Dunaújvárosiak Egymásért: sikeres adománygyűjtés

Szolidaritás fája a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) előtt, műsoros nyitány és játék az esőhelyszínnek berendezett Art Caféban, és ami fő: első nekifutásra 110 ezer forint adomány a nehéz sorsú diákok megsegítésére. Jó hosszú poszt lesz, felhívó jelleggel koronázva! 

Rendben volt minden, leszámítva az esőt, illetve az is, mert ázott talajba került a Szolidaritás fája – a hasábjainkon is zengetett szászlóbontás után egyszerre volt vicces és emelkedett, könnyed és nagyon-nagyon bensőséges a Dunaújvárosiak Egymásért face-csoport első tényleges/nyilvános akciója a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) előtt, illetve az Art Caféban szombaton délelőtt.

A gyűjtőakció felhívásában foglalt ígéret szerint gurult le minden: jó volt a Neked írom a dalt együtt a közönséggel és a Széchenyi István Gimnázium Vegyeskarával, hibátlan választás Az ember egy léha, egy könnyelmű senki (Farkas Erika és Tótin Katalin tolmácsolásában – itt egy korábbi verzió, lessétek, figyelmezzetek a szövegre is!),  és nagyon szép-emelkedett pillanatot hozott a Jószolgálati  Otthon műsora. 

Arról, hogy mi és miért történt, mindennél pontosabban mesél az ötletgazda-főszervező Csathó Ábel szövege – betűhív közlés, tessék:

A beszédem három részből fog állni, egy elsőből, egy másodikból, és egy harmadikból. Az első és második között lesz majd egy kis zökkenés, de majd szólni fogok, a végén pedig majd megpróbálom egybefésülni a szálakat, mert bár én imádom az elvarratlanságot, lehet, hogy nem mindenki van így ezzel. Én meg majd legföljebb elolvasom még egyszer a Sátántangót.

Tisztelt egybegyűltek, Tisztelt Hölgyeim, Tisztelt Uraim!
21 éves vagyok, és tizedannyit sem raktam le az asztalra, mint Önök közül oly sokan, de most engedjék meg mégis, hogy suttyó legyek, és kollektíven letegezzem Önöket, titeket, úgy, ahogy azt nem illene, de úgy, ahogy azt olyan emberek közt szokás, akiknek már van valamiféle közük egymáshoz. Akinek esetleg van ez ellen kifogása, az csináljon egy hátraszaltót! Remek, akkor hát ti is egyetértetek velem abban, hogy közünk van egymáshoz.
Igen, kedves egybegyűltek, közünk van egymáshoz, nem is kevés.
Közünk van egymáshoz, mert ideszülettünk, erre a Bolygóra.
Közünk van egymáshoz, mert emberként láttuk meg a napvilágot, ráadásul történelmi távlatból nézve nagyjából egyszerre, legfeljebb 60-70 év különbséggel.
Közünk van egymáshoz, mert európaiak vagyunk, mert magyarok vagyunk.
És közünk van egymáshoz, mert dunaújvárosiak vagyunk.
Dunaújvárosiak vagyunk, ami azt jelenti, hogy ugyanazt a port szívjuk be az utcán, ugyanabban az erdőben kocogunk, ha formába akarjuk hozni magunkat, vagy ugyanarra a Duna-partra sétálunk le, ha éppen ki akarnánk szakadni kicsit a beton öleléséből.
Az utcán sétálva, a szembejövő arcok epigrammákat, novellákat, olykor egész regényeket villantanak fel bennünk, megfogalmazatlan, de végtelen sűrűségű történeteket.
Tegye fel a kezét, aki itt a teremben szétnézve nem találkozott legalább 10 ismerős arccal. Ugye senki.

No, eddig a beszéd első része, eddigi célom, hogy senki ne mozduljon meg, ha olyan van, nagyjából teljesült, most viszont a második részben kifejezetten kérem az aktivitásotokat, ugyanis egy kis játékra invitállak titeket.
Egy jóbarátom tanácsolta, hogy ha készülök majd ide egy beszéddel, kezdjem úgy, hogy "van egy álmom", majd hozzátette, kettőspont dé.
Mókából mondta, de aztán arra gondoltam, miért ne? Miért ne lehetne nagy emberek beszédeit faszán összeollózva elmondani ezt a beszédet? Tök zsír lenne. Az azonban gyorsan kiderült, hogy ehhez vagy extra szorgalomra, vagy kivételes műveltségre volna szükség, ezek pedig nekem nincsenek, de azért annyira futotta, hogy közös barátunk, a Google segítségével kikeresgéljek néhány idézetet, annyi lenne a feladatotok, hogy aki tudja, hogy kitől származik, az jelentkezzen, a leggyorsabb, helyes megfejtő pedig egy kis ajándékban részesül. Kilenc lesz, tehát jut bőven:

1.) "Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: "Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve." (Dr. Martin Luther King)

2.) "Ha tökéletes akarsz lenni, add el vagyonodat, oszd ki a szegényeknek, és kincseket szerzel a mennyben." (Jézus)

3.) "Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad." (Weöres Sándor/)

4.) "Nekünk kell a változássá lennünk, amit a világban látni akarunk." (Mahatma Ghandi)

5.) "A szálak ott húzódnak közöttünk. Közötted és köztem. Közte és közted. Nem látjuk, de vannak. Hol szorosabban, hol lazábban, de nem kérdés. Össze vagyunk kötve." (Oravecz Nóra)

6.) "Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek." (Részlet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából - John Peters Humphrey kanadai jogász és emberjogi aktivista)

7.) "Jó cselekedet az, ami boldog mosolyt varázsol más arcára." (Mohamed próféta)

8.) "Ha nincs békénk, az azért van, mert elfelejtettük, hogy egymáshoz tartozunk." (Teréz anya)

9.) "Ha végre nem aszerint határozzuk meg egymást, ami hiányzik belőlünk, hanem aszerint, ami megvan bennünk, mind sokkal szabadabbak leszünk." (Emma Watson)

A játéknak a következő célja volt – és ezzel el is érkeztünk a harmadik, befejező szakaszhoz –, hogy megmutassam, különböző időkben, különböző helyeken bizony nagyon-nagyon sokan emeltek már szót, azért, ami felé most itt a magunk módján mi is megpróbálunk tenni egy lépést: az egyenlőség, a testvériség, a szolidaritás felé. Hogy mi nem fogunk tudni tömegeket megmozgatni? A nevünk nem kerül be a történelem könyvekbe? Egye fene. Tegyünk itt magunk között, amennyit tudunk. Dunaújváros nem nagy város, a népességi mutatókat figyelve, mostanában nem is lesz az. De ha már nem nagy, legalább átlátható. És ha már így alakult, hogy olyan helyen élünk, hogy városon belül bármely segítségre szoruló társunkhoz 10 percen belül odaérünk biciklivel, tegyük is meg. Tegyük jobbá ezt a kis várost. Magunkért. A másikért. Egymásért.

Köszönöm a figyelmet!

A műsor és a köszöntő után a kortárs előtti parkban helyére került a kis juharcsemete, ami idővel a Szolidaritás fájává növekedhet, a kihelyezett gyűjtőedénybe adomány gyűlt, akadt, aki tanszerekkel toppant be – az eredményeket Ábel friss posztja összegzi, íme!
   
Örömmel értesítek mindenkit, hogy a mai gyűjtésünk eredménye 110 ezer 300 Ft, amiből a következőket tudtuk megrendelni:
-1200 db füzet
-40 postairón
-40 piros-kék ceruza
-40 grafit
-40 piros ceruza
-40 kék ceruza
-40 zöld ceruza
-40 hegyező
-40 radír
További adományokat szerdáig tudunk fogadni személyesen (Csathó Ábel), vagy az Ökologistic Környezetvédelmi Alapítvány számláján, a 10918001-00000063-65250016-os, UniCredites számlaszámon (ez esetben a megjegyzés rovatba, kéretik beírni, hogy "Dunaújvárosiak Egymásért").

Ilyen egyszerű ez, drága böngészők és aranyos mindenki – folyt. köv., de majd szólunk! Addig is: kapcsolódjatok be sokan - és segítsetek!