A címben feltett kérdésre a Mi Hazánkban gyakran elnéző mosoly, kézlegyintés a válasz, mi most picivel mélyebbre ásunk. Szerintünk bizonyos határon innen persze, nyugodtan, akár sokat is, bizonyos határokon túl viszont sose, kicsit se. Lássuk a problémát Cserna Gábor pályájára vetítve, néhány pregnáns kitérővel.

Az alkoholfogyasztás, italozás, valamint a közéleti szerepvállalás (itt és most: a polgármesteri tevékenység és teljesítmény) összefüggéseit vizsgálva szükség van néhány bevezető/magyarázó bekezdésre. Kezdjük egy szakmai alapvetéssel.

Az álmok foltos indián lován

Az újságírás, tartalomszolgáltatás során sorra-rendre érzékeny információkkal szembesül az ember (létezik olyan definíció, miszerint hír az, amit el akarnak hallgatni), ezek köréből is kiemelkedik az emberi/magánéleti problémák, illetve gyengeségek köre. Ezekkel foglalkozva kitüntetett figyelemmel, körültekintéssel és érzékenységgel kell eljárni – ez faktum.
Lássunk egy példát: Nyulasi Zsolt Öcaline, a Castellum.do főszerkesztője egy hosszú és nehéz nap után berúghat, mint egy csacsi, szabad ország, legális tudatmódosító, nincs ezzel semmi baj – felelősségre önmagában e cselekedetért nem vonja, nem is vonhatja senki. Igen ám, de NyZsÖ nem fogyaszthat alkoholt minősített esetekben – például mielőtt a volán mögé ül, de akkor se, ha oktatói tevékenységet végez óraadóként egy iskolában. Az első példa könnyen belátható (egyértelmű tiltás), a második már problémásabb. A kulcs az, hogy ekkor – az iskolában – NyZsÖ már nem magánember, aki csacsimód berúgott, hanem közfeladatot lát el, közintézményben, közpénzből.
Összegezve: ami egy határig legális, szabad, mi több, üdvös – egy pohár jó vörösbor tisztítja a véredényeket és erősíti az immunrendszert –, az egy határon túl tilos, mégpedig szigorúan. Ráadásul a közszereplői tevékenység miatt nem, nem és harmadszor is nem elnéző mosollyal, kézlegyintéssel szőnyeg alá söprendő tényező, nagyon is a nyilvánosságra tartozik – közügy.
És éppen ennek fényében muszáj foglalkozni Cserna Gábor polgármester alkoholfogyasztási szokásaival. Megkerülhetetlen elem – őszinte és valóban mély sajnálatomra. (A polgármestert évtizedek óta ismerem, régebben sokat és jókat beszélgettünk a város kisebb és nagyobb ügyes-bajos dolgairól. Ráadásul tisztességéről és demokratikus elkötelezettségéről is határozottan meg vagyok győződve – állítom ezt annak ellenére, hogy a nyilvánosság előtt is vállaltan komoly konfliktusaink voltak, más pályán focizunk, így van rendjén, ezzel sincs szerintem semmi baj. Sok a zászló, tudjátok.)

Talpam alatt sár és ingovány

Még egy témát érintenünk kell, mielőtt a mondandó fősodrába érünk. A helyzet, és egyúttal a történelmi párhuzam ugyanis – szerintem – nyilvánvaló. Cserna Gábor szerény álláspontom szerint az őt jelölő párt foglya lett az elmúlt években; a minden pártban jelenlévő hatalmi konstellációk, intrikák és praktikák, a különalkuk és folyamatosan változó kapcsolati hálók szövevényének rabja. (Aki látta október 6-án az ünnepségen, vagy a kórház átadási ceremóniáján, annak kétségtelen: névleg, papíron ő a meghatározó szereplő – valójában mérhetetlenül egyedül van.)

Mérhetetlenül egyedül van

Volt már ilyen Dunaújváros önkormányzatiságának történetében? Nem kell sokáig kutakodni a válaszért, persze, hogy volt – szintén pártja foglyaként, ráadásul szintén egy magánéleti probléma, gyengeség árnyékában lett polgármester néhai Kovács Pál. Intő jel: a szocialista politikus később éppen sajnálatos betegségének nyilvánosságra kerülése nyomán mondott le a városvezetői stallumról.
Az említett probléma/gyengeség nyilvánvaló különbségei ellenére a helyzet kísértetiesen hasonló. Lássuk néhány példán keresztül, miért.

Folyékony, torz tükör

“Mostantól délután négy előtt nem iszom” – több fideszes, illetve a párthoz közeli forrásunk is felelevenítette, hogy 2010-es megválasztása után ezzel az ígérettel ült a polgármesteri székbe Cserna Gábor. Az ígéretet – sajnos – nem sikerült teljesítenie.
“Igyunk valamit! Ezzel a felkiáltással hívott a polgármesteri tárgyaló mögötti kiskonyhába. Teljesen ledöbbentem, sima hétköznap volt, késő délelőtt, először azt hittem, tesztel. De nem, komolyan gondolta. És ezzel nem voltam egyedül a házon belül – volt, aki ment, volt, aki nem.” – eleveníti föl önkormányzati munkálkodása idejéből való emlékeit egy neve elhallgatásához érthető okból makacsul ragaszkodó forrás.
Több másik informátorunk is “rendszeres, masszív” italozásról számolt be – visszatérő elem, hogy “mindennapos piálás” helyszíne volt a Városháza. Ráadásul szintén többen felemlítették, hogy egyeztetések, konzultációk, ezek sorában a város szempontjából is fontos tárgyalások csúsztak vagy éppen maradtak el a polgármester – fogalmazzunk finoman – alkoholos befolyásoltsága miatt.

Válasz még nem jött - ha befut, közöljük!

“Nagyon sokszor és nagyon sokat iszik a Gábor, előfordult, hogy napokig lehetetlen volt elérni, egyszerűen nem tudta kontrollálni a saját napirendjét. Olyan is előfordult, hogy előre bejelentett, letárgyalt időpontban nem ért rá, programokat kellett lemondani. Sajnálatos és szánalmas helyzet, de ezzel kellett együtt élni. A pia győzött mindig. Sajnálom.” – minderről szintén egy neve elhallgatását kérő, de a városvezető munkájára jól rálátó forrásunk számolt be a Castellum.do-nak.

Villámlik, mennydörög

Mielőtt a történet célegyenesére fordulnánk, vissza kell kanyarodni az érzékeny információk – ideértve a magánéleti vonatkozású problémák – közlési feltételeinek kérdéskörére.
Ilyen esetekben nem az a kérdés ugyanis, közölhető-e a magánéleti problémával összefüggő tény – a válasz értelemszerű: igen –, sokkal fontosabb az, milyen peremfeltételek mentén közölhető.
Az elmúlt időszakban rendre felelevenítettek forrásaim egy videófelvételt, kiemelve, hogy azon a polgármester hangsúlyozása, széles gesztikulálása egyértelműen “kocsmai tónust” idéz. Erre a következtetésre jutott egy neve és titulusa elhallgatását kérő (egészségügyi) szakértőnk is: “Utólag persze minden kétséget kizáróan nem lehet bizonyítani – akkor és ott kellett volna egy alkoholszonda, ami belátom, életszerűtlen, hiszen nem egy kocsiban, hanem a polgármesteri székben ült a városvezető. Ugyanakkor a külső jegyek, a szövegformálás módja, valamint a politikusoktól szokatlanul szókimondó, kendőzetlen fogalmazás miatt mindenképpen gyanús, hogy a polgármester nem volt teljesen ura önmagának.”
Lássuk mindezek után az ominózus felvételt, megjegyezve, hogy a videót önmagában nem tekintjük bizonyító erejű dokumentumnak; a szakértői álláspont ismeretében nem zárjuk ki ugyanakkor, hogy mégis az.

A fentiekkel szorosan összefüggő tényező, hogy – rendre névtelenséget kérő forrásaink egybehangzó állítása szerint – az alkohol is szerepet játszott a polgármester súlyos balesetekor a közelmúltban, amit a hivatalban szenvedett el, és ami nyomán kórházi ápolásra is szorult.

Engedem, hadd menjen

Érzékeny és komoly téma, ráadásul nem csak az érintett közszereplő súlya és státusza miatt – ilyen kiélezett helyzetben persze lehet reális alternatíva a korábban említett szemérmes félmosoly, az elnéző legyintés és a “máshol is ez megy” vagy éppen a “korábban is így volt” cinikus gesztusa.
Ami viszont teljesen idegen a Castellum.do álláspontjától – mint már több soron jeleztük is (a leghangsúlyosabban itt), mélyen hiszünk a nyilvánosság, benne a nyílt, ha kell, konfrontatív közbeszéd erejében.
Viszont abban is, hogy a különleges szituáció, az érzékeny téma és az extrém módon szenzitív időszak különleges figyelmet, érzékeny témakövetést kíván műhelyünktől. Elvárható minimum például a kérdeztessék meg a másik fél ősi elvének érvényesítése – meg is tettük.
Már tegnap két fronton (az önkormányzati sajtószóvivő útján és a polgármester facebook-lapján, ez utóbbi dróton szigorúan privát üzenet formájában) az alábbi három kérdést intéztük Cserna Gáborhoz:

1. Az elmúlt ciklusban, városvezetői időszaka alatt a protokoll-események evidens és érthető alkalmain túl fogyasztott-e alkoholt munkahelyén, a Polgármesteri Hivatal tereiben?
    
2. Amennyiben igen, volt-e olyan alkalom, amikor az alkoholfogyasztás miatt bármilyen nemű hátrányt szenvedett közéleti tevékenysége gyakorlása? (Akár meghiúsult egyeztetés, akár elmaradt tárgyalás formájában.)
    
3. Az elmúlt ciklusban, városvezetői időszaka alatt előfordult-e olyan, hogy alkoholfogyasztása következtében bármilyen orvosi kezelésre, akár gyógyászati beavatkozásra vagy kórházi ápolásra szorult?
   
    

Válasz még nem jött – de ha befut, akkor amint befut, azonnal közöljük.

Öcaline 

(A közcímek a Quimby zenekar Most múlik pontosan című dalának szövegéből valók.)