Néhány év, sok-sok lelkes közreműködő és egy jó adag emberség, valamint több zsáknyi eleség – körülbelül ez a receptje a Duna-part fontos pontjává (és egyúttal nagyszerű közösségi terévé) vált Madártanya sikerének. Elfogult visszanéző + néhány szabály.
"Hihetetlenül szép a Madártanya!" – köszönt rám a face-en Aranka. Aranka, vagyis Dobóvári Zoltánné nemcsak az "Így látjuk MI!" fotós közösség egyik meghatározó tagja, de a Duna-parton üzemelő, egyre népszerűbb etetőbázis egyik kiötlője, aktivistája, mindenese.
Egyre többen, egyre szebben
A télidőben szó szerint életbevágó helyszín jelenéről így mesél:
– Sok-sok etető csalogatja a madarakat, rengetegen járnak le etetni, és figyelik a madarakat – felnőttek, fiatalok, nagyszülők a gyerekekkel. És rengeteg az éhes és hálás madár – őszintén szólva nagyon büszke vagyok arra, hogy egyik kezdeményezője, és mindmáig részese lehetek ennek a közös sikertörténetnek.
Így kezdődött
A Madártanya a civil közösségi kezdeményezések szép példájává vált az elmúlt években: előbb csak pár kezdetleges (mondjuk használt demizsonból eszkábált) etetőhellyel kezdődött, tavaly jó pár új "házikó" készült, míg idén az Arany János iskola témahét-programjai közé is beverekedte magát – a diákok szintén kivették a részüket az etetők építéséből és felszereléséből, és a hírek szerint visszajáró vendégek a Duna-parti bázison.
Ilyen is volt már - vandál pusztítás után (Varga György fotója)
Mellettük a már említett fotós közösség tagjai aktívkodnak – ők fejlesztették föl, majd a néhány évvel ezelőtt történt vandál pusztítás után ők is hozták rendbe a Madártanyát. A partvédelmi vállalat gondoskodott az asztelról és a padokról, valamint a szemetesről is, emellett szerencsére egyre több a külsős segítő.
Közösség, építők
Nem titok, pár éve én is bekapcsolódtam a történetbe (ezúton is köszönet Suhay Gabinak a jutányos áron, jószerivel ajándékba adott madárszotyi-kontingensért!). Lényeg a lényeg: a Madártanya a part fontos célállomása és látványossága lett.
Hogy juthatsz el a Madártanyához?
A városból a Panoráma úton a Kisdobos utcai lejárónál leballagsz, a lépcső alján a sárga szobornál balra, egészen Samu Géza Temetési menet című szobráig (amiről ellopták a koporsót, mellékszál zárójel bezárva), aztán a sétányon le a kis híd előtti térségig. Nem lehet eltéveszteni.
A Duna-partról a nagy tér (ahol a Parázs-Varázs szokott lenni) déli sarkától a legközelebbi lépcsőn fölfelé, majd a kis hídnál balra, a híd után a sétányon fölfelé 10-2 méter, és már ott is vagy.
Néhány szabály
A Madártanya felkeresése elképesztően szórakoztató időtöltés: hihetetlen, de igaz, láthatsz egy csomó madarat, a kékcinkék zuhanórepülését, cselesen kopácsoló harkályokat, szén- és barátcinegéket, csuszkát a nagyon vicces és a fizika törvényeinek ellentmondó mozgásával, meggyvágót, vörösbegyet, őszapót, tényleg nagy élmény és nagy sokaság – de ahhoz, hogy ez így is legyen/maradjon, be kell tartanod néhány szabályt.
Ritka madár is fel-feltűnik
1. Csöndben érkezz, ne rohanj, ne trappolj, ne riaszd el a madarakat!
2. Ha többen vagytok, kerüljétek a hangos szövegelést, nevetést, kiáltásokat!
3. Vigyél kaját! Egy kiló madárszotyi beszerzése nem csap a földhöz, de ha csak két cinkegolyóval vagy egy darab nyers faggyúval/szalonnával, esetleg egy-két ütött almával érkezel, annak is örülnek a madarak. Vedd ki részed az etetésből, és büszke lehetsz arra, hogy azzal a kis elemózsiával te is segítettél!
Az amatőr természetbúvárok álma
4. Ne vigyél olyan kaját, ami nem tesz jót a madaraknak. Ne vigyél kenyeret, sós magvat, sós és/vagy füstölt szalonnát!
5. Ott a szemetes, oda dobd a szemetet! Ha látsz üres cinkegolyó-hálót, azt is.
6. Zavard el a macskát!
Ha van mit enni, mindig nagy a forgalom!
Ha ezt a pár egyszerű előírást betartod, valamint érdekel a madarak élete, mozgása, viselkedése, szeretnél picit lazítani a csivitelésben, téged is vár a Madártanya! Ha pedig van a raktáron eleségnek való fölös terményed, írj nekünk egy mailt vagy jelentkezz a Castellum.do face-lapján – a részleteket lelevelezzük, biztos lehetsz benne, hogy az utolsó napraforgómagig minden a Madártanya szárnyas vendégeit gyarapítja majd!
(Az archív fotók döntő többségét Dobóvári Zoltánné Aranka készítette, ami nem, azt jelöltük!)
