"... a hős idők utolsó helyi harcosa" – e szavakkal búcsúzott a pályatárs a napokban elhunyt dr. Kiss Barnabástól, a Szent Pantaleon Kórház nyugalmazott osztályvezető főorvosától. Gyászhír és pályakép – nyugodjon békében, Főorvos Úr!
Gyászol a Szent Pantaleon Kórház közössége, elhunyt dr. Kiss Barnabás, a gyógyító komplexum Aneszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztályának nyugalmazott osztályvezető főorvosa, áll az intézménytől kapott friss tájékoztatóban.
Dr. Kiss Barnabás 1965-ben diplomázott a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Diploma után, Debrecenben az Orvostudományi Egyetem Belgyógyászati Klinikáján dolgozott 1973-ig, ezt követően kezdett Dunaújváros Rendelőintézetében dolgozni. 1974-ben került a kórház Aneszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztályára. 1970-ben belgyógyászatból, majd 1977-ben aneszteziológiából szakvizsgázott. 1979-ben főorvosi kinevezést kapott. 1988-ban az intézmény Aneszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztálya élére nevezték ki – 2004 novemberéig, nyugdíjba vonulásáig osztályvezető főorvosként vezette az osztályt.
Dr. Kiss Barnabás március 24-én otthonában, csendben elaludt. Kérésére szűk családi körben tartandó temetéséről később intézkednek.
Eddig a gyászhír, az alábbiakban a pályatárs, dr. Máté Ágnes megindítóan szép visszaemlékezését közöljük – illő tisztelettel!
Dr. Kiss Barnabás (1940-2015)
Mindig nehéz elfogadnom a nagy mesterek leköszöntét.
Akkor is, amikor finom selyem oltalmában díszdobozba zárva polcra helyezik a varázspálcát, ránk bízva, hogy továbbvigyük, kormányozzuk a hajót, új varázslatokat kieszelve. És akkor is, amikor azért tudjuk, hogy lehet rájuk számítani. Lehet velük találkozni, összefutni, pár szóban megbeszélni az örök megoldhatatlant – a gyógyítás nagy és kicsi rejtélyeit. Mi is tudhattuk, hogy ott van még mindig mögöttünk. Mi különösen, akik vezetni kénytelenül folyamatosan küszködünk az egészségügy napi gondjain, megtartva azt, amiben Főorvos Úr tanított hinni minket – hogy tudniillik a beteg érdeke az első, még ha a mammon démona mást is vár el tőlünk.
Most viszont – a varázspálca eltörött. A Mester végképp leköszönt, és távozott. Itthagyott minket, a hős idők utolsó helyi harcosa. Ne feledjük, az utolsó volt köztünk. Aki még látta bejönni szakmánk nagy honfoglalóit, és aki maga is közéjük tartozott. Akit széltében és hosszában ismert, és magától értetődő módon tisztelt a magyar aneszteziológia.
Sok mindent elvitt magával bölcsességből, emberségből, amire még szükségünk lett volna. Ami nélkül csak evickélésnek tűnik minden a kezünk alatt.
Öröksége velünk marad, ne feledjük. Megkérdőjelezhetetlen szakmai tudása, emberi hozzáállása, és mindehhez páratlan szerénysége. Felfedező és hódító, és Vezető egy legyőzhetetlen őserdőben, amely – mint legnagyobb gyógyítók alázata előtt – mégis felfedte neki is titkát: az orvostudomány kimeríthetetlen messzeségeiben. Erre próbált tanítani sokunkat, higgyünk benne, hogy nem nyomtalanul.
Tanítványként ezt az örökséget vigyük tovább az Ő emlékére is – drága dr. Kiss Barnabás Főorvos Úr, nyugodjon békében!
(Gyászhír és fotó: Szent Pantaleon Kórház)
