Mindennapos feszültségek, megosztottság és megaláztatás, folyamatban lévő munkaügyi perek, minősíthetetlen hangnem: míg évekkel ezelőtt a béke szigete és vágyott-álmodott munkahely, ma a foglalkoztatottak egy részének pokoli közeg az Egyesített Szociális Intézmény és Árpád-házi Szent Erzsébet Idősek Otthonai. A városvezetés már tud róla, de nem lép – az érintettek a nyilvánossághoz fordultak.
"Kevesen merik felvállalni a véleményüket, de nem bírtuk tovább: belefulladunk a megaláztatás mocskába" – e súlyos szavak abból a levélből valók, amelyben személyes elbeszélgetésre hívta a Castellum.do műhelyének képviselőjét az Egyesített Szociális Intézmény és Árpád-házi Szent Erzsébet Idősek Otthonai (ESZI) munkavállalóinak csoportja. Mentünk.
"Borzalmas hely lett"
A személyes találkára végül néhány hete került sor, azóta a helyzetkép változott, a friss fejleményekről is beszámolunk – a munkavállalói csapat a személyes találkozás idején még nem tudta, hogy kísértetiesen hasonló, ha nem durvább helyzetről tudósítanak elkeseredett szavaik, mint amilyet a Rosti iskolában rögzítettünk.
"... folyamatossá vált a piszkálódás, a fenyegetőzés, a lelki terror..."
A beszélgetés elején kiemelték, csakis nevük elhallgatása mellett hajlandók nyilatkozni – és újra nyomatékosították, végső elkeseredésükben találták meg műhelyünket. "Nem bírjuk tovább Bölcskei Anna igazgató rémuralmát", meséli egyikük, aki nem intézményvezetőként ismerkedett meg a jelenlegi ESZI-vezetővel:
– Korábban is voltak csúnya összetűzéseink, méghozzá szakmai színtéren. A mi szakmánkban szigorú protokollt követve kell dolgozni az otthon idős lakóival, és a jelenlegi vezető főnővérként éppen ezt a protokollt felrúgva munkálkodott, és szó szerint megfenyegetett, amikor ezt szóvá tettem. Amikor vezető lett, a helyzet még tovább súlyosbodott: folyamatossá vált a piszkálódás, fenyegetőzés, a lelki terror – mindenkit kicsinál, aki, ez a visszatérő szavajárása "nem áll be a sorba". Meggyőződésem, hogy Bölcskei Anna módszereit és döntéseit sokkal többen sérelmezik, annál, mint amennyien szóvá is teszik, de sajnos a félelem és a munkahely megtartásának vágya nagy úr – kevesen merünk kiállni jogainkért. Én viszont úgy gondolom, jogom van ahhoz, hogy napi szintű megaláztatás nélkül, nyugodt körülmények között, szó szerint emberi környezetben foglalkozzam a rám bízott idős emberekkel. Ez most lehetetlen. Régen a béke szigete volt az ESZI, remek közösséggel, sokak által álmodott és vágyott munkahely, ahová mosolyogva jártunk be dolgozni – mára kibírhatatlan, borzalmas hely lett.
Beosztottból "fővezér" vált
Mielőtt továbblépünk, lássunk egy kis intézménytörténeti összefoglalót: a mai ESZI ősét a weben fellelhető alapító okirat szerint 1971-ben hozta létre a városi tanács azzal a céllal, hogy elvégezze az idősek szociális ellátásának feladatát, feladatait. A 2010-es dokumentum részletesen felsorolja ezeket, a tartós bentlakásos szociális ellátástól kezdve az átmeneti ellátáson vagy a szociális étkeztetésen át egészen az otthoni egészségügyi szakápolásig mindösszesen hét feladatkört említve. Abban első ránézésre megállapodhatunk, hogy (elvben) nagy hivatástudatot, empátiát és felelősséget igényű munkát vállal és teljesít, aki az ESZI kötelékében dolgozik.
"... nektek, szarpucolóknak nem kell tudnotok róla."
Az sem véletlen, hogy az ellátásért felelős intézményrendszer besorolása szerint közszolgáltató közintézmény – alapító és irányító szerve a város önkormányzata (pro forma a közgyűlés), a dokumentum a feladatok mellett az intézményvezető kinevezéséről és hatásköréről, valamint a foglalkoztatottak jogállásáról is részletesen rendelkezik.
A vezetői feladatokat 2011-ig Plich Zoltánné, 2011-2013 között Kósa Edit látta el, mígnem 2013-ban a vezetői székbe az intézmény korábbi dolgozója, Bölcskei Anna került. Több munkavállaló szerint a pokol felé vezető lépcső első fokára lépett az ESZI. Egyikük így foglalta össze a Castellum.do kérésére tapasztalatait:
– A beosztottból lényegében percek alatt lett fővezér a vezetőnő – minden lépéséből és megnyilatkozásából süt a hatalmi arrogancia, a rosszhiszeműség és a gőg. Mindenki előtt ócsárolja a munkavállalókat, a beosztottak "körön kívüli" részét panelpatkányoknak, a takarítókat takanyanyáknak nevezi, amikor egy-egy döntés okáról vagy szakmai hátteréről érdeklődtem, az volt a válasz, hogy nektek, szarpucolóknak nem kell tudnotok róla. Sajnos úgy érzi, a hatalom mindenre feljogosítja.
Az ellentétek az egyik oldalról felmondásokban és jogi lépésekben csúcsosodnak, míg az intézményvezető a foglalkoztatottak végletes megosztásával operál, állítják a nevük elhallgatását kérő forrásaink. A hosszú évek, esetenként évtizedek óta az ESZI kötelékében dolgozók visszasírják a régi időket – a sírást itt kötelező szó szerint érteni, a személyes beszélgetés során érzelmileg súlyosan megviselt emberek nyilatkoztak lapunknak –, a hajdani béke szigetéről tömegesen mondtak föl régi munkavállalók. Az újakkal egyre nehezebb pótolni az állományt, és többen munkaügyi pert indítottak az ESZI vezetése ellen. A hatalmi mámort ez sem törte meg, állítják egybehangzóan informátoraink, akik szerint az intézményvezető döntéseinek és viselkedésének hátterében súlyos mentális problémák is felfedezhetők – többen tudni vélik, hogy az igazgatónő korábban pszichiátriai kezelésen esett át labilis idegállapota miatt.
A Castellum.do műhelyéhez fordult munkavállalók körében két népszerű magyarázat él a basáskodás hátteréről: az egyik szerint "Bölcskei Anna a politikailag megbízható intézményvezetők díszpéldánya" – ezt látszik igazolni a beszélgetést követő fejlemények fontos momentuma, erről majd később –, ugyanakkor egy másik, szintén politikai vonatkozású, de személyes szálra is felhívják a figyelmet. Szerintük azért is bármit/mindent megtehet a beosztottakkal az intézményvezető, mert férje a jelenlegi gazdasági alpolgármester, Szepesi Attila közvetlen munkatársa. A személyes összefüggésekkel őszintén szólva nem foglalkoztunk – kis város ez ahhoz, hogy ne legyen, ne lehessen bárki valakinek valakije egy kis kutakodással –, a politikai szálat viszont mindenképpen felfejtenénk. Már csak azért is, mert az elmúlt hetek-hónapok fejleményei közvetve ugyan, de azt erősítik, hogy a hatalmi tényezők, élükön Cserna Gábor polgármesterrel, eltussolják, vagy legalábbis figyelmen kívül hagyják az ESZI-ben történteket.
Válasz nélkül
A fentiekre az első figyelmeztető jel, hogy volt, aki már az önkormányzati választások előtt levelet írt Cserna Gábor polgármesternek a tarthatatlan helyzetről – az azóta újjáválasztott városvezető közbenjárását, segítséget kérve a bajok orvoslására. A polgármester ígéretet is tett minderre – ne feledjük, az ESZI fenntartója az önkormányzat, a vezetőt a közgyűlés nevezi ki –, ám a várt-remélt vizsgálat, segítség elmaradt.
Egyre sötétebb kilátások után a polgármesterhez fordultak
A választások óta eltelt hetekben folytatódott a panaszos beadványok sora – információink szerint összesen négy levél futott be Cserna Gáborhoz (és jutott el panasz Vargáné dr. Sürü Renáta jegyzőhöz is), a Castellum.do birtokába is került dokumentumok rendre a fent vázolt szomorú-megrázó helyzetképről tanúskodnak.
Válasz cikkünk megírásáig egyikre sem érkezett.
Sok-sok kérdés
Érzékeny témák esetén nemcsak illő, de kötelező megkérdezni a másik fél vagy felek – itt jelesül Bölcskei Anna igazgató és Cserna Gábor polgármester – álláspontját is. Így tettünk.
Bölcskei Annától a következőket kérdeztük:
Milyennek ítéli az Egyesített Szociális Intézmény és Árpád-házi Szent Erzsébet Idősek Otthonai mindennapjait az intézményvezető szemével annak nyomán, hogy a munkavállalók egy köre arról számolt be, hogy a béke szigetéből vezetése idején elviselhetetlen közeg lett?
Előfordult-e, hogy mások (gondozottak, hozzátartozók, más munkavállalók) előtt ócsárolta az intézmény munkavállalóját?
Folytak, folynak-e munkaügyi perek az Ön által vezetett intézmény és/vagy az intézményben hozott, az Ön nevéhez fűződő döntések ellen? Ha van/vannak lezárt per/perek, milyen eredménnyel járt/jártak?
Mennyire érzi saját magát segítőkésznek vagy elutasítónak egy munkahelyen evidensen előforduló problémák megoldásában?
Tesz-e megkülönböztetést osztály és osztály, dolgozó és dolgozó között?
Tapasztalt-e félelmet vagy ellenségeskedést Önnel szemben a munkavállalók részéről?
Állt-e pszichiátriai kezelés alatt? Ha igen, milyen eredménnyel zárult?
A felkiáltójel csak a véletlen műve
Cserna Gábornak a következő kérdéssort juttattuk el:
Milyennek ítéli az Egyesített Szociális Intézmény és Árpád-házi Szent Erzsébet Idősek Otthonai mindennapjait a városvezető szemével annak nyomán, hogy a munkavállalók egy köre arról számolt be, hogy a béke szigetéből a 2013-ban kinevezett igazgató vezetése idején elviselhetetlen közeg lett?
Kapott-e levelet az ESZI munkavállalóitól az intzmény(ek)ben uralkodó tarthatatlan állapotokról?
Ígért-e segítséget az ESZI munkavállalójának a helyzet, probléma orvoslására?
Szándékában áll-e átfogó vizsgálatot indítani a jelenlegi intézményvezető döntései és/vagy magatartása, megnyilatkozásai miatt a munkavállalók Önhöz eljuttatott hasonló tartalmú beadványa nyomán?
Kérdéseinket kedden este küldtük el az intézményvezetőnek, valamint a polgármesternek, jelezve, hogy az összeállítást csütörtökön 17 óra körül kívánjuk publikálni. Válasz anyagunk megjelenéséig egyik megszólított vezetőtől sem érkezett.
