmagyarázható a Magyarországon is erőteljesen megmutatkozó politikai szegmentáció, melynek nyomán a tömegpártok szerepe csökken, s ezzel párhuzamosan a fiatal specifikus „minipártok” egyre inkább teret kapnak és nyernek a társadalmi nyilvánosság különböző színterein, így a médiában is. Bár a célcsoportként definiált Y-generáció bevonzásában még ők sem jeleskednek, inkább csak kísérleteznek jellemzően kicsi erőforrásokkal operálva.    

 

Millennial Dialogue: kiábrándultak a politikából a fiatalok 

A nemzedék politikai értékrendjét feltérképezni hivatott kutatás alapvetően egy égető kérdésre igyekezett érdembeli válasszal szolgálni, mégpedig arra:

miért ábrándult ki a politikából az Y-generáció? 

A kérdést 12 országban, köztük Magyarországon kutatta a brüsszeli Foundation for European Progressive Studies (FEPS) és az amerikai Global Progress. A magyar vonatkozású adatokat a Policy Solutions intézet elemezte – az analízis legfőbb tanulságai pedig a Népszabadság online disztribúciós felületén látott napvilágot elsőként. A vizsgálat során egyébként 1.000 fő töltött ki egy online kérdőívet, emellett 40 résztvevővel online interjút is készítettek a kutatók.     

 

Y-generáció: politika = korrupció + hazugság + csalás

A vizsgált nemzedék alapvetően ignorálja, azaz erőteljesen elutasítja a hagyományos politikai formációkat, szerveződési formákat – konzekvensen: alapjában megkérdőjelezik a tömegpártok legitimációját. Társadalmi szerepvállalásuk súlyát és minőségét azonban nem különösebben befolyásolja a politika iránti ellenszenvük: különböző civilszervezetekben hisznek, s valamennyiben részt is vesznek akár önkéntes alapon is.

A Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének egy felmérése 3 címszóban foglalta össze, miképpen gondolkodnak a fiatal értelmiségiek a politikáról: e szerint a magyar politika abszolút leírható a korrupcióval, a hazugsággal és a csalással.

A Millennial Dialogue eredményei is az MTA következtéseit támasztják alá: a magyar fiatalok politika iránti fogékonysága rendkívül alacsony. Míg Lengyelországban, Bulgáriában vagy Ausztriában a fiatalok közel 50 százalékát érdekli a politika, addig hazánkban ez az arány mindössze 28,6%. A megkérdezett fiatalok csupán 60 százaléka élne választójogával, 20 százalékuk pedig bizton állítja: messziről elkerülné a szavazófülkéket. 
 

 

Y-generáció: minden helyben dől el 

Az Y-generáció képviselői szerint nem számít szavazatuk és bizalmatlanok a politikusokkal szemben. Számukra aligha létezik a magyar politikai palettán hiteles karakter a jelek szerint. A fiatalok kiemelten fontos tényezőként említik a különböző szervezetek grémiumával kapcsolatos benyomásokat, de szintén kulcsfontosságú számukra egy-egy szervezet megítélése (reputációja) kapcsán az adott országos hálózat helyi jelöltjeinek/képviselőinek személye.  

Így tehát ha egy dunaújvárosi fiatal úgy gondolja mindennapi tapasztalatai révén, hogy a helyi MSZP bázisa inaktív, s a médiában sem igazán dübörög, akkor valami ehhez kísértetiesen hasonló kép alakul ki a pesti központról, az országos hálózat nívójáról is. A kormánypárt pedig Gál Roland esete és kritikán aluli közvilágítási attrakciója miatt áshatta el magát nagyon mélyen az Y-generáció dunaújvárosi képviselői körében.  

Az elemzés fényében az országos politikai alakulatok számára tehát minden eddiginél fontosabb, kiket bíznak meg helyben szerveztük képviseletére. 

Elméletben a PM reputációja valamelyest akár növekedhetett is az elmúlt időszakban Dunaújvárosban az Y-generáció tekintetében, merthogy az új baloldali zöldpárt helyi alapembere, Szabó Zsolt a párt legutóbbi tisztújításán feljebb léphetett a ranglétrán: a dunaújvárosi képviselő a párt vezető politikusává vált, feljebb tornázva ezzel befolyásának mértékét, presztízsét.       

 

Y-generáció: a bajokra a szélsőjobb jelentheti a megoldást 

A Foundation for European Progressive Studies reprezentatív kutatása nyomán a Jobbik vitathatatlanul vonzó alternatíva a fiatalok számára. A szélsőjobbos együttes 53 százalékos támogatottsággal abszolút befutó. A hol neokonzervatív, hol neoliberális szemléletű hatalmi többség mindössze 17 százalékot tudhat magáénak – még csak láthatáron sincs az áhított kétharmados részarány. Az LMP/Együtt/PM formációk együttesen 14 százalékpontos eredménnyel zárhatnák a közelmúltban lebonyolított képzeletbeli választásokat. Az MSZP-re pedig 100 emberből csupán 6 voksolt volna. (Az egyéb kategóriában – jelentsen ez bármit is – 10 százalékos támogatást mértek a kutatók.) 

Jól kitűnik: az ellenzéki pártok mezsgyéjén az 53 százalékkal csúcsdöntögető Jobbik legjelentősebb ellenfele jelenleg az LMP lehet 11 százalékos támogatottságával. Nyilvánvalóan minél képzettebb, iskolázottabb réteget vizsgálnánk a generáción belül, úgy karcsúsodna a Jobbik szavazóbázisa, ám véleményem szerint a rangsor ennek ellenére sem változna érdemben, maximum a pártok közötti különbségek mérséklődnének. 

 

Meg kell tanulni a fiatalok nyelvén beszélni  

A kutatók szerint óriási tévhit a politikusok azon tézise, miszerint a fiatalok alkotta húzóréteget (a 15-34 közötti korosztályt) fiatalos témákkal lehet csak megszólítani. Ha az Y-generációt szeretnénk elérni, akkor bizony olyan témákhoz javallott nyúlnunk, mint az oktatás, az egészségügy és a munkahelyteremtés. Így máris világossá válik, miért érdeke és célja valamennyi valamit is érő politikai szereplőnek permanensen napirenden tartani (akár pszeudo-módon) például a túlcentralizált, meglehetősen kifogásolható minőségű oktatási rendszer, vagy az éppen összeomló, tarthatatlanná váló egészségügyi rendszer körüli huzavonákat. 
És hogy a húzótémákat kik képesek a leghatékonyabban becsomagolni a fiatalok számára? A kutatás szerint sajnos egyértelműen a Jobbik (35%). A dobogó második fokára az LMP került (12%). A Fideszt csak minden 10. válaszoló tartja relevánsnak e tekintetben. 

A kutatók azt mondják: a radikális párt sikere abban rejlik, hogy az Y-generáció képviselői úgy gondolják, a pártban - idézem -  „tiszta, nem korrumpált” politikusok tolják az adzseszkót. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy a közeljövőben legalább egy raklapnyi karaktergyilkossági attrakció fogja megbonyolítani a szélsőjobbos formáció diadalmenetét. Helyben ettől nem kell tartani: a helyi szélsőjobbos bázis prominenseivel szerintem ugyanis nincs különösebb probléma, mindamellett hogy tehetségesek, még velünk/velem is szóba állnak. Ám szerény véleményem szerint sok vidéki városban meglehetősen buta emberek gondozzák a brandet, s hirdetik a szélsőjobbos taktusokat, ami előbb vagy utóbb még visszájára is elsülhet. 

 

Az iskolában sem gondolkodni tanulnak a fiatalok 

Azt már csak tényleg én teszem hozzá óvatosan, ám mégis kendőzetlenül: az, hogy a jelenlegi kormányzással elégedetlen fiatalok többsége egy alapvetően vállalhatatlan alakulatban látja az érdemi megoldást, sokat elárul többek között a magyar oktatás milyenségéről is valamilyen szinten. Az oktatási intézmények felelőssége nem lehet vita tárgya: a szocializáció legfőbb színtere az iskola. Sokat számít persze a családi háttér minősége is. Nem javít a helyzeten az sem, hogy sajnos meglehetősen tájékozatlannak bizonyulnak a fiatalok, akiknek döntőtöbbségük még arra sem hajlandó, hogy legalább naponta egyszer átfussa az index/444/hvg/vs hírfolyamát vagy címlapját. Ám a neves híroldalak lejnolása sem ér sokat, amíg a magyar közoktatásból hiányzik a gondolkodás szükségessége, na meg a kreativitásé. Ráadásul nagy a baj a szövegértéssel és az analizáló – szintetizáló képességgel is. 

 

Y-generáció: Magyarország a pesszimizmus, a kilátástalanság melegágya 

Az európai fiatalok többsége elégedett az életével, nem úgy, mint a magyarok: ezt a témakört 4 országban vizsgálták a kutatók, s mindközül Magyarországon érzik magukat a legkevésbé boldognak a 15–34 év közöttiek. Háromszor jobban érzik magukat a fiatalok Lengyelországban, de még Bulgáriában is! Az osztrák fiatalokról pedig ne is beszéljünk: ők ötször elégedettebbek magyar társaiknál. Az életkor emelkedésével egyébként szignifikánsan csökken az élettel való elégedettség is hazánkban - körülbelül a 24. életév betöltése után már égbekiáltó a reménytelenség, a kilátástalanság. 

 

Összegezve: elég borúsnak tűnik a magyar fiatalok jövőképe országhatárainkon belül, döntéshozóinknak érdemes lenne például megvizsgálniuk a nálunk jóval jobban dübörgő társadalmak sikerének kulcstényezőit. A skandináv (északi) modell - benne a finn oktatási, valamint a svéd jóléti modell -  szerintem kifejezetten jó alapként szolgálhat e tekintetben.  

 

Diszklémer
A szerző (Tóth Dávid) a Castellum.do hírújság társalapító-újságírója 24 éves,
1991. szeptember 15-én született, így maga is a fentebb vizsgált nemzedék tagja. (Valamennyi kép pedig illusztráció csupán.) 

> Hírmix: katt ide a nap további híreiért!
> Ne maradj le semmiről, kövess minket a facebookon is! 
> Legyél te is a Castellum helyzetjelentője - vár a VéD!

Kommentek