Slam poetry: szövegláda-nyitogatók para pénteken!

Másodszor is kinyílt a szövegláda, ezúttal a Kortárs Művészeti Intézet adott otthont a #newcityslam vol.2 : para péntek slam contest című eseménynek: megijedni nem kell, de jó az óvatosság – hajtás után az eredmény, a legjobb szöveg és egy remek képtár elérhetősége! Közösségépítők, hozzánkhoz!

Újabb, ezúttal nyílt verseny formáját öltő közösségi eseményt rendezett a Slam Poetry Dunaújváros csapata; a keresztégben #newcityslam vol.2 : para péntek slam contest címet kapott megméretésnek  a Kortárs Művészeti Intézet (ICA-D) adott otthont pénteken este. Az idővel meglehetősen nagyvonalúan (el)bánó szervezőknek meg se kottyant egy óra csúszást – igaz, cserébe remek estet kanyarítottak a közreműködők. A Laboda Róbert és Pion István vendégeskedésével startolt, Vegh Liza es Budai Barna értő irányításával bonyolított, sziklaszívű zsűrivel súlyosbított viadal során összesen 13 szlemmer vágott a feladatnak. A közönség lelkesedett és tapsolt, ha újra születek, a szavak embere leszek, az már olyan biztos, mint a rendőrhalál.

Felkészülni vigyáz

De vissza a tények terepére, a szövegládák a Borháló Dunaújváros szakbolt jóvoltából nemcsak a tapsokért, a csettintésekért, továbbá a dicsőségért, de mennyei nedűkért is versengetek, ez majd azért lesz jó, mert a végén elolvashatjátok a győztes szöveget, és képzeljétek hozzá, hogy a szerző mit művelt volna ugyanezzel a korpusszal, ha már a bevetés előtt megkapja a Magnum-kiszerelésű igazságampullát (Serum Veritas), belegondolni is gyönyörűség.
Győzzön itt is az igazság, nem várunk tovább az eredmény közlésével, zárójelben a tények barátainak a pontszám:
1. Suplicz Márton (28,5)
2. Csider István Zoltán (23,5)
3. Nagy Gábor (21,5)
A képeket Smocskának köszönjük, itt láthatjátok a megméretés fotós összegzését (folyamatosan frissülő állomány), végül, de közel szlem utolsósorban jöjjön a győztes munka Suplicz Márton (Marc ES) telójából, vigyázz, kész, üt!

Mindenki boldog (Fotók: Szmocska)

Je suis Freedom,
Je suis Liberty.

Őszi éjjel 444 fokon forr a dalom. Izzik a galagonya izzik az a gánya gúla és izzik a gála gúnya..magában. Mert ma már senki nem viszi bálba. Csak a balba. Pedig a gúnya arról álmodik, hogy Magyarország a pártját ritkítja. Bár lehet ez maga a gála gúnya..

Én azért rizsázok úgyis úgyis.

Kárpátalja a zárkád alja, kiáltsd hangosan, hogy az egész Árkád és Árpád hallja, hogy:
Csak hadtáp mit adtál! Mert adtál. Adtál de mit nekem Te zordon kárpit?
Mi amúgy nem tilthatnánk ki a Habony Árpit?
A vörös szőnyeg alattad maga a Vörös-tenger, mert vért izzad a gála gúnya.

Egy olyan világról álmodom, amiben többes számban kell beszélnem, mert a kevesebb néha döbbenet. Ehelyett egy olyan világban élek, amiben Miley Cyrus sweetsixteen buliján Bruce Springsteen énekli ánuszával a szovjet himnuszt és közben smileyt árul. Shazam tárulj!  Legalább te fogjad a hangsávunk, ne üljünk itt fapofával a mimikai halál kapujában.

Én ezért rizsázok úgyis úgyis.

Hiába fogtam ki az aranyhalat, kívántam hármat és néztem végig 3 Dévédényi Tibibácsit, ez egy beteljesületlen szerelem. Az igaz szerelem fakk.
A Duna-Tisza közé fekszem egy zöld szövegkiemelővel a kezemben,stabil oldalfekvésbe ájulva mint az Alföld... ha mellém fekszel, én akarok lenni a nem létező balszélső, a gyerekcipőben járó liberolista.
Egy antiRogán orgánum az Orgona utcában, egy orgonánál is fehérebb kislány a zongoránál, legalább egy Koós a gondolat.
És egy gondolat bánt engemet ágyban párnák közt halni, meg újjászületni ide naponta..
Erre nem találok semmit a Richteres dobozban.

És ezért rizsázok úgyis úgyis.

Nemezis. Vagy Egy újabb nem ez is? Van Gogh és van gőg. És hidd el, van gond, ha már a becsületemen is csak vakfolt esik. Tudod mi volt a jelem óvodában? Zászló. ÉS minden egyes tízórai után Piros-Fehér-Zöldre kellett festenem. Akkor még nem tudtam mit jelent. De ma mégis zászlót bontunk, ide veled régi kardunk. Kardunk a szabad szólás folytonos Saga.

De a szabadság szobor. Egy emlék. De vajon kit ringat a vitrin kiürítve? Így csak egy monumentális momentum, egy lökött katonatiszt eltávon, aki álmában a volán mögött hajt bele hibridjével az árokba. Üresen, bénán, kifosztva.

Te hisztis foszlány Európa terülj-terülj asztalkáján, hallgass, már szól a dínom danonínónínó mert a hebdonista halandó. Szavadon foglak én is, ahogyan majd a szabadok fognak. Hat nyugodjon le a picsaba minden Frakkba öltözött Lukrécia, mert ez nem a végleges verzió, csak a demo krácia. Mi meg mint hős viktorianus felköpünk és aláállunk, várva, mit ejt ránk ez a viktori ánusz. És O. még mindig azt hiszi, ahogyan ő fütyül, majd úgy Denszel Washington?

Világháló, három virág, a hálóm álomvilág. Ha majd kinövöm a csendes garzonom, átköltözöm egy nagyobb Kodályba. Pedig itt olyan szép a kilátás:a játszótéren Pistike labda helyett bankkártyával egyérintőzik, majd tovább paypasszolja Petikének. Csak kérlek, drágám, legalább te add az életed drágán, mert nélküled ez a táj hard.
Fiam, ki ha születsz majd, remélem tűzoltó leszel s katona és nem kalapot emelő majom. Vigyázz mert elég vad a katt, terel, mar a juhász, hát aludj el szépen kis Blahás.

Én addig rizsázok úgyis úgyis.

Ha lesz folytatás, megírjuk úgyis, úgyis.

(A Castellum.do a dunaújvárosi szlemmer közösség és a verseny médiatámogatójaként vette ki részét az esemény népszerűsítéséből.)