Három egység is bezár: postasirató

Öcaline • 2015. február 26. 19:37 • Közérdekű 0 22

Sem a Magyar Posta Zrt. vezérkara, sem Cserna Gábor polgármester nem reagált érdemben arra a megkeresésre, amely az aláírásgyűjtéssel fűszerezett lakossági tiltakozó akciók nyomán született. A város első embere a közgyűlési párhuzamos valóságban a három veszélyeztetett objektum megmentéséről beszélt múlt csütörtökön. 3+1D-ben másképp fest a helyzet. 

Hónapok óta napirenden lévő történet végére kerül pont március 1-jén: három kispostát is bezár városunkban a Magyar Posta Zrt. – mit sem törődve az egyre markánsabb hangot ütő lakossági tiltakozó akciókkal. 
Pedig azokból volt bőven: a Technikum városrészben, a Barátság városrészben és a Pentele városrészben üzemelő kisposták ügye szó szerint felkavarta az ott lakók mindennapjait – különösen a szépkorú lakosság háborodott föl (nyomatékosítsuk: szerintünk teljes joggal) a lakhelyükhöz közeli egységek tervezett bezárása miatt. Több egység megmentése érdekében aláírásgyűjtési akció is kezdődött – ezek sorában az első a Pentele városrészi postahivatal megmentését célozta.

Történelmi távlatok Történelmi távlatok Az érvek sorában egy elsikkadni látszó tényezőt emelnénk most ki: fontos várostörténeti elem – és egyben a városiasság megkerülhetetlen jele –, hogy az "óvárosi" posta egyúttal a város első postája is (volt). Pentele első postáját 1688-ban (!!!), majd egészen pontosan 1882 óta nemcsak ugyanabban a városban/városrészben, de a korabeli dokumentumok szerint ugyanabban az épületben működött a hivatal – mindmáig.
Roppant érdekesen alakult a "postatörténet" a nyilvános közbeszéd fontos fórumán, a dunaújvárosi közgyűlésben: az ellenzéki alakulatok némi meglepetésére ugyanis teljes mellszélességgel beleállt a mentőakcióba Hingyi László, a fideszes városatya (Pentele képviselőjeként) maga nyújtotta át a januári nyílt ülésen a városrészben tartott aláírásgyűjtés tiltakozó íveit Cserna Gábor polgármesternek. A város első embere akkor – figyelem, januárban! – válaszában kifejtette, még semmi nem dőlt el, van esély az ugyan valóban gyér forgalmú (vagyis rentábilisnak csak erős jóindulattal mondható) egységek életben tartására.
Változott a kép februárra: miközben a híradások szerint a Magyar Posta Zrt. nem tett le a dunaújvárosi kisposták bezárásának tervéről, a technikumiak vezényletével újabb aláírásgyűjtő akció kezdődött (a politikai tényezők részéről ekkor már Szabó Zsolt verte leghangosabban a tamtamot), a téma ismét napirenden szerepelt a közgyűlés múlt heti ülésén. Ekkor az ellenzéki össztűzre válaszul Cserna Gábor a párhuzamos valóságok frázissal leírható adut húzta elő, mondván, még mindig van remény a kisposták megmentésére. Hogy mennyire nincs, arra hadd említsek egy életközeli példát: a Barátság városrészi kispostán még aznap délután rákérdeztem – mint rendszeresen odajáró ügyfél –, mekkora esély van a megmenekülésre. A válasz keresetlenül őszinte és letaglózóan egyszerű volt: "Semmi remény, már csak a napi működéshez szükséges dolgokat tartjuk itt, minden mást elvittek a központba, a megszűnés eldöntött tény, nincs visszaút. Mi meg tizenöt, húsz, huszonöt év után kereshetünk másik munkát – ha szerencsénk van, egy másik postán."
Az utolsó csekk a pohárban (egy kispostai kocka a Konyec című filmből) Az utolsó csekk a pohárban (egy kispostai kocka a Konyec című filmből) Mindehhez két apró megjegyzés. Az egyik egy filmtörténeti tény, a Barátság városrészi kispostán forgatták a Konyec című magyar film egyik kulcsjelenetét, a nyugdíjas rabló itt lép akcióba (hogy a valóság milyen mértékben írta felül a fikciót, most hanyagoljuk). A másik a polgármesteri válasz mélyén rejlő nemistudommi – cinizmus vagy tudatlanság, válasszatok. Érthetetlen; ha a város első embere tudja, hogy a Magyar Posta Zrt. részéről elhatározott a postabezárás, akkor miként képes – már oppardon – a városlakók pofájába mondani, hogy van remény. Ha meg nem tudja, akkor meg az ez érthetetlen, hogy miért nem tudja – az (volna) a dolga, hogy képben legyen az érintett városrészben lakók (nemritkán idős, beteg, sok-sok nehezen mozgó ember) problémájával. A történet amúgy engem kísértetiesen emlékeztet az útdíjmizériával kapcsolatos döntések idején történtekre: logikai úton akkor is csak oda juthattam, hogy a város első emberének a döntés napvilágra kerülésének délelőttjén még halvány segédfogalma sem volt, mire készülnek a vele egy platformon üzemelő hatalmi tényezők – az "Előttünk a város, mögöttünk a kormány" jelszava szerény meglátásom szerint akkor is, most is, újra üres lózunggá vált.
És ha van ebben a történetben a munkájukat, egzisztenciájukat féltő postai dolgozók siralmas helyzetén, valamint a magukat okkal-joggal átvert városrészi polgárok dühén túl elszomorító elem ebben a kegyetlenül mai, nagyon dunaújvárosi történetben, akkor éppen ez az.

Változnak az idők - na de ennyire? Változnak az idők - na de ennyire?

Azt már csak halkan, félve teszem mindehhez, hogy miközben az ősi/hősi múltjára méltán büszke Penteléről az iskola után a posta is eltűnik, miközben a Barátság és a Technikum városrész komfortja is csökken a posta bezárásával, egyelőre a várt-reméltnél is jóval kevesebb szó esik arról, mi lesz március 2-án az üresen maradó építmények sorsa. 
Ha esetleg a zöld rendelő példájából indulok ki, akkor máris, együtt kezdhetünk félni, nehogy úgy és annyira menjenek tönkre, mint az, mire észbe kapnak a döntéshozók – vagy pláne tesznek is valamit.

Uppsz, majd elfelejtettem: kisposták megmentését célzó felvetésekre e sorok élesítéséig sem a posta vezérkara, sem a polgármester nem reagált érdemben. Ennyit az illúziókról, és ennyit a városlakók/választók megbecsüléséről.

 

Kommentek