Populációs mutató: radikálisan fogy Dunaújváros

Dávid • 2014. december 10. 15:06 • Közélet 0 38

Közel 7 ezerrel csökkent szeretett városunk lakosainak száma tíz év alatt – a 2001-2011-es időszak adatai szerint az ország egyik legradikálisabban fogyó településének számítunk. Az okokról most még nem nagyon beszélünk, de a siralmas helyzetkép, a demográfiai mélyrepülés a makacs számok tükrében máris itt. 

Az Otthontérkép mutatós térképén vehetjük szemügyre, miképpen változott a populáció megyei, kistérségi és települési szinten országhatárainkon belül – a látványos demográfia különbségek a 2001-es és a 2011-es népszámlás eredményeiből rajzolódnak ki. 

A populáció csökkenésének egyik – és egyúttal legfőbb –oka a természetes népességfogyás: kevés gyerek születik kis hazánkban, a halálozások száma közben mit sem változik, a társadalom ráadásul rohamosan öregszik, ami már egy újabb fájdalmas tény, s megoldandó probléma.   

Települési szinten a népesség legerőteljesebben Sátoraljaújhelyen (13,7%), Salgótartjánban (12,4%), és Dunaújvárosban (12,3%) zuhant – mégpedig túlzás nélkül óriási mértékben. 
Jól ismert trend, vagyis természetes népfogyás ide vagy oda, a kérdés akarva akaratlanul felmerül: mégis miért lettünk csúcstartók populációcsökkenésben? 
A kérdésre sokféleképpen válaszolhatunk, mindenekelőtt érdemes ránézni az alábbi ábránkra:  


 
A számosságok fényében egy dolog egészen biztosan kiderül: aki teheti, menekül a paneldzsungelből, s nyugodtabb környezetben telepedik le – legalábbis ez derül ki az adatsorokból. Megállapíthatjuk, a lélekszám nemcsak stagnált, de még növekedett is az összes, városunkat körülölelő településen. A mutatók szerint leginkább Kulcs (49%), Kisapostag (16,9%) és Rácalmás (14,1%) vált kedvelt alternatívává a dezertáló dunaújvárosiak körében. 

A nagyvárosok közvetlen közelében elterülő kertvárosias, úgynevezett alvó települések felülértékelődése nem helyi/térségi specialitás: globális jelenség. 
Ettől függetlenül városunk központi szerepe nem változik, viszont mindenképp érdemes lenne elgondolkozni a mindenkori városvezetésnek, mégis hogyan lehetne megakadályozni a brutális lejtmenetet – akárhogy is nézzük és magyarázzuk, tíz év leforgása alatt jóformán egy nagyközségnyivel, még rosszabb olvasatban pedig egy kisvárosnyival lettünk karcsúbbak. 

Mi ez, ha nem egy egetverően súlyos probléma? 
Amire nagyon gyorsan kéne – vagy legalábbis illene – megoldást találni; de ez persze már egy másik történet.

 

(remekre szabott címlapképünk Németh Zsolt munkája)   

 

 

 

Kommentek