Parasztvakítás? Ez még ahhoz is túl gyenge!

Többször és több fórumon fölmerült a közelmúltban a dunaújvárosi közvilágítás-rekonstrukció témája – a Castellum.do hasábjain ezúttal névtelenséget kérő vendégszerzőnk, SaS fejti ki álláspontját a szó szerint életbevágó kérdésben. Az eredmény, gyorsan eláruljuk a legfontosabb végkövetkeztetést, nem lehangoló, egyenesen katasztrofális. 

"... de nézd meg. Szinte alig látni. A szembejövő autók világítása teljesen elnyomja az új lámpák fényét, mintha országúton mennék, ahol esély nincs meglátni a gyalogosokat. Ezért megyek harmincca… te jó ég. (FÉK) Nem is láttam azt a zebrán álló srácot..." 
Csak egy példa a városban mostanában elhangzó párbeszédek/helyzetek közül. Kétségtelen, hogy a világításcsere program után teljesen más képet adnak utcáink. A helyzet az, hogy Dunaújváros lassan átér a sötét oldalra. Amikor a közvilágítás korszerűsítésének híre ment, sokan örülhettek. Fejlődik az otthonunk, korszerű világítást kapunk, és még spórolni is fogunk a költségvetésnek. Csupa jó hír, gyorsan hozzátesszük, hogy a kivitelező-választás körülményeit ebben a cikkben nem vizsgáljuk. Ott is akad pedig egy-két érdekesség (a Castellum.do itt írt részletesen a világításmutyiról, azt a böngészők féktelen fantáziájára bízom, kaptunk-e választ a közpénzfelhasználással kapcsolatos kérdéseinkre - Ny. Zs. Öcaline). De ezen lépjünk túl, és a politikai vonatkozású mellékszálaktól mentesen vizsgáljuk meg a kérdést – mert ez fontosabb.

Az új lámpák fénye teljesen más az eddigiekénél, és ezt mindenki tapasztalja, egyre többen pedig szóvá is teszik. Röviden: a fény jószerével még a lombkoronákon sem jut át. Nincs terjedése. Nem látom éjszaka, hova is parkoltam le, és még sorolhatnánk a panaszokat. A cikk elején felvázolt helyzetben a sofőr éppen azt fejtegette, hogy esélye nem volt meglátni a fekete pólóban és nadrágban álló fiatalt a járda szélén – pedig éppen az új fényviszonyok kedvéért a megengedettnél jóval lassabban közlekedett.

Valahová ide parkoltam. Ha jól emlékszem. Jó lenne látni...
Nem kívánok nagy szavakat használni, de a helyzet néhol kifejezetten aggasztó, helyenként katasztrofális. A város sötétedés után balesetveszélyesebb, mint Gotham City az ikonikus Batman-filmekben. Autóval közlekedve a lámpák sok helyen nem adnak elég fényt ahhoz sem, hogy a zebra mellett állók láthatóvá váljanak. Az új lámpák sötét foltokat hagynak, és a fény terjedése is olyan kicsi ezeknél az izzóknál, hogy országúti közlekedés érzésünk lehet. A szembejövő autók fénye elvakítja az embert, ami egy városban egyáltalán nem megszokott, és a gyalogosokra nézve oltári veszélyes. Tovább vizsgálva az autósok helyzetét: valahogy nincs rendben a közvilágítás és  közlekedési lámpák fényereje közötti arány sem. Éjszaka a zöld lámpa mellett néha semmi mást nem látni. Vegyük például a kereszteződést a Skálánál, ahol a lámpák működése esetén teljesen vakon halad át az ember, a Bisztrónál lévő kereszteződésig, ahol biztos erős fékezésre van szükség ahhoz, hogy az esténként átszaladó fiatalok ne váljanak áldozattá. 

De térjünk át a másik oldalra is, méghozzá a gyalogosokéra, hiszen a közvilágítás jellegének talán még jobban ki vannak téve, mint a négy keréken közlekedők. Egy biztos: nekik is sokkal óvatosabban kell haladniuk, mint eddig tették. Számítaniuk kell arra, hogy egy esetlegesen arra járó autós egyszerűen nem fogja meglátni, ha például egy fa tövében ácsorogva vár az átkelésre, még ha zebránál is teszi mindezt. Nem elég figyelni az esténként olykor fejvesztve száguldozó autósokat – ami mellesleg egy másik cikk témája lehetne – hanem a normálisan közlekedőkkel is jobban kell vigyázni. Mindemellett a város tele van sötét sarkokkal, foltokkal, elsötétedő utcákkal, és sötét bokros, bozótos területekkel. Nem biztos, hogy a szülők teljes nyugalommal engedik el gyerekeiket egy éjszakai buliba ilyen megvilágítás mellett – az őszi-téli időszak korai sötétjére pedig jobb nem is gondolni még. Ugyanakkor őszintén szólva igazán kíváncsi vagyok/leszek a most kezdődő időszak baleseti és bűnügyi statisztikáira – de ez tényleg egy újabb elemzés tárgya lehet. Most csak kérdésként teszem föl, kell-e számolnunk esetlegesen a közbiztonság romlásával? Borítékolható az "igen" válasz, és sajnos még nincs is vége – sőt, most kezdődik igazán az érzékeny időszak.
De vissza a primer fényforrásokhoz: a frissen cserélt lámpák közül, úgy tűnik, az extra hosszú üzemidőt (irónia ON) nem mind bírta. Egyre több helyen tapasztalhatunk villogást, egyszersmind kiégett és sötét lámpatestekkel találkozhatunk – ami tovább rontja a helyzetet; az első konklúziót máris levonhatjuk: nem ez volt az elvárása a lakosságnak a kivitelező cég felé.
De mi okozza a látható különbséget? Nézzünk meg két ábrát, majd gondoljuk át az alapvető különbséget, ami szó szerint első ránézésre tapasztalható. Ez nem más, mint a fény terjedési értéke a különböző lámpatesteknél.

A fenti képen egy példa ábra látható a nátriumos ("sárga") világításról. Nem mérnöki számolások alapján készült, csupán reprezentatív jellegű, a legfontosabb tényező viszont jól látszik az ábrán. Amikor kialakították a városi közvilágítást, akkor azt az akkori kornak megfelelően és adottságokhoz mérten a nátriumos lámpatestek számára alakították ki. Megfelelően kiszámolva azt, hogy a fény terjedését figyelembe véve milyen messze kell tenni az oszlopokat ahhoz, hogy városunk az éjszaka közepén is fényes legyen, sehol ne legyenek sötét foltok. Ez a technológia viszont már elavult – jöttek az új DML-es lámpatestek; a gond csak az, hogy a régi oszlopokra szerelve. Íme.

A matematikai képleteket és adatokat most mellőzve, a látványra alapozva készítettük el a DML-es világítást prezentáló illusztrációt. Ez az új világítási rendszer egy úgynevezett digitális mágneses indukciós elven működik (tehát nem LED-es technológiáról beszélünk, mint azt sokan gondolják). Lényeges elem, hogy ezeknek a világítótesteknek a fényárama kisebb. Ezt az illusztráció is egyszerűen mutatja: az új lámpák így nem adnak olyan széles megvilágítást, mint a korábbi, visszasírt sárga izzók. Lehet, hogy a más színhőmérséklet miatt természetesebb színeket adnak. Lehet, hogy elegendő a fényerő az oszlop mellé állva – de a régi izzókhoz kialakított oszloptávolság már az új világítótestek első számú ellensége. A képlet – sajnos – pofonegyszerű: nem ehhez a fényerősséghez és fényáramhoz, nem ehhez a bevilágítandó területhez lettek kitalálva azok az izzók, amiket beépítettek.

Az eredmény súlyos nagy kérdések egész sorát veti föl. Elsőként azt, hogy amikor a pályázatot összeállították, és ígéretet tett a városvezetés arra, hogy nem fogunk visszaesést tapasztalni a fényerősség terén, akkor készült-e pontos mérnöki tanulmány arról, hogy ne csak a matematikai képletek szintjén, de a valóságban is elégséges megvilágítást kapjunk? Aztán: megvizsgálták a szerelési magasságot, és ahhoz választották ki az új DML-es izzókat és az erősségüket? A fényerősséget ezek után tesztelték valahol? Továbbá: a pályázati pénz elköltése mellett gondoltak-e arra, hogy milyen plusz kiadást okozhat az esetleges bűnügyi vagy baleseti hátrányok megjelenése? És mindezek felett: van-e lehetőség arra, hogy a jövőben változzon a helyzet? Összességében: tehetünk valamit azért, hogy újra értékelhető világítása legyen a városnak?

A fenyegető jövő árnyékában úgy vélem, hogy legalább az új beépített lámpatestek jellemzőit kellett volna úgy megválasztani, hogy a korszerűsítés ne visszalépésnek tűnjön. Vicces, de igaz: még jó hogy elkészült a szép új stadionvilágítás – éjszakánként a város felé fordítják, és meg is oldották a problémát. Addig viszont marad a "parasztvakításnak" is túlontúl gyenge fény – és majd sajnálkozhatnak a döntéshozók a jósolható káresemények és a borítékolhatóan siralmas statisztikák láttán.

De legalább nem mondhatják, hogy nem szóltunk előre.

SaS

(A fényképek Dunaújváros közterein készültek, este. A "lámpás" illusztrációk névtelenséget kérő szerzőnk művei.)