Méltó módon ünnepelték az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóját a megemlékezők a '48-as emlékműnél ma délelőtt. Szép szavak és műsor, koszorús tisztelgés, majd maroknyi megemlékező Rosti Pál sírjánál – a végére a nap is kisütött.
Az elmúlt évek hagyományát folytatva ünnepi megemlékezés helyszíne volt a forradalmi emlékmű ma délelőtt: a hivatalos városi ünnepség a Himnusz közös eléneklésével kezdődött az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján.
"A forradalom vagyunk és Európa" – Petőfi első esküje, a 12 pont és a Szózat foglalta keretbe a Bartók Kamaraszínház művészeinek műsorát, amelyben Fritz Attila és Csadi Zoltán mellett a táncszínház előadói is főszerepet vállaltak, majd Farkas Lajos, az Intercisa Múzeum igazgatója mondott ünnepi beszédet. Köszöntőjében kiemelte, március 15. nemcsak az a sorfordító nap, amikor hazánk elindult a polgárosodás útján, de a magyar nemzet összekovácsolódásának kitüntetett történelmi pontja is:
– Szikra lobbant, és minden más lett, mint azelőtt – a forradalom és szabadságharc egész Kelet-Európa életében sorsfordító eseménysorozat, hiszen bár a harc elbukott, a történelmi folyamat visszafordíthatatlanná vált. Ennek a történelmi léptékű időszaknak a nyitányára emlékszünk ma, a napra, ami – Jókai szavaival – "egy reggeltől estig tartó fényes álom volt, egy folytonos gyönyör, mely olyan édes, hogy szinte fáj!" A márciusi 15-én kezdődött események addig példátlan egységbe kovácsolták a magyar nemzetet – e mindent elsöprő tűzből kell és lehet erőt merítenünk ma is!
A sorsfordító időszakot felidéző ünnepi szónoklat után a megemlékezés koszorúzással, majd a Szózat dallamaival ért véget, az ünnepség után a Pentele Baráti Kör és a jeles tudós nevét viselő fotóklub, valamint iskola képviselői koszorút helyeztek el Rosti Pál sírjánál is. Az ünnepség végére a nap is kisütött, mi pedig az alábbiakban pár képpel elevenítjük föl az ünnepi délelőtt emlékezetes pillanatait.
